Ahogy azt előre lehetett tudni, a koronavírus-pandémiával kapcsolatos szociális távolságtartási követelmények miatt a megszokottnál sokkal lassabban csordogáltak be a szuper-csütörtöki választási eredmények. Hasonlóan nem okozott csalódást a voks kimenetelének drámaisága. Ahogy erről már szombati lapszámunkban beszámoltunk, a kormánypárt újabb csapást mért a Munkáspárt már 2019. decemberében megsérült északkelet-angliai hegemóniájára: közel 7000-rel több szavazattal, 23,2 százalékos többséggel megnyerte a hartlepooli westminsteri parlamenti pótválasztást.
A különbségek kiegyenlítésével egyesíteni, vagyis "nivellálni" kívánja a szigetország eltérő fejlettségű régióit. A magabiztos politikus elismerte, hogy ezt már más kormányok is megkísérelték, "de egyik sem annyira szívvel és lélekkel, mint a jelenlegi". Egy, a The Times napilapnak nyilatkozó meg nem nevezett kormányzati forrás szerint "többről van szó, mint a Munkáspárt rövid távú elutasításáról". Az egész "meglehetősen véglegesnek tűnik". A kabinet tagjai szerint az "egyedülálló" Johnson az Egyesült Királyság egyik leghosszabb ideig hatalmon lévő kormányfőjévé válhat.
Ami magát a szigetországot illeti viszont, a Skót Nemzeti Párt (SNP) sorozatban negyedik tartományi nemzetgyűlési győzelme megpecsételheti annak egységét. Nicola Sturgeon történelmi sikerét, az autonóm kormány további vezetésére szerzett jogát még az az apró szépséghiba sem kisebbíti, hogy az abszolút többséghez szükséges 65 mandátumhoz mindössze egyetlen hiányzott. A skót Zöldek nyolc helyével azonban függetlenségpártiaknak kényelmes többségük lett. A toryk 31 képviselői posztja változatlan, míg a Munkáspárt skóciai tagozataí eddigi legrosszabb teljesítményével mostantól csak 22 szavazattal rendelkezik Holyroodban. Az SNP előző vezére, Alex Salmond áprilisban alapított Alba Pártja teljes kudarcnak bizonyult, egyetlen képviselőt sem küldhet a nemzetgyűlésbe. Sturgeon győzelmi beszédében kijelentette: az országrésznek "a demokrácia elvi alapjainak megfelelően" joga van egy második függetlenségi népszavazásra, de a referendum ellenzői "útját állják a skót lakosság akaratának". Boris Johnson és a kormány azonban az az álláspontja, hogy a népszavazás a jelenlegi helyzetben "felelőtlen és vakmerő" lenne.
A járványt más tartományoktól gyakorta eltérően, óvatosabban, őszintébbnek hangzóan kezelő pártvezető és autonóm kormányfő, Mark Drakeford kampányának köszönhetően a Senedd hatvan mandátumának pontosan a felét sikerült megkaparintani. Az unió jövője az év hátralévő részében meghatározó témája lesz a politikai életnek, olyannyira, hogy Boris Johnson vasárnap reggeli hírek szerint csúcstalálkozóra hívta össze a decentralizált tartományok vezetőit. A négy protagonista legfőképpen a "Team UK"-ként emlegetett szigetország egyeztetett kilábalását vitatja meg a koronavírus-járványból.
A Munkáspártnak 240-et meghaladó önkormányzati képviselői helytől is meg kellett válnia, melyek nagyrészt a Konzervatív Párthoz kerültek át. A Labour vezetője, Sir Keir Starmer, korábbi főügyész magára vállalta a felelősséget mind a balsikerért, mind a párt befolyásának visszaszerzéséért. A választási alulmaradás első áldozata Angela Rayner, a párt vezető-helyettese lett, akit Sir Keir még szombat este leváltott pártelnöki tisztségéről. Az ő lelkén szárad a hartlepooli jelölt kiválasztása és az elhibázott kampány, a megcélzott Tees Valley-i polgármesteri pozíció, illetve kulcsfontosságú észak-angliai tanácstagi helyek elbukása. A szerencsétlen módon a pandémia kezdetén megválasztott Starmernek gyorsan kell cselekednie, hogy visszanyerje a főleg a Brexit-folyamatban elbizonytalanodott Labour iránti bizalmat. Bár az EU-tagság már múlt idő, a Munkáspárt éppen a nagy többséggel a kilépésre szavazott hagyományos munkáspárti fellegvárakban lett szegényebb további szavazatokkal. Hírek szerint Sir Keir egy olyan Labour-nagyágyút készül bevetni a vereség okainak feltárására, egy új pártprogram kidolgozására és a szervezeti struktúra átalakítására, aki nem tagja a jelenlegi árnyék-kormánynak, de korábbi tapasztalataival új életet lehelhet a mozgalomba.
A Munkáspárt fellélegezhetett, amiért legalább valamennyi polgármestere jól állta az erőpróbát. Különösen jelentős a londoni és a manchesteri városháza vezetőjének újraválasztása, bár a londoni "mayor", Sadiq Khan második ciklusára az elsőnél alacsonyabb támogatást kapott. 55,2 százalékot produkált a meglepően jól szereplő, 44,8 százalékot szerzett konzervatív jelölttel, Shaun Bailey-vel szemben. Ígérete szerint Khan a következő három évben "minden követ meg fog mozgatni, hogy a várost talpra állítsa". A volt munkáspárti miniszter és vezetőjelölt, Andy Burnham, aki a pandémia csúcsán élesen szembehelyezkedett a kormány álláspontjával, 67 százalékkal földcsuszamlásszerű győzelmet aratott Manchesterben. Ennek nyomán máris őt tekintik a fogadóirodák a legesélyesebbnek az ellenzék következő vezérének szerepére.
