Gyermekáldás volt a prérikutyáknál – olvasható a Fővárosi Állat- és Növénykert honlapján. A kicsik mostanában merészkednek elő, mivel életük első heteit a földalatti üregekben töltik. A szemük csak néhány hét elteltével nyílik ki, és csak majdnem két hónaposan jönnek fel először a felszínre. Mostanra viszont a nap nagy részét már a szabad ég alatt, láthatóan töltik.
A társas prérikutya (Cynomys ludovicianus) neve kissé megtévesztő, mert ugyan valóban Észak-Amerika füves pusztaságain, a prériken őshonos, de a kutyafélékkel nem áll közelebbi rokonságban. A prérikutyák valójában a rágcsálók, ezen belül is inkább a mókusok rokonsági körébe tartoznak. Sokan összekeverik őket az ürgével és a szurikátával, bizonyára azért, mert mindhárom faj csoportosan élő és földalatti járatrendszereket ásó kisemlős. Az ürge azonban nem egzotikus állat, hanem Magyarországon is honos rágcsáló, a szurikáta pedig Afrikában honos, ráadásul nem is a rágcsálók, hanem a ragadozók, a mangusztafélék közé tartozik.
Az állatkertben cseperedő fiatalok közül Samu, a kiselefánt a legnépszerűbb, de sokan időznek a veszélyeztetett ázsiai vadkutyáknál, a fekete hattyúknál és a Bennett-kenguruknál is látható kölyköknél is.
