Az angol élvonalbeli labdarúgó-bajnokság, a Premier League rajongói ebben a szezonban csodálkozhattak rá a Leeds United menedzserére, aki mérkőzés közben melegítőben guggol a technikai zóna csücskében. Az argentin Marcelo Bielsa különc, szinte autisztikusan viselkedik. Kerüli a szemkontaktust, és rezzenéstelen marad, ha csapata gólt szerez. Így „ünnepelt” múlt szombaton is, amikor idegenben, félidőnyi emberhátrányban győzték le a bajnokesélyes Manchester Cityt (2-1). A kárvallott Josep Guardiola már azelőtt is „a világ legjobb edzőjének” nevezte. Angolul nem szólal meg, ám amit elért, önmagáért beszél: a nagy múltú újonc a 10. helyen áll, nem fenyegeti a kiesés.
Az idén 66 éves, El Loco (Bolond) becenéven emlegetett szakember pályafutása igencsak rendhagyó. Értelmiségi családba született: egy ügyvéd és egy tanárnő fia. Szülei focirajongók, Rosario-drukkerek voltak. Testvéreivel édesanyjuktól tanulták a fáradhatatlan, megszállott munkát. Rafael bátyja külügyminiszterségig vitte, jelenleg nagykövet. Az ifjan feltűnően jóképű Marcelo, ha éppen nem focizott, lengyel származású nagyapjának 30 ezer kötetes könyvtárát bújta. Hátvédet játszott, de már 25 évesen abbahagyta, mert az elmélet izgatta. Alacsonyabb osztályokban kezdett edzősködni, végigjárta a szamárlétrát.
Hazájában azóta tisztelik hősként, hogy az argentin válogatottal megnyerte az athéni olimpiát (2004). Ebben a sportágban persze nem az ötkarikás arany a csúcs, de a dél-amerikai ország akkor már több mint fél évszázada, egy helsinki evezős aranyérem óta (1952), egyáltalán nem győzött se nyári, se téli játékokon, így érthetően kirobbanó öröm fogadta a sikert. (Mellesleg máig ez Lionel Messi egyetlen tornagyőzelme nemzeti színekben.) Ezután a szomszédos Chilét vezette ki szövetségi kapitányként a dél-afrikai világbajnokságra (2010), ráadásul az ő irányításával győzték le történetükben először – éppen az argentinokat.
Európában is a maga útját járta. Az Athletic Bilbaót egy szezonban két döntőbe kormányozta (Európa-liga és Király Kupa, 2012), miután elzarándokolt Guernicába, hogy klarissza apácákkal imádkozzon csapatáért. Viszont a Laziónál alig két napig maradt: nem érezte a támogatást, ezért egyszerűen kisétált az ajtón, hiába perelték be szerződésszegésért (2016). Rossz hangulatban nem tudott, nem is akart dolgozni. Játékosait alázatra neveli: egyszer három órán át szemetet szedetett velük a stadion körül, hogy érzékeltesse a jól fizetett profikkal, mennyit gürcöl egy átlag szurkoló a belépőjegy áráért.
Egy bolond százat csinált: sajátos filozófiájával beoltotta tanítványait, közülük azóta többen is menő edzők lettek, például Mauricio Pochettino (PSG) és Diego Simeone (Atlético Madrid). Akik megtapasztalták, Alexis Sáncheztől Javi Martínezig, áradoznak sajátos módszereiről. Sokan zseninek titulálják. A nagy teoretikus szenvedélyesen szisztematizál: huszonkilenc különféle játékrendszerben küldte pályára csapatait, egyik kedvence a szokatlan 3-3-3-1 formáció. Negyvennél több szakfolyóiratot olvas, nehogy lemaradjon egy taktikai újításról, a meccsvideókat speciális szoftverrel elemzi.
Amikor a Leeds szerződtette az angol másodosztályba, tudták, nem hétköznapi emberrel lesz dolguk, mégis elképesztette a vezetőket. Botrány lett belőle, hogy elküldte egyik munkatársát feltérképezni a leendő ellenfél, a Derby edzését. Miután ezt „kémkedésnek” minősítették, zokszó nélkül, saját zsebből fizette a klubra kirótt 200 ezer fontos (több mint 80 millió forint) fegyelmi bírságot. Volt egy még különösebb esete is. Az Aston Villa ellen csapata úgy szerzett gólt, hogy az ellenfél egyik játékosa sérülten feküdt a gyepen. Nem tűrte a sportszerűtlenséget, utasította játékosait, hogy a középkezdés után engedjék gólt rúgni az ellenfelet (2019).
Páratlan gesztusát a FIFA fair play-díjjal honorálta, viszont elúszott az esély a közvetlen feljutásra. Végül ezt is megbocsátották neki, mert a következő szezonban, tavaly a Leeds bajnokként lépett az élvonalba. Hálából hatalmas falfestményen örökítette meg a yorkshire-i város, alatta idézet: „Akinek új ötletei vannak, bolondnak nevezik, míg ideái diadalmaskodnak.” Úgy fogalmazott, nem csak a győzelem érdekli, éppoly fontos neki az odáig vezető út is. A különc Bielsa mester Mikszáth hősére, Pongrácz grófra emlékeztet a Beszterce ostromából: állhatatosan ragaszkodik divatjamúlt elveihez, még ha ezért bolondnak tartja is a világ.
