Csak bejöttem hozzád, Erzsikém, hogy megmutassam, ideje volt már megcsináltatni, bár véletlenül ugrottam bele, de két ünnep között annyira fájt, hogy majd megőrültem, aztán már másodikán fel is hívtam a fogorvost, hogy nagyon fáj, negyedikén már mentem, de nemcsak ezt itt a jobb oldalon felül kellett kihúzni, ami fekete volt a gennytől, és nem tudtam enni, lenyeltem mindent, ezért fájt a hasam, hánytam is, persze Marika tudta, de csak egy héten egyszer telefonál, vasárnap délután, és beszél, beszél, hogy mit főzött, meg járvány és vakcina, nem tudom, mitől ilyen, kire van, amikor ötvenediket is jött köszönteni, február harmadikán, és mit hozott, hát egy ilyen facsarót, legalább jött és hozott, aztán elrontotta, az apja ott ült, tudod, ahol szokott mindig a hűtő és kályha között, én meg az asztalnál, és Marikám meg ránk parancsolt, hogy nekünk kutya kötelességünk a temetésünkre gyűjteni, el sem tudjuk képzelni, milyen sokba kerül az, nem mondtunk neki erre semmit, de másnap elmentem a gazdaboltba és mondtam, vegye meg tőlem ezt a facsarót, vagy mit, énnekem ez nem kell, alig adott érte valamit, pedig egyszer sem használtam, nesze neked, Marikám, spórolok én, kellett akkor is a pénz, kettőnk nyugdíja Jancsival kettőszázötezer volt, hát abból nehéz volt spórolni, meg aztán Jancsi bekerült a máltaiba, napi háromezerért ápolták, de mentem én mindennap hozzá, vittem, amit kért, kompótot, pudingot, értettem, mit akar, pedig akkor már évek óta nem beszélt, na, de ötven év házasság után akkor is tudom, mit akar, ha meg sem szólal, mentem én mindennap, a nővérek haragudtak érte, pedig én csak segítettem, megetettem, mondták, hogy ne csináljam, évek óta tömöm, azért hízott meg ennyire, de Jancsi direkt kérte az ételt, én vagyok a felesége, azt csinálom, amit mond, mernék mást, már akkor is fájt a fogam, de nem foglalkoztam vele, még karácsony előtt vettem krumplit a lidiben, húzós kiskocsival hoztam haza, jó áron volt, meg szép is volt, de csak csipegettem, de most már iparkodni kell megenni, mert kezd nem jó íze lenni, nyelőcsőre is műtöttek, mondta a Szépvölgyi professzor úr, hogy ne egyek huszonnégy óráig, nemsokára letelik, de ma reggel nyalogattam egy kis tejfölt, már nem bírtam tovább, remélem, nem csináltam bajt, volt ott egy másik doktor is, mert olyan bonyolult eset vagyok, tegnap reggel két bundáskenyeret ettem, mert tudtam, hogy sokáig nem ehetek, majd szétpukkadtam, már a negyed tízessel elmentem Pestre, kettőre volt az időpont, nem akartam elkésni, elgyalogoltam a Nyugatitól, és tegnap délután jött a kábeltévés csekk, nem bírom, ha nincs rögtön befizetve, ott álltam sorba a nagypostán, egykor már ebédeltem, olyan szépen dolgozott az a másik kisdoktornő is, de amikor lereszelte a fogam, böködte a nyelvem, nem is bírtam enni, de híztam, kölcsön kellett kérnem, annyit fejlesztettem, mióta meghalt Jancsim, a kéménybe bontott téglát raktunk, most lett rossz, három kéményseprő kellett, hogy kijavítsa, beleestek a fenyőfa tobozai, meg a vizet is el kellett vezetni elöl, az huszonötezer volt, és hátul is, az meg negyvenöt, de a férfi azt nem fejezte be, még tartozik a hordóval és a fenyőfákkal, Marika meg sem kérdezte, mit segítsen, a férjét sem küldte, csak félt, hogy a tanácsnak adom a házam, pedig Jancsi is mindig mondta, hogy azt kellene, mert akkor minden hónapban kapunk pénzt a kétszázezer mellé, a két első szobát nem is fűtöm, hátul vagyok a konyhában, na meg a kisszobában, ott sincs meleg, de amikor nagyon fázom, sálat tekerek a nyakam köré, úgy fekszem le, hát örökölt végül Marika, alig marad pénzem, nem kérek tőle, most is a szomszédasszony adott, majd apránként visszatörlesztem neki, ezért jöttem megmutatni, négyszázezer lesz a vége, pedig nincs is rá pénzem, a kerítésre is kellene költeni, ha tíz évet élek még, csak jobb, hogy van fogam, de olyan szomorú vagyok, mert mindent elszúrok, pedig úgy igyekszem, meghaltak édesék, meghalt Jancsi, mert elrontottam valamit, biztos azért, nem tudom, mit tegyek, megmutassam Marikának az új fogam vagy ne vegyem le a maszkot, amikor beszélünk, jaj, de buta vagyok, a telefonban nem látszik, úgysem érdekli őt, hogy mi van a számban.
