negatív utópia;Kurt Vonnegut;

- A Zöld Halál

Remélem, senki nem fogja félreérteni ezt az írásomat. Akinek van humorérzéke és érti a viccet, az biztosan nem, ám attól tartok, sok olvasó eltéved a fake news világában. Előre leszögezem tehát, hogy ami itt olvasható, az mind tiszta fikció, és semmi köze az úgynevezett valósághoz. Mondhatni, irodalom, azon belül is sci-fi.

A mostani, Kínából indult világjárvány alatt gyakorta eszembe jut Kurt Vonnegut regénye, amelyet még évtizedekkel ezelőtt nagy élvezettel olvastam, de ma már csak a történet fő szálaira emlékeztem. Nem baj, levettem a könyvespolcról, pontosabban elkértem a lányomtól, és ő vette le a könyvespolcáról. A Börleszk avagy nincs többé magány (Slapstick, or Lonesome no more! 1976) – Európa Könyvkiadó, Bp. 1981 – című regényről van szó, amelyet Borbás Mária fordított és Réber László rajzai illusztrálnak.

Ez egy disztópia, vagyis negatív utópia, de rengeteget lehet röhögni rajta.

A történet szerint Egyesült Államok utolsó elnöke, dr. Wilbur Nárcisz-11 Swain, a Rockefeller család sarja, immár Manhattan királyaként éldegél lányunokájával és annak szeretőjével az Empire State Building első emeletén. Legközelebbi szomszédja, a másfél kilométerre lakó Vera Evetke-5 Zappa rabszolgákat tart, akikkel nagyon jól bánik. Unokájának és párjának leghőbb vágya, hogy egyszer Evetke-5 rabszolgái legyenek. „Látogató ritkán téved ide a szárazföldről. A hidak leszakadtak. Az alagutak beomlottak. A hajók messze elkerülnek bennünket, mert félnek a szigeten dúló járványtól, amelynek »Zöld Halál« a neve.

És ennek a járványnak köszönheti Manhattan a »Halál Szigete« becenevet.” Wilbur Nárcisz-11-nek volt egy lányikertestvére, Eliza Mellon Swain, akivel együtt nevelkedtek, de mivel „szörnyszülöttek” voltak – hat-hat ujjal a kezükön és a lábukon és egy-egy pár fölösleges mellbimbóval –, a világtól elzárva nevelték őket, ám luxuskörülmények között. Eljátszották, hogy idióták, ám ha együtt voltak és összedugták a fejüket, a világ minden problémáját meg tudták oldani. Így megoldást találtak a gravitációra, amely a kínaiak érdeklődését is felkeltette, és egy napon a Földön a nehézkedés a sokszorosára nőtt, térdre kényszerítve minden két- és négylábút és lerombolva szinte minden épületet, a civilizációt (Más napokon viszont olyan csekély volt a gravitáció, hogy minden hímnemű lénynek erekciója támadt.) A kínaiakat azonban ez már nem érintette, ők ugyanis önmagukat miniatürizálva, a Marsra költöztek.

Eliza, aki egy görgetegeben halt meg a Marson, elhunyta után egy csövön keresztül felvette a kapcsolatot még élő fivérével. Összedugva a fejüket, kiderítették, hogy a „Zöld Halált mikroszkopikus kínaiak okozták, noha békés szándékúak voltak, és nem akartak kárt tenni senkiben. Ennek ellenére gyógyíthatatlanul veszedelmesek voltak a normális méretű emberekre, akik belélegezték vagy lenyelték őket.” Eliza amúgy azért kereste fivérét, mert „meg akarta találni a módját, hogyan lehetne megreformálni azt az elképesztően elégtelen” túlvilágot: „agyonunjuk magunkat! (…) Mihelyt teheted, röpíts golyót az agyadba!”