Közeledik a kormányváltás. Több mint egy évtizednyi, egyre durvuló Orbán-önkényt követően kezd végre körvonalazódni egy olyan mértékű társadalmi elégedetlenség, mely képes lehet elsöpörni ezt az avítt pártállami rendszert. Eközben a Fidesz köré épülő politikai pólussal szemben egyre inkább összeforr az ellenzéki pólus is. Minden feltétel adott, hogy a NER hamarosan véget érjen.
Tudom, az elmúlt tizenegy év alatt alig maradt olyan társadalmi csoport, melybe legalább egyszer ne rúgott volna bele az állampárt. Mindenki emlékezhet arra, mit művelt a jelenlegi kormány járványügyi intézkedések címén. Amikor már a felvilágosult világ rég a járvánnyal foglalkozott, akkor a kormányzati kommunikáció még mindig menekültválságról és felfújt médiacirkuszról hadovált. Miközben már hazánkban is megjelent a vírus, az operatív törzs hivatalosan arra biztatott sokáig, hogy védőfelszerelést senki se használjon, aki nem beteg. A gazdasági mentőcsomagokból valahogy elsők között jutott Mészáros Lőrinc szállodáinak a felújítására, és a focicsapatok játékosainak irreális fizetésére, miközben a társadalom nagy része a mai napig sem látott egyetlen fillérnyi állami segítséget sem. Talán azt sem felejtette el még senki, hogy az ellenőrizetlen pénzszivattyúkként működő kaszinók sokkal tovább tarthattak nyitva, mint bármilyen más vendéglátóipari egység. Azt is nehéz lenne elfelejteni, hogy a legkritikusabb ponton az amúgy is teljesen kivéreztetett egészségügy területéről egyoldalú szerződésmódosítással elüldöztek több mint 4000 orvost és ápolót. Nemrég az egyetemek nagy részét teljes tulajdonukkal átadták az Orbán barátai részvételével frissen létrehozott alapítványoknak. A friss élmények is hosszan sorolhatóak még, de hogy azt is megértsük, miért lenne fontos egy női miniszterelnök hazánkban, ahhoz kicsivel messzebbre is vissza kell nézzünk az időben.
Orbán Viktor maga köré épített rendszere sokszor tette egyértelművé, hogy szexista és lenézi a nőket. Most nem csupán arról a szóhasználatról beszélek, amivel Karikó Katalint "leasszonyságozta" a kormányzati kommunikáció. Emlékszem, a miniszterelnök már nagyon régen egyértelművé tette, hogy ő "nőügyekkel nem foglalkozik". Ez nyilván nem véletlen nyelvbotlás volt, hanem Orbán rendszerének egy fontos alappillére.
Ahogy az sem véletlen, hogy a nők által elszenvedett családon belüli erőszak nálunk az Isztambuli Egyezmény ratifikálása helyett veszélyes akadállyá váló vak komondorok formájában jelenik meg. Azt is nyilván tudatos döntések sora előzte meg, hogy Orbánt kizárólag férfiak vették körbe az úgynevezett III. Demográfiai Csúcstalálkozón, hiszen a NER a nőkre funkcionálisan - egyszerű szülőgépként - gondol. (Lásd a "női princípiumról" szóló diskurzust.)
Egyértelmű tehát, hogy a miniszterelnök és állampártja nem tekint egyenrangú félként a nőkre. A NER olyan korok rendszereit próbálja átültetni a XXI. századi Magyarországba, amikor még társadalmi alapvetésnek számított a szexizmus és a nők másodrendűsége.
A teljesen jogos társadalmi elégedetlenség és az ellenzéki pártok együttműködése 2022-ben kormányváltást fog hozni. Ahhoz viszont, hogy ne csupán egy egyszerű kormányváltásról, hanem valódi rendszerváltásról beszélhessünk, fel fognak értékelődni a szimbólumok. Szükség lesz arra, hogy a társadalom könnyen azonosítható jelekből is érzékelje a rendszer alapvető változásait. Annál erősebb szimbólumot pedig el sem tudok képzelni jelen pillanatban, mint hogy végül Orbán Viktort egy hölgy váltsa a pozíciójában.
Képzeljük el, mennyire egyértelmű lenne minden elégedetlen szavazó számára, hogy a macsó, szexista elavult kormányzati hozzáállást felváltja egy XXI. századi államigazgatás, amelyet egy nő vezet. Képzeljük el, mennyire egyértelmű lenne mindenkinek a NER közelében, hogy az Orbán-korszak lezárult, ha a mérhetetlen személyi kultusz középpontjában álló avítt macsót egy nő válthatná le. Képzeljük el, mennyire egyértelmű lenne Orbán Viktor számára, hogy nincs tovább, ha a miniszterelnöki átadás-átvételkor egy "asszonyságnak" kellene átadja a helyét.
Képzeljük el, hogy Magyarország következő miniszterelnöke egy nő is lehetne.
Ha pedig biztosak akarunk lenni abban, hogy az Orbán-korszak végérvényesen lezárul, ne csak elképzeljük, hanem válasszunk is magunknak végre egy női miniszterelnököt!