Nemcsak Gázában, Ciszjordániában és Kelet-Jeruzsálemben is az „ellenállás diadalaként”, győzelmi felvonulásokon ünnepelték az utcára vonuló palesztinok a csütörtök este bejelentett tűzszünetet. A Hamász saját sikereként értékelte a feltétel nélküli kölcsönös fegyvernyugvást, a rejtekhelyéről előbújó Hamász vezető a palesztin népnek ajánlotta a győzelmet. A libanoni síita mozgalom, a Hezbollah pénteken a palesztin népnek a cionista ellenség fölött aratott „történelmi győzelmét” üdvözölte lelkesen, „különösképpen az ellenállókat, a mártírokat, a sebesülteket és azok családjait, valamint a palesztin ellenállás frakcióinak vezetőit”, akik „e csatában a helyzet magaslatán álltak”.
A győzelmi mámorban szó sincs az ártatlan civil áldozatokról, akikre tekintettel az egész világ az izraeli hadsereg hadműveletének befejezését követelte. A „győzelem” ára 232 gázai élet, köztük 65 kiskorú; földig bombázott lakóházak, az embargó alá vont palesztin enklávé lakói elviselhetetlen nyomorának további fokozása. De erről nincs szó. Ebben a narratívában az áldozatok mártírok, elengedhetetlen kellékei ennek a végtelen harcnak. Javarészt valóban „ellenállók”, azaz a terrorcsoportok harcosai voltak, nem kis mértékben viszont a rosszul indított és helyben eldurrant rakéták, másrészt annak áldozatai, hogy a civil lakosságot élő pajzsként használni egyetlen percig sem haboztak a tűzszünet meghirdetése után biztonságos rejtekhelyeikről előbújt Hamász vezetők.
Győzelemről szó sincs, legalábbis katonai értelemben, de ez a győzelmi mámor és kommunikáció is jelzi, mennyire nem érti a nyugat a Közel-Keletet. Itt a humanitárius gesztus, a kompromisszumkészség, a legapróbb engedmény is a gyengeség jele. Itt nem működik a mi európai logikánk, értékítéletünk, és béke sem lesz mindaddig, míg ezt nem veszi tudomásul a nagyvilág.