Négy nap telt el a miniszterelnök legutóbbi, pénteki rádiós interjúja óta, de még mindig a gutaütés kerülget, amikor eszembe jut, amit a pedagógusokkal kapcsolatban mondott. Lényegében leplezetlenül elismerte, hogy a pedagógusok azért nem szerepeltek kiemelt csoportként az oltási tervnek nevezett valamiben, mert Magyarországon sokan vannak, akik nem „pedagóguspártiak”. Mert itt van például ez a nyári szünet, vagy mi, amikor a pedagógusok hónapokig csak a lábukat lógatják. Az lényegtelen, hogy ez nem igaz, ami lényeges, hogy többen ezt gondolják. S vajon mit szólna ez a szakavatott sokaság, ha a tanárok, óvónők, bölcsődei és más oktatási-nevelési dolgozók hamarabb kapnák meg a koronavírus elleni védőoltást, mint ők?
Az sem számít, hogy hazai és nemzetközi szakmai szervezetek már tavaly arra figyelmeztettek, ha lesz vakcina, az oktatási dolgozókat elsőként kell beoltani. Az sem számít, hogy számos ország így is tett, mert belátták: az oktatási-nevelési intézményeket életveszély úgy nyitva tartani, hogy megfelelő védettség nélkül mindenki össze-vissza fertőzheti egymást. Ha viszont sokáig zárva vannak az iskolák, óvodák, úgy a kisgyermekes családokban legalább egy szülőnek hetekre, akár hónapokra otthon kell maradnia, s ez idő alatt többen részlegesen vagy teljesen kiesnek a munkából, ami a gazdaságnak is árt. A kényszerű távoktatás egyéb hátrányairól nem is beszélve.
A jelenlegi magyar kormányt sem az életveszély, sem az egyéb – gazdasági, oktatási, lelki – következmények nem érdekelték. Egyvalami érdekelte őket, mégpedig az, vajon mi okoz nagyobb kárt saját népszerűségüknek: ha az elsők között oltják az oktatás-nevelésben dolgozókat, s emiatt sok ostoba, de szavazni azért még képes polgár esetleg megharagszik, vagy ha cinikusan azt mondják, a pedagógusok is várják ki a sorukat, mint sokan mások. Utóbbi mellett döntöttek, s hónapokon keresztül előbbre valónak tarották a „nem pedagóguspártiak” véleményét, mint a logikus szakmai érveket.
Aztán a múlt héten ez megváltozott. Talán rájöttek, mégis nagyobb kárt okozhat a kormányzat megítélésének (és sok minden másnak is, ami persze kevésbé fontos), ha a következő hetekben úgy nyitják ki újra az iskolákat, óvodákat, hogy közben tovább játszanak az ott dolgozók egészségével, életével. Feltételezhető, hogy a halálozási ráta az oktatási dolgozók körében is megugrott; a Pedagógusok Szakszervezete több mint hatvan esetről tud, de a nyilvánosságra került áldozatok valószínűleg csak a jéghegy csúcsát jelentik. Savanyú képpel végül csak kénytelenek voltak bejelenteni, hogy az oktatási-nevelési dolgozókat is soron kívül beoltják.
A pedagógusok elleni nyári szünetes hergelést és a szakszervezetek alázását persze nem lehetett kihagyni. Igaz, nem is várhattunk mást azután, hogy a biokémikus Karikó Katalint leasszonyságozzák, a gyerekeket leközjószágozzák, a kórházi rezidenseket leinasozzák. Az Orbán-kormány járványkezelési gyakorlatát most még korai leosztályozni, egy az biztos: cinizmusból jelest érdemelnek.