Emlékműveket a jelen épít, ám a jövőnek üzen vele. Ilyen volt egykor a főváros legmagasabb pontjára felhúzott Széchenyi kilátó, mintegy jelképezve, hogy egykoron milyen távlatokat látott át Széchenyi gróf népéért való örökös aggódástól és önmarcangolástól meggyötört tekintete. Most, bő száz évvel és száz méterrel odébb egy másik emlékmű épül: Mészáros Lőrinc kirívóan csillogó-villogó milliárdos villája, ami viszont nagyjából egy jövőnek szánt, nagy, középső, kinyújtott ujj. Azt jelképezi, hogy cinikus gátlástalansággal mi mindent lehet elcsaklizni a jövő nemzedékétől. Akik speciel tényleg osztrák életszínvonalon élhettek volna, ha a műnemzeti fideszes elit nem lopja el az ideöntött EU-s ezermilliárdokat.
A Széchenyi kilátót mára - mint a nagy gróf bozontos, összevont szemöldöke - körbenőtték a fák. A Mészáros villa teraszáról viszont pazar a kilátás. Tulajdonosa minden reggel, mint terített svédasztalnál szemügyre veheti, hogy mi mindent zabálhat még fel. És a lerobbant vidéki iparosból lett milliárdos kegyenc finoman szólva sem arról ismerszik meg, hogy birtokainak egyévi jövedelmeit felajánlja a köznek. Sokkal inkább arról, hogy tán pár milliárdos készpénzfelvételi jutalék fejében egy olyan alak bankautomatája, aki az egykor Széchenyi által segített Magyar Tudós Társaságot is lerombolta.
Érthető, a mai fideszes elit, Orbántól Rogánon át Mészárosig miért érzi szükségesnek, hogy jó magasra, hegyek tetejére építkezzen. Egy nap igencsak praktikus lehet a meredek kaptató végén álló, helikopterfelszállóval szerelt hegyi villa. És nyilván úgy hiszik: a heggyel együtt ők is nagynak tűnnek. Nos, Széchenyi esetében fordított a helyzet: a gróf neve érzékelteti a város fölé magasodó, 465 méter magas szikla monumentalitását. Ugyanakkor Széchenyi maga pesti lakásokban lakott, a nép között.