Az egyik legfontosabb lépés, emelte ki az MSZP társelnöke, hogy a jövőben – a társadalmi igazságosság jegyében – a legkisebb kereseteket semmilyen adó nem nyomorítaná. Ha ez a szabály lenne érvényben az idén is, akkor aki minimálbérért robotol, az nem 111,3 ezer forintot vihetne haza, hanem 136,4 ezret – a teljes bruttó összeget, érintetlenül. Hogy jövőre mennyi lesz a minimálbér, azt egyelőre nem tudni, de az arányokat jól mutatja a fenti példa: éves szinten az 1,34 millió forint fizetés 301 ezer forinttal, azaz több mint 22 százalékkal hasasodna.
A minimálbér megemelését – mondta Tóth Bertalan – az MSZP úgynevezett adójóváírási rendszerrel oldaná meg, ami azonban nemcsak a legkisebb keresetűeknek segítene, hanem mindenkinek, aki nem keres többet a mediánbérnél.
Ez a fogalom az előző évi összes fizetés középértékét jelenti, és talán a leghitelesebben mutatja meg, hogy miképp alakult az átlagbér: nem véletlen, hogy a Központi Statisztikai Hivatal egy másik mutatót, a bruttó átlagkeresetet használja, ami ugyan mérsékelten van köszönő viszonyban a valósággal, de széppé varázsolja a statisztikát, hisz ez a szám rendre mintegy negyedével magasabb, mint a mediánbér. Utóbbi 2020-ban mintegy 321 ezer forint körül alakult (a KSH bruttó átlagkeresete 403 ezer forint) – egyszóval, aki ennél az összegnél kevesebbet keres, az a jelenlegi 15 százalékosnál kisebb kulccsal adózik majd. (Ennek az adócsökkentésnek a költsége 200-300 milliárd forint, azaz a büdzsé 1-1,5 százaléka.)
Csökkenteni a szegények sarcát
Ezzel párhuzamosan a baloldali párt hozzányúl az általános forgalmi adóhoz. Emlékeztetőül: az szja egykulcsossá tételével a költségvetésből kizuhanó bevételt a kormány a fogyasztási típusú sarcok emelésével pótolta, ha úgy tetszik, a kevésbé tehetőseket adóztatta, hiszen enni, közlekedni stb. mindenkinek kell, így a 27 százalékos fogyasztási adót senki nem kerülhette ki. Most az MSZP az élelmiszerek áfáját egységesen 18 százalékra szelídítené, az alapvető táplálékokét pedig még markánsabban csökkentené: 5 százalékra. Ennél többet áfaügyben a baloldali párt nem ígér, mindössze annyit vállal, megvizsgálja, miként lehet ennek az adónak a mértékét az EU átlagához közelíteni (mintegy 21-22 százalék).
4900
Persze ez sem kevés, hiszen a KSH szerint a háztartások jövedelmük 24 százalékát költik élelmiszerre, így egy olyan, mondjuk négytagú família, ahol a két szülő nettó 450 ezer forintot visz haza havonta, eddig 1,3 millió forintot evett meg. Ebből a summából mintegy 278 ezer forint volt az áfa. Most – azzal számolva, hogy a táplálékok fele alapélelmiszer – a kajaadó összege 121 ezer forintra megy vissza, azaz majdnem 160 ezer forintot lehet megtakarítani ezzel a mutatvánnyal.
Nyugdíjegyensúly
Az áfa megszelídítése persze mindenkit érint: az aktív keresőket és a nyugdíjasokat egyaránt. Leginkább talán az utóbbiakat, hangsúlyozta az MSZP társelnöke, hiszen az ő vásárlói kosarukban arányaiban több az alapvető élelmiszer – sokuk esetében azért, mert többre egyszerűen nem futja. Ugyanis a 2,03 millió nyugdíjasból körülbelül 1,22 millió kap átlag alatti vagy azt elérő ellátást – pedig nem egy szédületes summáról van szó, az átlagnyugdíj 150 ezer forint. (Csak összehasonlításképpen: 100 ezer forintnál kevesebből mintegy 435 ezer idős ember tengődik.)
Az MSZP úgy egyenesítené ki a nyugdíjkülönbségeket, hogy mindenkinek azonos összegű 13. havi nyugdíjat adna, illetve az idősek járandóságának emelésekor a pénzromlás mértékén kívül figyelembe venné a fizetések emelkedését is. Az inflációs képlet egyértelmű: mindenki nyugdíja annyi százalékkal nőne, amennyit a forint vesztett vásárlóerejéből az adott évben. A fizetések emelkedése után járó rész esetében viszont a szocialisták nem arányosan, hanem egyenlően emelnének: az erre a célra szánt keretből mindenki pontosan ugyanakkora összeget kapna – azaz a kisnyugdíjasok járnának a legjobban.
Pénz emberközelben
Az emberek életminőségét azonban a keresetekkel azonos mértékben befolyásolja a közszolgáltatások minősége – kiemelten az egészségügyé és az oktatásé. Hogy mindkettő romokban van, az MSZP szerint nem kérdés, és ez azt jelenti, hogy a fiatal, illetve az idős generációknak (a két rendszer legaktívabb használóiként) esélyük sincs a tisztességes életminőségre. A szocialisták szerint az egészségügyben a tudatos pénzelszívás, az oktatásban a túlhajtott központosítás az egyik alapvető oka a bajoknak – és mindkét jelenség azt bizonyítja, hogy a kormány nem jó gazdája ezeknek a területeknek. Így – hangsúlyozta Tóth Bertalan – a célszerű megoldás az, ha a közoktatást és az egészségügyet visszaadjuk az önkormányzatoknak. (Utóbbi területen az országos hatáskörű kórházak maradnának az államnál.)
Ez persze komoly forrásokat igényel, ezért az MSZP egy kormányváltás esetén a GDP 7 százalékát (ez mintegy 3500 milliárd forint) fordítaná az egészségügyre, illetve megerősítené a települések anyagi helyzetét. Csak összehasonlításképpen: 2010-ben az önkormányzatok még a GDP 11,6 százalékát mozgatták, most – miután a kormányzat a járványhelyzetre való hivatkozással kivéreztette a településeket – ez az arány 5,9 százalék.
Szóval az MSZP a 2010-es arány visszaállítására törekszik, így átalakítaná a helyi iparűzési adó rendszerét, és a településeknél hagyná. Szintén a városokhoz és a falvakhoz csatornázná be az üzemanyagok jövedéki adójának 20 százalékát. (Ez a tétel minden eladott liter benzin után 24 forintot, minden liter gázolaj után 22 forintot jelentene. Előbbiből 2020-ban 1849,35 millió liter fogyott, utóbbiból 4290,2 millió liter ment el.) Az MSZP azt szeretné, ha a gépjárműadó teljes összege újra a településeket gazdagítaná (ez mintegy 90 milliárdos tétel). Továbbá a legnagyobb gazdagodási tételt az jelentené, hogy a szocialista elképzelés szerint a települések költhetnék el a közigazgatási területükön befizetett személyi jövedelemadó 20 százalékát.
520
