Már az elnevezés is megér egy kínos félmosolyt, hisz különlegesnek feltételezi, ha a kormány lenyúl egy részt egy önkormányzat vagyonából, vagy ráteszi a kezét egy jól menő vállalkozásra, hogy megszerezze annak piacát és bevételeit valamelyik gyerekkori barátnak, rokonnak, vőnek. Pedig dehogyis! Az ilyen lépések az utóbbi években szokásává váltak a NER legelőin meghízott csinovnyikoknak, politikusnak álcázott szerencselovagoknak. Ráadásul annyiban igazuk is van a megnevezéssel, hogy a magyar különleges gazdasági övezetek semmihez nem hasonlítható megoldást ültetnek a gyakorlatba.
Európában ugyanis elterjedt a szabad vállalkozási övezet fogalma, ami többnyire kedvezményeket kínál az ott vállalkozóknak. Csakhogy amit Gödön már meglépett az Orbán-kormány, s amit most Dunaújvárossal készül megtenni, az nem ez, szó sincs itt kedvezményekről. (Egyébként kicsiben van nálunk is „szabad vállalkozási zóna” – így nevezik azokat a leszakadó régiókban lévő térségeket, ahol például kevesebb szociális hozzájárulási adót fizetnek a cégek a dolgozóik után. Ez jó, de nem különleges.) Aztán van a kínai minta, ahol tényleg „különleges gazdasági övezetnek” neveznek egyes területeket, jellemzően azokat, ahol az állam külön törvények alapján, gyakorlatilag kapitalista elvek mentén rengeteg pénzt fektet be egyes iparágak fejlesztésébe. Ám egyik külföldi minta sem ugyanaz, amit a mi „különleges” kormányunk kitalált a „különleges gazdasági övezetnek” elkeresztelt lenyúlásra.
Ráadásul teljesen kiszámíthatatlan, hogy a több mint félszáz településből, ahol a törvényben rögzített ötmilliárd forint feletti beruházás van folyamatban, miért épp ezeket gyalulják le pénzügyileg. Mert lehetne az összeset, köztük kormánypárti és ellenzéki községeket és városokat, vagy lehetne azt mondani: két, három, netán négymilliárdos iparűzési adóbevétel fölött mindenkitől elveszünk minden bevételt, és minden ötmilliós adóbevétel alatti település azonos szempontok alapján kaphat a beszedett pénzből. De nem, ez nem jó a Fidesznek, hisz akkor nem lehet kegyet gyakorolva kihagyni, vagy épp büntetésből belevonni egy térséget a „különleges” helyzetbe. S akkor mit sem ér a játék!
Most minden polgármester gyomorgörccsel kelhet fel reggelente, ha a város pénzén kialakított ipari parkban túl nagy beruházások kezdődnek. Ez pedig remek, hisz a félelem nagy úr, simulékonnyá tesz jobb és baloldali vezetőket egyaránt. Aki pedig holmi önkormányzati vagyonhoz fűződő alapjogokra hivatkozva alkotmánybírósági beadványokon töri a fejét, annak még egy különlegességgel szolgál kis országunk. Itt a jog legfőbb őrei szerint teljesen rendben lévő, hogy Gödtől elvettek és a megyének adtak közterületeket, ilyen lépésekkel a felelősen gondolkodó városvezetőknek egyszerűen eleve számolni kell, hisz a jogszabályok olyan változékonyak, mint ezen a tavaszon az időjárás. A különleges gazdasági övezetek legfontosabb üzenete pedig, amit mindenkinek be kell kalkulálni, hogy határainkon belül ma még minden egy különleges övezet, aminek a neve: orbáni Magyarország.