Az elnök pénteken szeptemberig meghosszabbította a Donald Trump által az évente befogadandó menekülteknek bevezetett 15 ezres felső létszámhatárt. Biden a kampányban azt ígérte, hogy ezt 62 500 főben fogja megszabni, amit a Demokrata Párt balszárnya és a média most rögtön fel is emlegetett neki.
Jen Psaki szóvivő megpróbált hárítani, mondván ők legalább feloldották az eddig az afrikai és közel-keleti menekültekre még családegyesítés esetén is érvényes teljes tilalmat. Különben is, a Trump-kormányzattól örökölt probléma megoldása időt kíván, ezért egyelőre korai meghatározni a menekült-kvótát, az elnök csak május közepére véglegesíti az álláspontját, bár a 62 500-as szám elérése „aligha valószínű”. A csűrés-csavarás azonban nem segített, Biden a sajátjaitól megkapta elnöksége első fekete pontját.
Az elnök a hétvégén már személyesen védekezett. Arra hivatkozott, hogy a menekültkérdés akkor merült föl, amikor amúgy is gondban voltak a déli határra egyedül érkező fiatalkorúak emelkedő száma miatt. A kettő összetorlódott, de meg fogja emelni a menekültkvótát. Igaz, ahogyan korábban a szóvivője, ő sem mondott konkrét számot.
Nem véletlenül, hiszen az elmúlt hetekben jobbról is támadták, apokaliptikus jelzőkkel írva le az amúgy valóban súlyos helyzetet. Trump tábora folyamatosan ugyanazt hajtogatja, amit az európai – és a magyar – szélsőjobb: a liberálisok a menekültek befogadása révén voltaképpen a választási erőviszonyokat akarják a saját javukra megváltoztatni. Azt is állítják, hogy Biden okozta a bajt, amikor lazított Trump szigorú bevándorlási politikáján és engedékenysége újra beindította az északra irányuló népvándorlást.
A menekültkérdés és a bevándorlás egy mondatban említése a republikánusok malmára hajtotta a vizet, mert ők is folyamatosan próbálják összemosni a kettőt. A valóságban ezek külön problémakörök. A menedékjogot kérőknek a külföldi amerikai diplomáciai képviseleteken kell jelentkezniük, s közülük csak azok kapnak beutazási engedélyt, akik megfelelnek a szigorú feltételeknek. A latin-amerikai bevándorlók viszont megpróbálják átlépni a határt. Közülük sokan hivatkoznak arra, hogy Salvadorban, Hondurasban vagy Guatemalában életveszélyben vannak a bűnbandák miatt, de a többség elismeri, hogy főként gazdasági okokból szeretne az Egyesült Államokban élni.
A bevándorlás az USA egész történelmén átívelő, központi kérdés. A legtöbb társadalomtudós éppen a hullámokban Amerikába ékezőknek tulajdonítja folyamatos sikerét, ugyanakkor az idegenektől való ösztönös félelem újra és újra az erőszakkal határos válságokhoz vezet. Ez már a gyarmati időkben is így volt, amikor Pennsylvaniában az angolszász telepesek kis híján fegyverrel támadtak a templomaikban németül imádkozó újonnan érkezőkre. Később az íreket, a kínaiakat, az olaszokat, a lengyeleket és a magyarokat is ellenérzés fogadta, amit sorban meglovagoltak az esedékes populista politikusok. Donald Trump is annak köszönhette üstökösszerű politikai karrierjét, hogy meg tudta szólítani a 2008-as gazdasági válság után elbizonytalanodott, lemaradó, a globalizáció hatásaitól és a latin-amerikai bevándorlás okozta munkaerőpiaci versenytől rettegő rétegeket. Bidennek sikerült visszahódítani ezek egy részét – most azonban óvatosságra készteti a két oldalról érkező kritika. Amúgy pedig máris nyakán a következő válság: hamarosan sok tízezer afgán menekült kér majd menedéket az Egyesült Államokban.
