Ötven évig takarta el az az alumíniumburkolat a Corvin Áruház neoklasszicista homlokzatát, amit nemrégiben lebontottak róla. Engem őszintén szólva meglepett, hogy a túlnyomó többség tapsolt a fémburkolat alól előbukkanó háborús állapotoknak … na jó, a háborús állapotok alól előbukkanó nyomokban nosztalgiára alkalmas romoknak. Hiszen a ma élők talán egy harmadának lehet halovány emléke arról, milyen is lehetett 1967 előtt fémruha nélkül - és milyen lehetett szürkén, egy meghaladott áruházi konstrukció, finomkodó mementójaként, jobboldalán egy hatalmas metrófúró toronnyal. Mert a mai „Blaha" csak azután lett az a tér, amit nagyjából ma ismerhetünk, miután a metróépítés miatt közepéről kirobbantották az 1875-ben épült Nemzeti Színház főszereplő épületét.
Ezek a tények, a többi ízlés. Az is, hogy generációs okokból gyerekként nekem sokkal nagyvilágibbnak tűnt, hogy az 1956-ban súlyosan megsérült Corvin Áruházat két évvel a Nemzeti Színház lebontása után alumíniumba csomagolták. Akkoriban az ilyen aluburkolat maga volt a modernitás szinonimája – ha emlékszik még valaki a BNV pompás látványépítményeire vagy éppen a balatonboglári Gömbkilátóra (ami szintén a BNV-ről került a Balaton mellé). Halványan ugyan érzem, hogy ez is valami afféle merénylet az eredeti épület ellen, mint a fászádizmus (a meghagyott homlokzat korhű paravánja mögé építeni valami egészen mást), ugyanakkor egy városban minden megtörténik és az ellenkezője is: régi házak tűnnek el, helyére tetszetősek vagy rondák kerülnek, a korforgás állandó, amiben nem az esztétika a főszereplő.
Például ami elegánsnak hatott 1926-ban, az morbidnak/nagyzolónak/patinásnak is tűnhet száz év múlva – ha egyáltalán megmarad. Persze Corvin mégis csak egy van. A Corvin egykor, azaz 1926-ban tényleg a legelőkelőbb magyar nagyáruházként nyílt meg Budapest első mozgóképes színháza, az akkori Apolló Kabaré helyén. Telkét a Kasseli Alapítvány 1922-ben pontosan 99 évre vette bérbe, a német tőkéből alakult részvénytársaság többségi tulajdonosa pedig az a hamburgi Hans Erich Emden volt, aki akkoriban 90 különböző nagyáruházat igazgatott Európában. A látszólag egyemeletes főfront klasszicizáló palotahomlokzatot kapott – és valójában négy emeletet rejtett magába, mert óriásablakai összefüggtek, szintenként csak egy-egy vékony fabetét választotta el őket. A Corvin még 50 éve is az az áruház volt, ahová az ember úgy ment be vásárolni, hogy a vásárlás ünnepnap és tényleg, minden szinten szinte minden – mármint, szinte minden abból a szerény és sokkhatásoktól mentes kínálatból, ami akkor a mindent jelentette.
A Corvin 17 ezer négyzetméteren, több osztályon, de lényegében egyetlen egybe térben kínálta a legkülönfélébb árukat - a 700 fős kiszolgáló személyzet pedig ma szinte már anakronizmusnak hat. Volt benne vendéglő, kávéház, szalonzene, menetjegyiroda és gyorsfényképészet, rendeztek divatbemutatókat és kiállításokat és valódi szenzációként itt indult el 1931-ben az első mozgólépcső is. 1944-ig lehetett 52 osztályával a "speciális szaküzletek elmés közössége” – aztán német hadizsákmányként szovjet érdekeltség egészen 1952-ig, amikor az ideiglenesen itt állomásozóink gálánsan a magyar államnak adományozták.
A modern áruház képe csak lassan kopott le róla, a sokszínű választék olykor már nem is látszott annyira sokszínűnek, a modern külső sem jelentett több évtizedes bérletet a korszerűséghez. Sokáig a Centrum áruházak ékköve volt, aztán a rivális Skála-Coop szerezte meg. És apró, de szinte mágikus kapcsolatként értékelhető, ami a szomszédos, egykori MSZMP sajtóházzal kötötte össze: a közös alagsorban földalatti kisvonat fuvarozta a papírtekercseket a szemközi nyomdába. És a drága lux-aflex borítás – meghazudtolva a modern építészet célszerűségi elveit – is csupán részben volt kulissza, mert mögötte a oszlopok, balkonok, befalazott ablakok és galambfészkek mára ugyan kiszabadultak, de az épület oldalt és hátul végig szürke –kopottan, aluborítás nélkül várta a jobb időket.
A vásárlások súlypontjai a körúti villamos pályája mentén új helyekre helyeződtek át: 1976-ban előbb a budai Skála nyitott meg, majd 1984-ben a még modernebb Skála Metró a Nyugatinál. Aztán jöttek a plázák, a Corvin kereskedelemben betöltött helye pedig ment - maga környék is egyre inkább belvárosi autópálya csomóponttá változott.
Amiről 1926-ban az Esti Kurir még azt írhatta, hogy: „ A belépőket impozáns berendezés, pazar építkezésű helyiségek fogadják (…) márványos lépcsők, kiváló faldíszítések, tölgyfafaragásos korlátok és oszlopok teszik impozánssá (…) de még meglepőbbek a méretek, amikor a belső helyiségeket járjuk végig..” végül csak egy szupermarket maradt. Igaz, felül újra trendi lett a Corvin, csak egészen másképp, amikor új műfajként, a kőfalakkal körülvett tetőn megnyílt a Corvintető nevű teraszkocsma, egy szinttel lejjebb (ahol korábban az áruházi dolgozók gyermekeinek óvodája működött) pedig zárt klubrésze is. A romkocsma féltestvére, a Jelen az áruház már alumínium nélküli hátsóoldalán, a Márkus Emília utcában üzemelt, a MÜSZI névre hallgató Művelődési Szint pedig 2011 és 2017 között foglalta el az áruház egykori harmadik emeletét. Öndefiníciója szerint a "szabad szellemiségű, önfenntartó kulturális tér" volt 2800 négyzetméteren, mint afféle foglalt házas nappali működött ott kávézóval, művészeti stúdiókkal, kiállító- és előadóterekkel, de innen indult el többek között az Átlátszó szerkesztősége is.
Persze már ez (is) a múlté. Az önkormányzat még 2014-ben kötelezte a tulajdonost az alumíniumborítás eltávolítására és az eredeti homlokzat felújítására – ez talán most kezdődik el. Az egykor 99 évre kötött bérleti idő egyébként éppen 2021-ben járt, jár le. A múltat eltakaró alumíniumkoporsó már leomlott és hogy lesz-e a helyén igazi jövő meg régi, új fény, tündöklés… vagy sem?
Ami biztos, hogy irodák lesznek benne, ja, és marad Corvin a neve. Ma, amikor a Hunyadi (Corvin) csontok újra főszereplők, a Mátyás királyra és kiterjedt birodalmára való utalások ugyanúgy reneszánszukat élik, mint 100 éve: akkor, azaz 1922-ben nyílt meg a Corvin mozi is, amit maga Horthy nyitott meg, ahogy ő alapította nem sokkal később (1930-ban) a Corvin-lánc kitüntetést is.
