„Tavaszi mélyponton a fiatalok NB I-es játékideje” – címmel összegezte az utánpótlássport.hu oldal a 28. forduló fejleményeit, amely az ebben az évezredben született (21 éven aluli) labdarúgók játékperceit szemlézte. Ilyen kevés lehetőség legutóbb tavaly jutott ennek a korosztálynak, vagyis az eltelt fél év alatt sem volt képes a minimális fejlődésre a magyar klubfutball. Két klub, az FTC és a Fehérvár egyetlen fiatalt sem küldött pályára, míg néhány nappal korábban egy kupamérkőzésen az Újpest úgy állt fel, hogy egyetlen magyar sem volt a pályán. A két egymástól nem elválasztható jelenség elég erős képet fest a magyar futball útkereséséről.
Eközben a sportágat komolyan művelő országokban pont ellenkező előjelű trend érvényesül, a fiataloktól nem veszik el a lehetőséget, és a támogató közegbe került tinik még a topcsapatokban is egyre nagyobb szerepet kapnak. Olyannyira, hogy már a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében is számítanak az utánpótláskorúakra. A Chelsea-ben egy 21 éves és egy 22 éves kezdett, a Portóban egy 20 és egy 21 éves csereként szállt be. A Paris Saint-Germainben végig pályán volt a 22 éves Mbappé és Dagba, a Bayern Münchenben pedig a 20 éves Daviest a 18 esztendős Musiala váltotta. A Borussia Dortmundban a 17 éves Jude Bellingham gólt szerzett a Manchester City elleni Bajnokok Ligája-mérkőzésen. Mellbevágó adat, de volt olyan nap, amikor a BL-negyeddöntő két mérkőzésén több mint egy csapatnyi, összesen tizenhárom utánpótláskorú játékost küldtek pályára Európában.
De ez miként lehet? Arrafelé csak zsenik születnek? Ennyivel jobbak a génjeik? Vagy a képzésük? A magyar akadémiai rendszer hatékonysága miért marad el a külföldi akadémiákétól? Vagy ha nem marad el, és ugyanolyan nívós, ahogy azt itthon állítják, akkor miért nem kerülnek be a jól képzett fiatalok a csapatokba?
A megannyi kérdés évtized óta megválaszolatlan. Pedig az eltelt tíz év alatt a kormányzati akarat alapjaiban változtatta meg futball körüli klímát. Amíg 2009-ben a GDP 0,6 százaléka jutott a sportra, addig ez a szám 2019-ben már 1,7 százalék volt, ami azóta még magasabb. A sportba áramoltatott állami források legnagyobb nyertese a futball volt, nagyságrenddel több jutott neki, mint a többi sportágnak (ami amúgy jogos, mert a legnépszerűbb és legnépesebb sportágról van szó). Tíz éve a magyar labdarúgóliga összbevételéből az egy csapatra eső átlagos érték 300 millió forint körül volt: két éve ez elérte a 2,7 milliárd forintot, ami kilencszeres növekedés. Ma már ez a szám is magasabb, három milliárd fölé kúszott, következésképp tíz év alatt pontosan megtízszereződött az érték. Az akadémiai rendszer behálózza az országot, tejben-vajban fürdenek a képzési központok, Felcsútra, az akadémiák Rolls-Royce-ára még a tavalyi, Coviddal és válsággal súlyosbított évben is napi 21 millió forintos támogatás jutott. Mégsem sikerült a falat áttörni, úgyhogy a közvélemény érthetően türelmetlenül várja már a változást.
A Magyar Labdarúgó-szövetség a fiatalok negligálása ellen korábban egy támogató programot indított, de ez elbukott. A klubok (a Paks kivételével) nem éltek a lehetőséggel, nem kellett nekik a játékpercek után járó több százmilliós pluszbevétel sem. De akkor az MLSZ miért nem írja elő kötelezően a fiatalok szerepeltetését? Az adminisztratív intézkedés a klubvezetők szerint kontraproduktív lenne, amúgy is: milyen alapon szólna bele a szervezet a független gazdasági társaságokként működő klubok életébe? Csakhogy ezek a gazdasági társaságok nem a sajátjukat, hanem az állam pénzét költik.
A rendszer életképtelen voltát mutatja, hogy a bevételek messze elmaradnak a kiadásoktól, a piaci alapon szerzett jövedelmek maximum a büdzsé negyven százalékát érik el, hatvan százalék közpénz támogatás. De a negyven százalékos piaci bevétel is már kozmetikázott adat, mert például a túlárazott közvetítési jogdíjakat is a piaci bevétel oldalára számolják, holott ez nyilván bújtatott állami támogatás. Ergo a szövetség igenis előírhatná, hogy a közpénz csak azoknak jár, akik foglalkoztatják az akadémiákról kikerülőket. Ha meg nem kerülnek ki onnan használható labdarúgók, akkor az akadémiák finanszírozásán kell vágni.
A ligában az MTK alkalmazza a legtöbb fiatalt: a játszott percek 23 százaléka jut a 21 éven aluli korosztálynak. A csapatnak mégsincs kiesési gondja, a tizenkét csapatos liga hatodik helyén áll. A klub az akadémiájáról kikerült játékosok eladásából négy év alatt négy millió eurós (1,4 milliárdos) bevételt ért el. Nagyon itt volna már az ideje, hogy a rendszer csak az efféle törekvéseket honorálja.
