Mindenkit az foglalkoztat, miért ilyen rosszak a halálozási statisztikáink. Másodikok vagyunk a világban, pedig a fertőzöttségben még az első 30 országban sem vagyunk benne. Ön szerint milyen járványkezelési hibákat vétettünk?
Az biztos, hogy elégtelen volt a hullámok elején a tesztelés, az utánkövetés és izoláció, és késtek a második és harmadik hullámban a lezárási intézkedések, ezek szigora sem volt megfelelő összevetve mondjuk Csehországgal és Szlovákiával. A magas halálozásnak emellett oka a sok krónikus betegség, a szociális körülmények, de kérdéses az is, ha megbetegszünk, megfelelő-e az ellátás? Nem tudjuk, mert az adatokat a kormányzat gyakorlatilag titkossá tette. Ahogy korábban a kórházi fertőzéseknél, most sem tudjuk összevetni ezeket a nemzetközi eredményekkel, sokáig azt sem tudtuk, hogy a kórházakban hányan szorulnak intenzív kezelésre. Látjuk a rémisztő eredményt. Sejtjük, hogy egyre nehezebb megfelelő ellátáshoz jutni, egyre elviselhetetlenebb a kollégák terhelése, de adatok nélkül nem tudjuk megmondani, mi van a halálozási statisztika mögött.
Igazuk van, akik szerint több szűréssel meg lehetett volna akadályozni a helyzet súlyosbodását?
Tegyünk különbséget! A szűrés azt jelenti, hogy egy adott populáció egészét átvizsgáljuk és kiszűrjük belőle, aki fertőzött. A Merkely professzor által szervezett tavalyi szűrésen kívül - aminek ismeretlen okból elmaradt a tervezett következő két köre - csak nagy cégeknél és talán egyetemeken voltak. Más a tesztelés, ami a járványkontroll eszköze, de csak akkor hatásos, ha követi a kontaktkutatás és az izoláció. Ezek a lépések együtt képesek megállítani a járványt annak kezdeti szakaszában. Erre példa Tajvan vagy Új Zéland, ahol oltás nélkül kontrollálták a járványt. A WHO ökölszabálya szerint az az ország tudja ellenőrzése alatt tartani a járványt, ahol 5 százalék körüli a pozitív tesztek aránya. Mi most 20 százalék fölött vagyunk, pedig ma már volna teszt, reagens és labor, mégsem végzünk elegendő vizsgálatot és nem elég a kontakt kutató és az izoláló kapacitás sem.
Valós magyarázat lehet a magas halálozásra, hogy túl későn, túl rossz állapotban kerülnek kórházba az emberek?
Igen, ez is egy ok. A betegek egy jó része az aktívak közül kerül ki, attól félnek, hogy ha nem dolgozhatnak, nem lesz jövedelmük.
Hol tart a fertőzőképessége ennek a vírusnak?
Nem tudni, mert ezt csak kontaktkutatással lehetne kimutatni. Számított értékek vannak, bőven egy fölöttiek, de nem érik el a hármat. Azt sem tudjuk, hogy az egyes vírusvariánsok milyen arányban vannak jelen, az országos tisztifőorvos annyit mondott, hogy a brit mutáns már domináns.
S azt elfogadhatjuk, hogy a fertőzések 80-85 százalékáról nem is tudunk?
Ez elképzelhető, de itt is szélsőséges becslések vannak. Van, aki szerint tízszer annyian fertőződtek meg, mint ahányról tudunk, az óvatosabbak négyszeres-hatszorosa teszik ezt az arányt. A kettő között lehet valahol az igazság.
Egy évvel ezelőtt azt írta az Élet és Irodalomban, hogy Magyarország tisztességes pandémiás tervet 2008-ban készített utoljára. Tud arról, hogy azóta született ilyen?
Akkor küldött utoljára hazánk az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC) tervet, de elképzelhető, hogy itthon született azóta frissebb is. A pandémiás terv sokféle intézkedést tartalmaz, benne kell lennie az eszközök (pl. maszkok) raktározásától kezdve egészen az egészségügyi és a közigazgatási rendszer felkészítéséig mindennek. Ennek lehet része egy oltási terv is, egyrészt egy oltási stratégiával, prioritási sorral, másrészt az elosztás, beadás alternatíváival.
Ön szerint mi a magyar kormányzati stratégia?
Az oltási stratégia magában is következetlen és ráadásul folyamatosan változik is. Mintha valaki egymagában hallgatná a hozzá folyamodókat és egyszer így, máskor úgy döntene. Előkerültek jogos kérések, mint az atomerőmű dolgozóinak oltása, mások azonban – mint az olimpikonoké – megkérdőjelezhetők. Az egész végiggondolatlan és a megvalósításban sincs következetesség. Az is igaz, hogy nincs ideális stratégia, nekem orvosként a lehető legkevesebb halott és súlyos beteg fontos, egy gazdasági szakembernek az, hogy működjön a gazdaság. Normális országokban a szereplők leülnek egymással és kompromisszumra jutnak. Demokráciákban így csinálták. A svédeknél társadalmi egyetértés volt a járványkezelésről, de nem vált be, ötször-tízszer akkora halálozás lett, mint a környező országokban. Mégsem lett belőle világraszóló botrány, a politikusok, szakmai szervezetek és szakértők megvitatták és módosították az elképzeléseket. Nálunk valaki folyton módosít, de nem látni ki és miért.
