Mivel a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) főigazgatója, Varga Benedek megbízatása június végéig szól, március 5-i dátummal pályázatot írt ki a posztra az Emberi Erőforrások Minisztériumának (EMMI) vezetője, Kásler Miklós – a pályázat március 12-én jelent meg a múzeum honlapján. (Bár a felhívást utóbb elérhetetlenné tették, a webarchívumból kikereshető.) A főigazgatói pályázatból egyáltalán nem derül ki, hogy a minisztérium a múzeum strukturális átalakítását tervezte volna – lapunk információja szerint az MNM vezetőségével ilyen terveket nem is osztott meg a tárca. A pályázókat – így Varga Benedeket is – meglephette a hír, hogy április 9-én (a főigazgatói pályázat határidejének lezárultakor) az Emmi bejelentette: Kásler Miklós április 15-i hatállyal L. Simon Lászlót nevezi ki a MNM megújításáért és a múzeumi integrációért felelős miniszteri biztosnak. Lapunk úgy tudja: erről valójában már április 7-én megszületett a döntés a minisztériumban, csak a bejelentéssel megvárták a péntek estét.
„Varga Benedek főigazgatói mandátumának lejáratát követően megbízott intézményvezetőként fogja a múzeumot segíteni” – olvasható az EMMI hétfői sajtóközleményében, ami a főigazgatói pályázat tekintetében jogilag több szempontból is kérdéses. A pályázati kiírás szerint ugyanis a pályázat lezárultát követően harminc napon belül egy, az EMMI által felkért öttagú szakmai bizottságnak kellene meghallgatnia a pályázókat, a főigazgatói – nem pedig a megbízott intézményvezetői – poszt betöltéséről hatvan napon belül döntene Kásler Miklós. A márciusi főigazgatói pályázat szerint – amelyet eddig nem vontak vissza és nem is nyilvánítottak érvénytelennek – az MNM vezetője felett a munkáltatói jogokat az emberi erőforrások minisztere gyakorolja, nem pedig miniszteri biztos. Ennek fényében különös, hogy a hétvégén megszületett a döntés arról, Varga Benedek megbízott főigazgatóként folytathatja. Kérdéses, hogy a menet közben megváltoztatott játékszabályokkal is vállalja-e a megbízatást, vagy egyáltalán, bárki más vállalja-e ilyen feltételekkel az intézmény vezetését. A homályt nem oszlatta L. Simon László sem, aki kedd reggel a 168.hu Keljfeljancsi műsorában azt mondta: az EMMI az átszervezések után fog kiírni főigazgatói pályázatot az MNM élére. (Lapunk is kereste a miniszteri biztost, de ő nem kívánt nyilatkozni.)
Csütörtöktől miniszteri biztosként L. Simonnak többek között elő kell készítenie a nemzeti múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) összevonását, meg kell vizsgálnia további muzeális intézmények, különösen az Iparművészeti Múzeumnak a nemzeti múzeumba történő integrálásának lehetőségét, az MNM feladat- és hatáskörébe történő utalását a régészeti és műtárgyvédelmi feladatellátásnak. Röviden összefoglalva: a jövő évi országgyűlési választásokig L. Simon Lászlónak egy csődközeli, kaotikus múzeumi történetet kellene újrakereteznie a Horthy-korszak intézményi struktúrájának feltámasztásával, amely mamutmérete miatt már akkor is működésképtelennek bizonyult – 1949-ben emiatt egyébként nemcsak a természettudományi múzeum vált külön a nemzeti múzeumtól, hanem a néprajzi és a Széchényi Könyvtár is önállósodott.
