Mint megírtuk, törvénybe foglalják Nagy-Britanniában, hogy a gerinces állatoknak is vannak érzelmeik. Ezeknek tudatában vannak, képesek örömöt és vidámságot, szenvedést és fájdalmat érezni. A Qubit beszámolt egy új kutatásról, amely szerint az állatok nevetnek is.
A Bioacoustics folyóiratban áprilisban megjelent tanulmányban Sasha Winkler primatológus, a Kaliforniai Egyetem végzős antropológusa, valamint kommunikációval foglalkozó tanára, Greg Bryant vizsgálta a nevetés előfordulását az állatok világában. A kutatópáros átvizsgálta az állatok játékos viselkedéséről szóló szakirodalmat, azokra a játékosságot kifejező vokális jelekre koncentrálva, amelyeket akár nevetésnek is lehet tekinteni.
Mint írták, a spontán emberi nevetésnek számos faj játék közbeni hangadásával vannak közös akusztikai és funkcionális jellemzői, de legnagyobb mértékben az emberféle főemlősökével mutat rokonságot. Több emlősnél a játék közben kiadott hangok része a zihálás is, ami alátámasztja azt az elméletet, amely szerint az emberi nevetés a játék közben felgyorsult légzés hangjaiból fejlődött ki.
Az elemzés szerint legalább 65 fajnál figyeltek meg vokális játékos magatartást. A listán megtalálható egy sor főemlős, de a háziasított teheneknél és a kutyáknál, valamint egyebek mellett rókáknál, fókáknál, mongúzoknál és három madárfajnál – köztük törpepapagájoknál és az ausztrál szarkáknál – is feljegyezték ezt a viselkedést.
Mivel az állatok játékai a küzdelemre is emlékeztethetnek, a hozzá társuló hangok fejezhetik ki, hogy nem agresszióról van szó. „Amikor nevetünk, azzal gyakran jelezzük is a többieknek, hogy jól érezzük magunkat, és másokat is erre biztatunk. Némelyik kutató arra jutott, hogy ez a hangzó viselkedés megjelenik számos állatfajnál is játék közben, és így a nevetés az evolúció során a játék kísérőjeként kialakult hangadás emberi változata” – mondta Winkler.
A szerzők szerint hasznos lenne az állati nevetés további tanulmányozása, ugyanakkor ez a vadonban igen nehezen kivitelezhető, különösen azoknál a fajoknál, ahol a játékos viselkedés hangjai nem olyan erősek. Az ilyen vizsgálatok mindenesetre segítenek jobban megérteni az emberi nevetés formáit és funkcióit, ezzel együtt az emberi társas viselkedés evolúcióját is – írták a kutatók.
