A műgyűjtő, a legfontosabb XX. századi és kortárs alkotók munkáit felvonultató, több ezres kollekciójában Picasso, Mondrian és Jeff Koons művei is megtalálhatók. Az augusztusban 85. születésnapját ünneplő luxuscikk-kereskedő - aki 23 éve a világ egyik legismeretebb aukciósházának, a Christie’s-nek is tulajdonosa - két évtizeddel ezelőtt álmodta meg a Bourse de Commerce-Pinault Collection-t, ám miután hosszú ideig nem talált megfelelő helyet Párizsban hatalmas gyűjteményének bemutatására, Velencében nyitotta meg múzeumát 2006-ban.
Öt évvel ezelőtt sikerült rálelnie a XVIII. századi gabonakereskedelmi központra, amely közel van a Louvre-hoz és a nemsoká felújítás miatt átmenetileg bezáró Pompidou központhoz. A régi árutőzsde kör alakú épületét a világhírű japán építész, Ando Tadao merész tervei szerint alakították át – vele dolgozott Velencében is , a munkálatok több mint egy éve fejeződtek be, de a koronavírus-járvány miatt szüneteltetni kellett az intézmény berendezését. A múzeum 29 méter átmérőjű rotundája közepén Urs Fischer műve, a XVI. században élt Giambologna egy szobra, A szabin nők elrablásának viaszmása áll, amely teljesen el fog olvadni a következő félévben. Az eredeti, a firenzei Piazza della Signoriat díszítő szobrot a Mediciek rendelték meg anno, a gyertya-alkotás kiválasztása szimbolikus, hiszen a Bretagne-ból indult, fűrészáru kereskedőből műgyűjtővé és mecénássá vált Pinault 2014-ben művészeti rezidens programot, egy évvel később művészeti könyv-díjat alapított, a 2019. áprilisában kigyulladt Notre Dame újjáépítésére pedig a cégeit vezető fiával közösen 100 millió eurót ajánlott fel.
A múzeumban évente 15 kiállítást terveznek, ezek egyrészt az alapító gyűjteményének kincseit, másrészt időszaki, tematikus tárlatokat, egyéni alkotók peformance-ait és kifejezetten az épületbe tervezett alkotásokat mutatnak be. Martin Bethenod igazgató kiemelte, hogy szerinte mennyire fontos a főként állami támogatással működő francia kulturális életben a magánszféra szerepének növekedése. A gyűjteményről elmondta, hogy annak sikerült ötvöznie a kortárs művészeti piac tagadhatatlan globális dinamikáját a demokratikusabb, történelmi, intellektuálisabb művészethez fűződő mélyebb viszonnyal. Beszélt a mediáció szerepéről is, eszerint szeretnének egyfajta kulcsot adni a kortárs művek megértéséhez, és hangsúlyozta, hogy a hagyományosan művészetkedvelő nézők mellett szeretne új közönségrétegeket is megszólítani. Nem véletlenül, a középiskolai tanulmányait be sem befejező alapító ugyanis egyebek mellett az intellektüelekkel szembeni ellenszenvéről ismert.
A Bource de Commerce-Pinault Collection-ban mától többek között a radikális afroamerikai David Hammons, a műtárgyak fetisizálása elleni mozgalmár, hétköznapi tárgyakat műalkotásként is értelmező Bernard Lavier és a konceptuális műveiről ismert Rudolf Stingel alkotásait is meg lehet nézni. Francois Pinault szerint ta Franciaországban még sosem, Európában is csak nagyon ritkán kiállított művek az általa mindig is képviselt értékek: a szabadság vágya, az igazságtalanság elleni fellépés és a sokszínűség elfogadását jelképezik.
