A karanténhelyzet alkalmat ad a visszatekintésre. Pintér Béla és Társulata is ezt tette. Elővette az első előadását, a Népi rablétet és felvette újra, egy picit hozzá is nyúltak. De nem volt szükség nagy átalakításra, hiszen a csaknem huszonhárom évvel ezelőtti előadás ma is üdítően frissnek, bátornak és kegyetlenül szembesítőnek hat. Nem beszélve rögtön a címről. Ami tulajdonképpen a szerző, a rendező, a társulat alapító nevének anagrammája. Egy könnyed játék, amiről szerintem az ötletgazda sem gondolta volna, hogy tartalmilag a cím néhány évtized múltán is aktuális lesz. Az előadás, amikor betört a hazai színházi életbe, több díjat is bezsebelt. Több mint tíz éve azonban nem játsszák és most is csak erre az alkalomra újították fel. Újra összejött gyakorlatilag az eredeti szereposztás, csupán egyetlen változtatás történt, Deák Tamás helyére Gombai Szabolcs állt be. A felvétel március elején készült a Szkénében, az előadás ősbemutatójának helyszínén, érezhetően örültek egymásnak a résztvevők. A filmes megközelítés is jót tett. Maga az előadás is több pontján erősen filmszerű, tele váratlan és meglepő gesztussal, vagy, ahogy Enyedi Éva, a társulat alapítótagja, az előadás egyik szereplője fogalmazott: totális színház. Felvállaltan nem a dráma szövegére épít, hanem a látványra (díszlet, jelmez: Nyitrai Orsolya). a zenére és a táncra. Felépítését tekintve hasonló, a társulat huszadik születésnapjára született Jubileumi Beszélgetések is, amely egyébként meg is idézi a Népi rabéletet, és mivel lekerül a repertoárról, áprilisban kétszer online még megtekinthető.
A Népi rablét sztorija ma is vonzó: egy vidéki lakodalom három napja, alig egy órába összesűrítve. Nincs összefüggő, átlagos módon követhető történet, inkább villanásokat, töredékeket kapunk. Nagyon erős az előadás atmoszférája, de mégis fokozatosan jutunk el a csúcspontig, még akkor is, ha közben többször úgy érezzük, hogy az amit látunk, már tovább nem fokozható. Pintér Béla színházi fogalmazást tekintve, már a kilencvenes évek végén, jóval előbbre járt hazai kortársainál. Az autentikus népzenét, a néptáncot mesterien ellenpontozta például a korabeli giccsel. És ezt pontosan képes is volt felmutatni. De ami még most is figyelemre méltó, a legkülönbözőbb eszközökkel helyzetbe tudta hozni a színészeit, akik közben észre sem vették, de közösséggé alakultak. Egy kreatív alkotócsapattá, akik képesek voltak egymást inspirálni, felpörgetni. Mindenki meg merte lépni, hogy szétfeszíti a saját határait. A Népi rablét azért képes ma is mélyen hatni, mert a túlzásaival, az obszcén jelenetivel együtt nem csinál mást, mint hogy szembesít. Az arcunkba tolja, mind azt, amit általában elhallgatunk, a szőnyeg alá söprünk. A túlkapásainkat, azt hogy milyenek is vagyunk, amikor az alkohol, vagy más hatására előtör belőlünk az addig rejtegetett agresszivitás, a düh, a vágy, a boldogság keresése. A boldogság helyett azonban marad a pusztítás, a károk pedig már alig jóvátehetők. Mindezt Pintér Béla és Társulata úgy képes megmutatni, hogy érvényes módon színpadra viszi a trágárságot, az esendőséget és a bűnt. Amikor a Pintér Béla által gyilkossá és megerőszakolóvá váló tobzódó vőlegény a végén a lámpavason lógva egy pillanatra feltámad, rájön, hogy ennek vége. Nincs többé feloldozás.
Infó:
Népi rablét
Pintér Béla És Társulata
Szkéné színház, online stream, március 28, 31
https://online-pbest.jegy.hu
Rendező: Pintér Béla
Szerepelők: Bencze Sándor Qpa, Csatári Éva, Gombai Szabolcs, Enyedi Éva, Nagy-Abonyi Sarolta, Péterfy Bori, Pintér Béla és Thuróczy Szabolcs