Az elmúlt évtizedekben a múzeumok szakosodásával a közgyűjtemények jellemzően önállósodóknak a nemzetközi múzeumi életben, a most belebegtetett összevonásokra nincs szakma indok. A nemzeti múzeum a vidéki filiáléinak kétharmadát – nyolcat – egyébként 2012-ben, a megyei múzeumi rendszer szétverése után kapta meg, ehhez jönnek hat külföldi kiállítóhely. Az MNM kétmilliárd forint éves állami támogatásával feleannyit sem kap, mint egy-egy NB II-es futballklub ennél taotámogatásként, jelentős infrastrukturális fejlesztésre nincs pénz, az átlagbérek jócskán elmaradnak a KSH által megállapított magyarországi átlagkeresettől, emiatt a munkaerő elvándorol. Az Iparművészeti Múzeum 2017-ben zárt be, a felújítása azóta sem kezdődött el – passzív története párhuzamba állítva az új Néprajzi építésével még inkább szembetűnő. A nagyberuházásokat megelőző kötelező régészeti feladatellátást az elmúlt tíz évben ide-oda dobálták, jelenleg a Várkapitánysághoz tartozik – a jogszabályok inkább kedveznek a beruházóknak, befektetőknek, mint a régészeknek. Ezek ismeretében L. Simon nyilatkozata a Keljfeljancsinak – „olyan strukturális változások legyenek, amelyek a hatékonyságot növelik” – még inkább semmitmondó.
A hírről, mely szerint L. Simon László feladata előkészíteni a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) összevonását, utóbbi intézmény dolgozói is csak a hírekből értesültek a Népszavának nyilatkozó, neve elhallgatását kérő szakértő szerint. Szintén nem esett szó az elmúlt időszakban az intézmény – először 2018-ban felmerült – Debrecenbe költözéséről sem, tudtuk meg, sem megerősítő, sem cáfoló közlés nem történt erre vonatkozóan, holott 2020 júniusában Palkovics László innovációs és technológiai miniszter bejelentette, Debrecen 2030-ig szóló fejlesztési programja részeként biztosan a hajdúsági nagyvárosba költöztetik a gyűjteményt.
A jelenlegi összevonás lehetősége kettős a szakértő szerint. Úgy véli, általában nem ígér jót, hiszen a XIX. században nem véletlenül szakosodtak múzeumok és kutatóintézmények a saját szakterületük irányába, mivel a feladatok bővülésével nyilvánvaló volt, hogy egy központból nehezebben működtethetők – számos múzeumunk a Nemzeti Múzeum osztályaiból lett önálló intézménnyé. Megjegyezte, a nagyobb európai országokban sincs hasonló intézményi összefonódás, amelyben a nemzeti múzeumnak része lenne a természettudományi gyűjtemény, egyedül Pozsonyban látni hasonlót, de ott mindkét intézmény jóval kisebb a magyarnál. – Ráadásul az MTTM olyan kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerrel és kutatási területtel rendelkezik, amelyet a korábbi miniszteriális vezetések is inkább érintetlenül hagytak. Emellett az intézmény erős vezető, újító szerepet játszott az elmúlt évtizedekben a közművelődési feladatokban, s a kiállítások építésében, amelyet nehéz lenne összevonni egy történeti-régészeti, némileg iparművészeti jellegű működéssel. Ami más, az más – hangsúlyozta a megkérdezett szakértő.
Ugyanakkor a formális egyesítés feltehetően megoldható lenne szerinte, s még akár az is lehet, hogy az segítené az intézményt. Mint mondta, a múzeum jelenleg romokban van, több mint hetven ember lépett ki az elmúlt másfél évben. Döntésükben kisebb részben játszott szerepet a költözés híre, illetve a közalkalmazotti státusz elvesztése, ám elsősorban a főigazgató-váltás, a múzeum vezetése által kialakított atmoszféra eredményezte sokak elüldözését. Kiemelte, olyan légkör alakult ki az elmúlt időszakban, ahonnan menekülni kezdtek a dolgozók: a gazdasági munkatársaktól kezdve, a preparátorokon át, a biztonsági osztályig; és a legfájóbb a kutatást és múzeumpedagógiai munkát végző muzeológusok távozása. Ezért úgy véli, a jelenlegi döntés még talán reményt is jelenthet, nem tudni ugyan mi lesz a kimenetele, de elképzelhető, hogy segítheti a múzeum talpra állását.
