Úgy tűnik, hogy a kultúra – vagy annak szelleme – valami hiperfertőző közeg, mert amíg enni, inni, partizni lehet tető alatt, addig szobrok, kitömött medvék, első világháborús egyenruhák megtekintését kéretik mellőzni, még ha alaposan szét is szóródik a szellem tereiben a nagyérdemű. Persze lehet, hogy a kormányzatnak van egy egzakt kutatás a birtokában, miszerint a város légterében keringő koronavírusok sokkal hatékonyabbak egy Csontváry-Kosztka-festmény rámájáról elrugaszkodva, és tuti lélegeztetőgépre juttatják zsákmányukat, ha egy roskatag múmia gyolcsburkáról rohamoznak. Mondom, lehet, de meglehetősen valószínűtlenül hangzik.
Ám ahhoz képest maga a hiteles valóság, hogy a kormány talált a múzeumoknál is fertőzőbb helyeket. Ezek pedig az önkormányzati közgyűlések tanácstermei. Melyek döntéshozók hiányában konganak az ürességtől. Pontosabban döntéshozók vannak, a polgármesterek egymagukban kommandírozzák a településeket, csak éppen senki nem kontrollálja őket, hiszen a veszélyhelyzeti kormányzás okán az önkormányzati képviselőknek coki, csak semmi ülésezés. Úgy tűnik, a hatalom bármiféle ellenőrzése csak felerősíti a vírus terjedését, és ez természetesen az online összeülésekre is igaz, persze lehet, hogy ezeket csak a technika ördöge lehetetleníti el, mert mindegyik „üléscsatorna terheléses támadás alatt áll”. Szóval, ha összedugnák a fejüket a településatyák, rögvest itt lenne a negyedik hullám, mert az önkormányzati képviselő még az indiai mutánsnál is veszélyesebb. De hogy mutáns, az nem kérdés.
Hiszen milyen ember az olyan, aki politikai gúny tárgyává tesz egy szuperhatalmat, pusztán azért, mert az tízezer szám küldi – lényegében koncentrációs – táborokba egy kisebbség tagjait; mert országokat kebelez és ősi kultúrát számol fel kérlelhetetlen cinizmussal; mert keresztény (katolikus) püspököt üldöz a hite miatt. És mert ez a szuperhatalom az Orbán-rezsim egyik fő szövetségese, bár valószínűleg Pekingben csak vazallusállamként emlegetik Magyarországot. Szóval milyen ember az, aki a kínai hitelből épülő, kínai vállalatok hasznát gyarapító, a magyar főoskolások és egyetemisták Diákvárosát kiszorító Fudan Egyetem tervezett helyét körbefogó utcákat átkereszteli, hogy azok az újgur mártírokról, a dalai lámáról és Hszie Si-kuang püspökről emlékezzenek meg. Nyilván mutáns, hisz rendes embert nem zavar a hatalom ámokfutása. És ez akkor is igaz, ha Karácsony Gergely és Baranyi Kriszta meghajlik az erő előtt, legfeljebb csak a segge mosolyog (kedves cseh mondás 1968-ból).
De a hatalmat még ez a mosoly is zavarja, mert ha nevetéssé öblösödik, zsíros, vastag kikacagássá, ami végighullámzik a tömegen, akkor már fenyegetés lesz. Most még csak 4 százalékkal szavaznának többen az ellenzéki összefogásra, mint a Fideszre, de ez lehet még több is. Ha a kormánypárt kínai mintára próbálná a helyes – azaz a központi – irányba fordítani a szavazókat, akkor újranyithatná Recsket az ellenzéki politikusoknak, beüzemelhetné a hortobágyi internálótábort az elhajló szavazóknak, és a voksolás napján kijárási tilalmat rendelhetne el a billegő, illetve az ellenzék pártján lévő választókerületekben. De nem teheti, énképe szerint semmiképp, hisz Orbán Viktor ízig-vérig demokratikus, a koronavírus-vakcinát sem tette kötelezővé. Azóta sem győz riogatni, hogy tutira mindenkit elkap a vírus, de hiába, az oltási hajlandóság megdermedni látszik.
S különben is, kedves, joviális vezetőnek kell látszani, aki segítő kezet nyújt a kisebbnek. Ennek szellemében most adunk kölcsön 300 ezer AstraZeneca-vakcinát Szlovéniának. Ahol ugyan Orbán Viktor szövetségese a miniszterelnök, mégse kell neki a magyar kormánypárti politikusok által agyondicsért oltóanyag. Vagy lehet, hogy de, csak abból nem tud biztosítani a magyar állam, mert valójában jóval kevesebb szláv és kínai szuri jött, mint ahogy a hírverés alapján hihette az ember.
Ám igazából a fenti problémák mind bagatellnek látszanak, akkora megkönnyebbülés, mégpedig a foci Eb miatt. Ahol a szép lassan fejlődő magyar válogatottat brutálisan erős csoportba sorsolták, igazi hentescsapatok közé. Akikkel szemben a közepes vereség már érdem, a tisztes vereség győzelem – a nagy zakó meg törvényszerűség. Úgyhogy mindenki hátradőlhet, semmit nem kell magyarázni, felszabadultan lehet élvezni a mérkőzéseket. Ha a kultúra kínos, ha az önkormányzatok cikik, ha a kormány már nevetséges, akkor legalább ezen ne feszengjen a kormánypárt. És a politikában megfizethetetlen az a helyzet, amikor azt lehet mondani: ez van.