Közben a vírus új és új mutációkat hoz létre. Felkészültünk a következő lépésekre?
A felkészülés bizonyos elemei javultak, és az oltás is segít, de az esetleges újabb hullám elején bevethető jól szervezett tesztelés-kontaktkutatás-karanténba helyezés kapacitásait nem látjuk. A vírusmutációkban egyszer jön majd egy, amelyik gyorsabban terjed, de sokkal kevésbé súlyos betegséget okoz, ezt úgy hívják, hogy „természetes elgyengülés”, ez történt a spanyolnáthával is. Az a kérdés, hogy meddig jutunk az oltással és addig hányan betegszenek, halnak meg.
Egy ilyen elgyengült mutánssal már együtt lehet élni hosszútávon, de ami most van, azzal nem.
Ez így van, ezért küzdünk ellene minden erővel és lesz is majd eredménye. Persze az emberek türelmetlenek, mindenki azt szeretné, ha már túl lennénk rajta. Az oltások gyártási kapacitásai felépültek és nem is nagyon sokára már rengeteg oltás áll majd rendelkezésre. Ha tíz-húsz év múlva visszanézünk, azt fogjuk írni, hogy ez volt az első olyan világjárvány, ami ellen sikerrel küzdöttünk. Bármennyire döcögve, meg sok ellentmondással haladunk, és bármilyen szörnyű megélni, de az az igazság, hogy a szervezett védekezéssel és az oltásokkal elértük, hogy akár százmillió halott helyett eddig három milliónyian haltak meg.
Mindenki azt kérdezi, hogy lesz-e a világ olyan, mint előtte volt.
Nem lesz olyan, de élhető lesz. Ha nem üti fel a fejét egy nagyon veszélyes variáns, akkor remélhetőleg meg lehet szakítani a fertőzési láncot a világ sok területén és ezekre a helyekre majd lehet utazni is.
A szegény országokban, ahol nem tudnak megvenni elég vakcinát, ott megmarad? Kettészakad a világ?
Nem hiszem, csak lesznek területek, ahová lassabban jut el a segítség, de a WHO hatalmas alapot hozott létre a szegény tagországok oltásának segítésére.
Nálunk halad az oltás, de sorra szólalnak meg emberek, hogy mégsem védettek, megfertőződtek. Nem tudják, kit okoljanak.
Az oltással kapcsolatban azt kell megérteni, hogy a vakcinára adott reakciók ugyanúgy, mint a betegség utáni védettség, egy skálán mozognak a nullától a teljes védettségig. A beoltottak védettsége időben is különböző sebességgel alakul ki, s az eredményessége is nagyon különböző. Vannak, akik elkapják az oltás után is a vírust, de ha nem az egyént, hanem az érintett népességet nézzük, a terjedést is gátolja a védőoltás.
Vannak olyan elemzések, hogy Magyarországon április 11-ig nő a halálozás, de a betegszám már március utolsó napjával elkezd csökkenni. Ezek mennyire komolyan vehető előrejelzések?
A modellezés működik, még ha nem is napra pontosan, inkább csak hétre, bár nálunk nagyon kevés adat van, amiből számolni lehet. Az esetszám csökkenés után kevesebben kerülnek kórházba, de a halálozási adatok csak 2-5 héttel később javulnak. Sokat kellene tesztelni és célzott szűréseket kellene csinálni a pontosabb előrejelzésekhez.
Mások szerint július táján jöhet egy negyedik hullám is. Ez reális félelem?
Két esetben igen. Ha egy önálló vírusvariáns jönne, ami teljesen más, mint az eddigi mutációk, de szerintem erre nagyon kicsi az esély. A másik, ha elégtelenek az intézkedések és alacsonyabb szinten, de tovább megy a járvány. A vírus nem úgy terjed, hogy átlagosan egy ember másfélnek adja át, hanem a hálózati járvány modell hatványfüggvénye szerint: vannak szuperterjesztési események, ahol egy fertőzött akár száz másikat fertőz meg, míg mások senkit. Kérdés, hogy a harmadik hullám végén lesz-e annyi nem oltott vagy a fertőzésen nem átesett ember, hogy ebben a körben újra tudjon terjedni a vírus.
Akkor lenne szükség megint kontaktkutatásra?
Így van, már most fel kellene készülni. Ezt csinálta minden ország, ahol sikeresen küzdöttek. Mindenhol következetes tesztelés, utánkövetés és izolációs politika következett. Nálunk is van sok ember, aki elvesztette a munkáját, őket be lehetne vonni ebbe a munkába, érdemes lenne erre költeni a pénzeket és nem semmitmondó plakátokra.
Mennyire tanultunk meg felkészülni egy hasonló járványra, ami bármikor eljöhet?
Bármikor elképzelhető, és nem vagyunk felkészülve. Semmi jelzést nem látok a nagypolitika szintjén ilyen előre gondolkodásra. Annyi mozdult, hogy kutatóközpontok több pénzt kapnak, de sokkal többet kellene tenni és főleg a nemzetközi védekezést kellene erősíteni, hiszen látjuk, nincs „nemzeti” járvány. Biztos vagyok benne, hogy a végén azok az országok jönnek jól ki ebből az egészből, ahol transzparencia és a társadalmi szereplők között együttműködés (vagyis demokrácia) van. A járvány végső adatai majd ezt igazolják.
