Örkény országában élünk, ez nem vitás. Ő juthat eszünkbe, amikor hallunk az orvosokról, akik gyógyítás helyett az utazáshoz szükséges angol nyelvű oltási igazolások kitöltésével, aláírásával és pecsételésével foglalkoznak; amikor vádként fogalmazódik meg, hogy kérdésekkel provokál az újságíró, a napi sajtótájékoztató pedig sajtó nélkül zajlik; amikor kamaszok keresnek alkalmi hozzátartozókat annak érdekében, hogy moziba mehessenek; amikor a focimeccs jegye védettségi igazolványként is funkcionál; vagy amikor a magyar politikust büszkeséggel tölti el, hogy Ulánbátorba könnyebben utazhatunk, mint mondjuk Brüsszelbe. És ezek csak az elmúlt rövid időszak hétköznapi magyar abszurdjai.
A jelen Magyarországának tótágast állt valósága jelenik meg Rényi Ádám Osztálytalálkozó című kötetének novelláiban is. Kiderül, hogy az online oktatásban kevésbé feltűnő, hogy a tanár láthatatlan; a híres jósnő jövendőmondásának eredményesnek kell lennie e bizonytalan világban; és igazán nem szép a II. kerületi ház lakójaként feleslegesen problémázni az ötvenhatos hős emléktáblájával. Komoly következményekkel jár az álompár szakítása; egy igazi polgár nem bántathatja meg a vak szerelőt és az alig látó takarítónőt, a világsztár pedig nem véletlenül játssza mindig Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét. A szerző olykor nem elég furmányos ahhoz, hogy novelláinak csattanói kitalálhatatlanok legyenek, de ez nem nagy baj. Elvégre bár ma még nem tudhatjuk, hogy Rényi Ádám felnőtteknek szóló meséi mennyire időtállóak, itt és most biztosan kesernyés mosolyra késztetnek az Osztálytalálkozó tükörképei. És nem a tükör görbe.
Infó:
Rényi Ádám: Osztálytalálkozó
és más mesék inkább felnőtteknek
XXI. Század Kiadó, 2021.
