Egy daliás korban alkothatott, de úgy is mondhatjuk, jókor volt jó helyen. Részt vett a világvárossá fejlődő, (múlt) századfordulós Budapest minden jelentősebb építkezésén, saját listája szerint 80 éve alatt épp 80 tekintélyes megbízása volt: New York palota, a Kúria (volt Néprajzi Múzeum a Kossuth téren), a Műegyetem központi épülete. Hauszmann volt a kiegyezés és az I. világháború közötti arany évtizedek Ybl utáni, fő historista építésze.
Valamelyik őse a XVIII. század közepén költözött Bajorországból Budára - az biztos, hogy nagyapja már budai polgárként született, apja pedig az orvosi egyetemen tanított. Szüleinek nemcsak házuk volt a Vízivárosban, de szőlőjük és fűszerboltjuk is. Sportolt, néhány társával ő alakította meg Budán az első csónakegyesületet. Szüleivel, de később feleségével is németül beszélt és budai fiatalként a fotografálástól a festészetig, a vegytantól a színjátszásig sok minden érdekelte, míg aztán kőműves építő legénynek nem állt - segédlevelét a Tudományos Akadémia építésénél szerezte meg.1864-ben beiratkozott a Műegyetemre - ami akkor még a várban működött, majd Lechner Ödönnel és Pártos (ekkor még Punczmann) Gyulával 1866-tól a berlini Bauakademie építészhallgatója volt. Állítólag itt „die Ungarn mit den feschen Beenen” a „fess lábú magyarok”-nak is hívták őket, ami arra utal, hogy az akadémiai stúdiumok mellett nemcsak akvarellfestéssel és aktrajzolással töltötték az idejüket. Hauszmann a feleségével is itt ismerkedett meg.
Ahogy akkoriban egy kezdő építész tette, szinte kötelezően körbenézett Itáliában, Németországban és Franciaországban, és ezekkel az európai ismeretekkel lett 1868-ban előbb tanársegéd, majd négy év múlva az építészet rendes tanára a József Műegyetemen. 42 éven át oktatott, tehát nemcsak a magyar építészetre gyakorolt nagy hatást, hanem az építészoktatásra is: többek között német művek lefordításával ő állította össze az első magyar nyelvű tankönyveket. A Műegyetem akkor már a Múzeum körúton és környékén lévő épületeit nőtte ki, és amikor 1902-ben született az új budai egyetem létrehozásáról a tekintélyesebb mester halálával itt is ő jutott lehetőséghez: a megbetegedett Cziegler Győző műegyetemi tanárkolléga helyét Hauszmann vette át és így lett utolsó jelentős alkotása a Műegyetem reprezentatív főépülete.
Első épülete viszont az Erzsébet téren felépült Kioszk volt, Ybl Miklóshoz hasonlóan ő is bőven használta az olasz reneszánsz formáit – lásd az Alkotmány utcai bírósági tömböt vagy az Oktogon sarkánál a Teréz körút 13. épületét – az egykori Központi Házasságkötő Terem házának közvetlen mintája állítólag a firenzei Strozzi-palota volt. Neoreneszánsz tervekkel pályázott az Országház megépítésére is, de nem ő nyert - későbbi épületein pedig már egyre több barokk elem jelenik meg. Teljesítményét nem lehet a később felbukkanó nagy egyéniségekhez – például Lechner Ödönéhez – mérni, de még a nagy előd Ybléhez sem, a kor nem is ezt igényelte. Az a korábbi építészeti korszakok formakincséhez visszanyúló eklektika, ami Budapest városképének fontos eleme, nem igényelt egyéni karaktert, az építész mindig a háttérben maradt. Hauszmann épületei sem a tervezője miatt jelentősek – viszont a sok óriás beruházás során ő is megtanult a birodalmi méretekkel meggyőzően bánni– Ybl után így lett Hauszmann is meghatározó alakítója a világvárosi városképnek.
A szobordíszekkel kiemelt New York-palota a Nagykörút főszereplője lett, a vele egy időben elkészült Kossuth téri Kúria (a későbbi Néprajzi Múzeum) hatalmas, de jól tagolt tömbje szintén birodalmi méreteket kezelt, az épületbelső díszes oszlopcsarnoka pedig nem véletlenül lett fogadások és külföldi filmforgatások helyszíne.
Aztán jött a budavári királyi palota.
