Elkelne már egy új ruha. Nem nekem, hanem a nemzetnek. Biztosan ő is örülne neki. Azt pedig Orbán Viktor szíves közlése nyomán éppen 15 éve tudjuk, hogy a köztársaság csak ruha a nemzet testén. És már mióta hordjuk! Lassan öregebb az ősrégi piros pongyolámnál is. Kiment a divatból, de ki is híztuk, ahogy nemzeti nagyságunk megállíthatatlan növekedésnek indult. Annyi helyen elszakadt, hogy jobb helyeken nem mutatkozhatunk benne. Én is így vagyok a pongyolával: még a postás és a gázóraleolvasó csengetésénél is rémülten előkapok valami kevésbé nyűtt darabot. A köztársasággal sem szoktunk hivalkodni: az összes határjelző táblát is kicseréltük Magyar Köztársaságról Magyarországra. Ha jön a határnál a postás vagy a gázóraleolvasó, jobban mondva a turista, ne lásson minket ócskaságokban.
Szóval ideje államformát cserélni. Nem nagy ügy: Semjén éjjel beadja az Alaptörvény módosítását, és ripsz-ropsz meg is van. Csak azt kellene beírni: Magyarország államformája alapítvány. Mindjárt az elé, hogy az apa férfi, az anya nő, ott bármi elfér, láthattuk. Ha nagyon pontosak akarnak lenni, akkor azt is odaírják: közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány. Csak így nehezebb lesz memorizálni. Ebben az esetben nem ajánlom, hogy teret vagy utcát nevezzenek el róla, mint egykor a köztársaságról, mert ki bírná megjegyezni, hogy ő a Közfeladatot Ellátó Közérdekű Vagyonkezelő Alapítvány utca 12 per B-ben lakik? Jó, az is hátrány, hogy a köztársaságról írtak verseket, de ki az a költő, aki a „vagyonkezelő alapítvány” kifejezésre keresne szívesen rímeket? Pedig igazán szép jambikus lejtése van, próbálják csak ki! Esetleg ha Demeter Szilárd kiírna egy pályázatot… Szerintem a Magyarságkutató Intézet pozsonyi csatáról szóló filmjébe is be lehetne lopni pár motívumot. Mondjuk a hős magyar harcosok „közfeladatot látunk el” valamint „közérdekű vagyonkezelést!” csatakiáltással lődözhetnének hátrafelé.
De nem érdemes elveszni a részletekben. A lényeg, hogy államformát kell váltanunk. A fél országot már úgyis bevitték ilyen alapítványokba, bennük többezer milliárdnyi közvagyon. Csak egy példa: van Önöknek MOL-részvényük? Nincs? Egy sincs? Nem azért, de ez elég snassz. Itt csak egyetlen ilyen alapítvány 43 millió részvényt kapott ajándékba. De ez így felemás megoldás, a másik fél ország még kilóg belőle. Tessék szépen rendet csinálni, mindent csak élére, sarkosan! Legyen egyetlen nagy vagyonkezelő alapítvány Magyarország, abba vigyenek be mind a tízmilliónkat, apportként. Velünk együtt a teljes nemzeti vagyont, meg még kinek mije van. Hogy az EU ne ugasson, esetleg ki-ki megtarthatna egyvalamit, amihez nagyon ragaszkodik. Ez afféle állampolgári nyunyóka volna, tudják, azt még a bölcsiben is magánál tarthatja már a gyerek, a Főnéni megengedte. Főbácsi sem lehet szigorúbb nála, még ha az alapítványi államformáról van is szó.
Ha elolvassuk a közfeladatot ellátó közérdekű izékről szóló törvényt, világosan láthatjuk, hogy az államforma tekintetében is ez az egyetlen helyes megközelítés. Abban le van írva, hogy ez a vagyonkezelő alapítvány a legjobb megoldás a „hosszú távú jogi stabilitás” és „a jövő nemzedék” érdekében. És ki ne akarna stabilitást, kérdem én! Illetve nem kérdem, mert tudom. Az oltásellenes ellenzék, mert az fütyül a nemzeti érdekre, és ha a jövő nemzedékről hall, csak köp egyet. A miniszterelnök meg is mondta: „nagyon helyes és jó, hogy most, amikor nemzeti kormányunk van” nyomják át a rabolt közvagyont az orgazda szerepet játszó alapítványokba, mert azok tuti nem válnak „valami globalista, nemzeti karakterüket elvesztő intézményekké”.
A kormányfő szerényen nem utalt a másik ”helyes és jó” eredményre, amit a vagyonkezelő alapítványok hoznak. Amíg nem vagyunk alapítványi államformában, az élet tele van zavaró bonyodalmakkal. Az ellenzék hőzöng, a nép megbízhatatlanabbik fele (elég szégyen, hogy ilyen is van) folyton választást meg előválasztást, kormányváltást, rendszerváltást akar. Hát lehet így nyugodtan dolgozni, kérem? Viszont ha a közfeladatokat eztán nem a négy évenként leváltható kormány látja el, hanem a „közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány”, akkor annak kuratóriuma az idők végeztéig maradhat. Akár az egész kormány beülhet a kuratóriumba, kimondták, hogy az nem összeférhetetlen. A törvénybe gondosan beírták, hogy jogaikat és a rájuk bízott vagyont soha a büdös életben nem lehet elvenni, és kész.
Most komolyan, nem mindegy maguknak, hogy Magyarországnak az új államformában nem kormánya, hanem örök időkre szóló kuratóriuma lesz? Hogy ki van benne, azt ennél is, annál is úgyis Orbán határozza meg. Hát akkor?
Nekünk csak egy dolgunk van, ha már a folytonos választgatás terhe lemegy rólunk. Kérnünk kell, hogy országunk alapítvánnyá alakulhasson. Az egyetemek is maguk kérték. Igaz, nekik pénzt ígértek, de még nekünk is leeshet valami. Ígéretből biztosan.
És akkor a Szentkoronát a kuratóriumi elnök (van ötletem a nevére) ismét felajánlhatja Szűz Máriának. Felcsúton, ahol köztudomásúlag Szent István is tette.