Napjainkban egyre megszokottabb, hogy a világ bármely pontján zajló eseményekkel szinte történésük pillanatában szembesülünk, és olykor már meg sem közelítenek minket igazán a kegyetlenség, a szenvedés, a fájdalom képei. Nyugtázzuk ezeket, majd tovább lapozunk. Ebből a közömbös, hamis közegből mozdíthatnak ki a magyar származású fotográfus Robert Capa, Gerda Taro vagy a Chim néven is ismert David Seymour a spanyol polgárháború első évének eseményeit rögzítő fényképei. A Park Kiadó gondozásában, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ szakmai támogatásával, magyarul először megjelent A tetten ért halál című könyv a (spanyol) történelem rendkívüli időszakában készült fotókat és az azokat kísérő szövegeket vonultatja fel.
A könyv először 1938-ban látott napvilágot, a szintén Magyarországon született André Kertész szerkesztésében, később egy reprint kiadás követett, ennek alapján készült a magyar kötet is. Az új kiadás bár pontos mása az elsőnek, az eredeti papírképek és negatívok alapján készített másolatok felhasználásával jött létre, és kiegészült az International Center of Photography által gondozott Capa-archívum vezetője, Cynthia Young esszéjével, valamint a felvételek készítőjét, helyszínét, s idejét jelölő jegyzékkel. Utóbbi fotótörténeti szempontból is meghatározó, ugyanis a szerzőség kapcsán kiderült, hogy míg a harmincas években megjelent munka csupán a Robert Capa és kedvese, a fronton életét vesztett német fotóriporter Gerda Taro nevét jelölte, néhány kép barátjuknak és alkotótársuk, a lengyel származású David „Chim” Seymour munkája. A fotográfusok munkáiból összeállított album dokumentálja, ahogy a demokratikusan megválasztott kormány védelmében összefogtak a köztársasági erők, hogy leverjék a Francisco Franco tábornok vezette nacionalista felkelést, és emléket állít a kezükben fegyverrel elesett harcolóknak, valamint a civilek áldozatvállalásának.
A mű egyúttal tanúsítja a világhírűvé vált fotográfus, Robert Capa szenvedélyes hitét és elköteleződését is a demokrácia ügye mellett, nem véletlen, hogy egyik legismertebb fényképe, A milicista halála szerepel a borítón – bár a kötetben sajátos módon nem kapott helyet. A „Egyértelműen kiderül, hogy Robert Capa melyik oldalon állt, milyen eszmékért lelkesedett. Nem olyan tudósító volt, aki megcsinálta a képeket, becsomagolta és elküldte őket, mögé ment az eseményeknek. Bizonyos értelemben nem volt igazi haditudósító, mögé ment a dolgoknak, s megmutatta azoknak az életét is, akikért a harcok folytak. Robert Capa mindent meg akart mutatni, és ami a leglényegesebb, meggyőzni akart” – beszélt Korniss Péter a nagyrészt Robert munkáit tartalmazó (111 felvételt készített ő, 24-et Gerda Taro és 13-at Chim) könyv bemutatóján.
A fényképek a frontvonalakról és a háttérben zajló eseményekről sokrétűen tudósítanak – a hadsereg alakulásáról, az ostromlott városról, az ipari és gazdasági szerveződésről, a nők és a gyerekek helyzetéről, az egyház szerepéről is láthatunk fotókat –, s főként nem a veszteség és a halál felől közelítenek, az ügy jelentősége, és bizonyos módon univerzálisnak is tekinthető üzenete áll a középpontban. A tetten ért halál első megjelenése után csaknem nyolcvan évvel felhívásként is áll előttünk, hangsúlyozva, fordítsuk tekintetünket a jelenkori események felé is. Arra emlékeztet, mint ahogy azt Cynthia Young az utószóban írja, „hogy saját korunkban se maradjunk tétlenek: a demokratikus normákat ma is veszélyeztetik tekintélyelvű vezetők.”
Infó:
Robert Capa: A tetten ért halál
Park Könyvkiadó, 2021
Fordította: Lukács Laura.