Ybl Miklós halála után, 1891-től őt bízták meg az átépítés folytatásával, ezen közel 15 éven át dolgozott. Hauszmann naplójában megemlíti, hogy számos önként jelentkező volt a Palota megépítésére, többek között berlini diáktársai, Lechner Ödön és Pártos Gyula is, de aztán 1891 elején Budapest egyik legtekintélyesebb parlamenti képviselője és - a Közmunkatanács osztályvezetője a királyi Palota építési bizottságának előadója - , Országh Sándor végül őt kereste fel. Méghozzá állítása szerint azzal a hírrel, hogy Ybl Miklós halála előtt rá bízta volna az építkezés folytatását. Podmaniczky Frigyes, a bizottság elnöke később a bizottság egyhangú hozzájárulásával terjesztette fel nevét a miniszterelnökhöz, 1891 márciusában pedig meg is érkezett értesítés, hogy „Őfelsége, Ferenc József a királyi Vár építésvezetőjének nevezte ki”.
Yblnek elsősorban a Várhegy déli részére jutott már csak ideje, és feladatának nagy részét a Várkert és a Várbazár kiépítésével el is végezte. Ehhez a remekbe szabott környezethez kellett Hauszmannak alkalmazkodnia, miközben nyilván bele is szóltak a munkájába. Ybl csak vázlatos följegyzéseket hagyott a palotaterveiről, így Hauszmann önállóan fogott a tervezésbe. Az általunk ismert Várpalota helyén korábban egy jóval kisebb, Mária Terézia korából származó barokk sárga, zsalugáteres kastély állt. Hauszmann mert nagyot álmodni és mellé egy másik ugyanakkorát épített és a jól ismert, magas kupolával megkoronázott épülettaggal összekötve őket az Országháznál is nagyobb, szimmetrikus együttessé tette. Az új Várpalota azért lett ikonikus épületté – miközben méreteivel szintén birodalmi szimbolikát sugárzott -, mert a Várhegy sziluettjét is átalakította, sokkal erősebb hangsúly adott neki, Budapest látképének legjellegzetesebb kiemelkedésévé tette.
Persze nem ez volt itt az egyetlen jelhagyás. A Hunyadi-udvaron – a mai Szent György téren – áll például Strobl Alajos nemrég felújított, vadászjelenetes Mátyás-kútja. A főalak Mátyás király lábánál egy szarvas fekszik hatalmas agancstrófeával, ehhez Strobl egy elfogott vadorzó által elejtett szarvast használt mintául. A kapitális agancsú szarvast pedig Hauszmann szentendrei birtokán ejtette el az a vadorzó.
Ybl mintáját követte abban is, hogy ahol dolgozott, a közelben lakóházat épített magának, így vett telket a Döbrentei utcában, ahol a 10. szám alatt építette fel a ma is álló házát: 1892-ben költözött be a család. A helyhez olyan tekervényes úton jutott, hogy azt Mikszáth is megírhatta volna: Csalai Kégl György birtokos virilista és országgyűlési képviselő 1873-ban megvásárolta a Fejér megyei Csalapusztát, majd az akkor még fiatal Hauszmann Alajost bízta meg, hogy oda kastély építsen. Az összecsiszolódás nem ment könnyen, mert egy vadkacsázás közben Kégl a sörétes puskájával és félre ment lövéssel kitörte Hauszmann egyik fogát is, de végül ez nem lett akadály, mégis őt bízta meg annak a háromemeletes lakóháznak a megtervezésével, amit a Hauszmann ház szomszédjaként 1896-ban adtak át. Az már talán eddig is kiderült, hogy az építész Hauszmann főúri életet is élt: utazott, vadászott, a fiatalkori csónakázás után vitorlázott és a legfelső körökkel állt kapcsolatban. 75 éves korában a Műegyetem díszdoktorává avatták, 1924-ben ünnepelték feleségével az aranylakodalmukat és még abban az évben az MTA tiszteletbeli tagjává is megválasztották. Különlegesen sikeres és gazdag pálya után halt meg velencei birtokán 1926. július 31-én, 79 éves korában.
Mellesleg a szentendreit leváltó, új birtokon is felhúzott korábban egy kisebb kastélyt, de a férj halála után a Berlinből származó, magyarul alig tudó feleség a budai házban maradt - később ezt a tulajdonosi lakást is kiadták. A bérleti szerződésbe pedig belefoglalták, hogy a bérlőnek a beépített szépségekből megváltoztatnia semmit sem szabad.
