– Mit szól az európai bíróság ítéletéhez?
– Nem volt meglepetés. Az Európai Parlament tisztában van a saját szavazási gyakorlatával. Ráadásul mielőtt sor került volna a szavazásra, a jogi szolgálat még egyszer ellenőrizte az előírásokat, és megállapította, hogy a rendes szabályok érvényesülnek, vagyis a tartózkodások nem számítanak bele az eredménybe. Várható volt, hogy ez lesz a bírósági eljárás vége. Ha a bírák másként ítéltek volna, rengeteg parlamenti döntést kellett volna érvényteleníteni.
– Soha nem voltak kétségei a szavazás és a jelentés érvényességével kapcsolatban?
– Soha. Sajnálom, hogy két és fél év elment erre a költséges bírósági eljárásra, ami az amúgy is leterhelt bírák idejét rabolta. Mindig is az volt a véleményem, hogy ez az egész nem más, mint a magyar kormány újabb próbálkozása a demokratikus rendszer lejáratására.
– Követi a Magyarország ellen éppen az Ön jelentése nyomán elindított 7. cikkelyes eljárást?
– Távolból. Csalódott vagyok, amiért nincs lényeges előrehaladás a tagállamok képviselőinek tanácsában. Úgy látom, hogy a hamarosan hivatalba lépő szlovén EU-elnökség sem fogja segíteni a folyamatot.
– Amikor elkészítette a jelentését, majd megkapta hozzá a parlament nagy többségének a támogatását, tisztában volt az eljárás előtt álló nehézségekkel?
– Igen, csakúgy, mint sokan mások. Sokan azzal érveltek, hogy az eljárás soha nem fog átmenni a tagállamközi döntéshozatalon, egyáltalán minek bajlódni vele. De a 7. cikkelyes folyamatra mindig is úgy tekintettem, mint egy fontos figyelmeztető lépésre. Még csak készült a jelentésem, de már a híre aktivizálta az embereket, nem csak az EP-képviselők figyelmét keltette fel, hanem egész Európáét. A szavazás válaszút elé állította az Európai Néppárt frakciójának tagjait, és elősegítette a párton belüli vitákat. Szóval, több kedvező fejleménye is van az állásfoglalás jóváhagyásának. Nagy kár, hogy a tagállamok elhárítják maguktól a felelősséget.
