A hivatalos bejelentés után két nappal el is bukott az európai labdarúgó szuperliga, felhőtlen örömre azonban nincs ok. A lázadók csatát vesztettek, de a háború kitört, ne legyenek illúzióink! A szellem kibújt a palackból, csak az a kérdés, mennyi idő alatt rendezik megtépázott soraikat a nagy csapatok, és mikor indul az újabb akció. A régi rendszer nem tartható fenn tovább, az élklubok nem vállalnak szolidaritást a kisebb csapatokkal, egyetlen eurót sem akarnak átengedni másnak abból, amit ők kerestek meg.
Ez egy olyan harc, amelynek nincs szimpatikus résztvevője. Megvan annak a bája, amikor milliárdos klubtulajdonosok vitatkoznak a korrupciós botrányoktól átszőtt UEFA és FIFA illetékeseivel korrekt, jogszerű eljárásokról, miközben egyik oldalnak sem erőssége a jogkövető magatartás, a törvények betartása.
Ami pozitívum ebben a történetben, az a futball hihetetlen ereje. A klubtulajdonosok azt hitték, ha álomfizetéseket kínálnak a játékosoknak, akkor gond nélkül el tudják indítani a szuperligát. Egy vállalatnál lehet, hogy megvalósítható egy „égszakadás-földindulás”, senki sem tiltakozik nyíltan, ha cserébe megduplázzák vagy -háromszorozzák a fizetését. A futball más, ott a multimilliomos sztároknak a pénznél fontosabb a pályán elért siker, hazájuk képviselete a válogatottban. De ez is csak ideig-óráig képes feltartani azt a folyamatot, ami a szuperligával visszafordíthatatlanul elindult.
Megszólalt a témában Orbán Viktor miniszterelnök is, aki elítélte az európai szuperligát, azt mondta, „a világ legnagyszerűbb játékának szépségét és emelkedettségét éppen az adja, hogy ez a sportág mindenkié, és nem sajátíthatják ki maguk számára a leggazdagabbak”.
Majd mosolyogva összekacsintott a felcsúti stadion VIP-páholyában Mészáros Lőrinccel, Garancsi Istvánnal és a többi NER-oligarchával.