Az elmúlt hónapokban, de különösen az elmúlt napokban sokak számára lett világos, hogy a kormány képtelen kezelni a koronavírus válság gazdasági, szociális és egészségügyi következményeit. Az állami működés funkciózavaraira egyszerre világított rá az oltási rendszer összeomlása, az egészségügyben bekövetkezett több ezres felmondás, illetve lezárás elrendelése körüli jogalkotási problémák. Pedig pénz, paripa bőségesen rendelkezésre áll, még nemzetközi összehasonlításban is. A felülről nyitott gazdaságvédelmi alap mellett ugyanis mozgósítható tartalékokkal is bőven rendelkezik a kabinet. Az Eurostat március elején frissítette a tagállamok 2019-es költségvetési adatait, ebből pedig az derül ki, hogy Magyarországnak van a legdrágábban működő kormányzata: az EU 27-ek átlagosan a GDP 5,8 százalékát költik a bürokráciára – hivatalosan fogalmazva – az általános közösségi szolgáltatásokra, ez ugyanakkor idehaza 8,2 százalék volt. Hasonlóan magas számot – 7,9 százalékot költött – Finnország, míg a laboratóriumnak tekintett Ausztria 5,7 százalékot, a fejlettségben egyre inkább tőlünk elhúzó V4 országokban, pedig a bruttó hazai termék 4-5 százalékát költi az állam önmagára. A közösségi szolgáltatásokban nincs benne a rendvédelem és a honvédelem sem, az utóbbiban a GDP 1 százalékával kicsit elmaradtunk az uniós átlagtól (1,3), de a rendvédelemre költött 2,1 százalék sem rugaszkodik el az átlagtól.
A 2019-es zárszámadási törvényben a kormány nem tért ki arra, hogy mitől ilyen drága magyar állam működése. Ráadásul a nem is közöltek részletes adatokat, hogy mire ment el ez a mintegy 3330 milliárd forint, csak arra térnek ki, hogy azért nőtt az előző évhez képest, mert feltőkésítettek állami cégeket és bért emeltek a közszférában. A magyar állam működési költsége mindig kirívóan magas volt. 2010-ben, a kormányváltás évében a GDP 9,3 százalékát falta fel a bürokrácia, a csúcsév a 2013-as 10,2 százalék volt – vagyis azóta még számottevően csökkent is a ráfordítás. 2010-ben Orbán Viktor és a Fidesz az erős, de kicsi (olcsó) állam ígéretével kampányolt, s az már megítélés kérdése, hogy ennek a vállalásnak melyik felét sikerült tíz év alatt teljesíteni.
A magyar állam messze átlagon felül költ a gazdaság támogatására is, hisz míg az Unióban ez a GDP 4,3 százaléka, addig idehaza 7,3 százalék jutott erre a célra. Az eredmény annyira nem is meglepő, hisz a kormány látva a gazdasági növekedést, már az elmúlt években folyamatosan növelte ilyen irányú kiadásait, s erre tett rá több lapáttal az új típusú koronavírusjárvány „válságkezelése”, hisz tavaly több száz milliárd forintot fordított a versenyszféra beruházásainak támogatására.
A drága állam működésének, illetve az gazdaság erőteljes támogatásának költségeit valahonnan le kell faragni, így az átlagnál jóval kevesebb jut a környezetvédelemre, szociális kiadásokra és egészségügyre. A magyar állam egészségügyi ráfordításai az elmúlt tíz évben GDP öt százalékáról a 4,5 százalékára mérséklődtek, ami a harmadik legalacsonyabb az EU-ban. Ennél kevesebbet a GDP arányában csak Lettország (4,2), illetve Olaszország (4 százalék) költött. Az Eurostat adatai szerint az átlagos uniós költés ezen a téren a GDP hét százalékára rúgott, miniszterelnök által a koronavírus-járvány ügyében laboratóriumnak tekintett Ausztriában ez az érték 8,3 százalék volt, de Csehországban is a bruttó hazai termék 7,6 százaléka jutott erre a célra. A magyar egészségügy alulfinanszírozottsága közismert, miközben a kormány azzal igyekszik cáfolni ezt a tényt, hogy hangsúlyozza, 2010-hez képest nominálisan mennyivel növekedtek az egészségügyre fordított kiadások, ami igaz is, ám a GDP-arányos kiadások csökkentek és messze elmarad az uniós átlagtól.
Az egészségügy mellett a közoktatás az, ahol szintén gyengén teljesít a magyar állam, annak ellenére, hogy az erre fordított kiadások – a GDP 4,7 százaléka – pontosan megegyezik az uniós átlaggal. Itt hasonló a gond mint az államigazgatásban: az elégségesnek tűnő források ellenére a rendszer azt rosszul hasznosítja.
A magyar államháztartás 2019-ben a GDP 12,7 százalékát fordította a nyugdíjakra és szociális ellátásokra, míg az uniós átlag 19,3 százalék volt. Nem volt mindig ilyen alacsony e terület pénzellátása – hisz még 2010-ben is akkori nemzeti jövedelem 17,3 százaléka ment erre a célra. Az elmúlt tíz évben azonban ezen kiadások - az érintett rétegek kárára - jelentősen csökkentek. A nyugdíjkorhatár emelése, a nyugdíjemelések visszavágása, a szociális ellátások befagyasztása tette részben lehetővé ugyanakkor a szociális hozzájárulási adó csökkentését, amely a vállalkozásoknak kedvezett. Ám a kiadások túlzott visszafogása egyre több bírálatot váltott ki a kormánnyal szemben, ezért is dönthetett úgy a kabinet, hogy a 2022-es választások előtt megkezdi a 13. havi nyugdíj visszaépítését.
