Menesztették állásából az osztrák egészségügyi minisztérium tótum-faktumát, s ezzel átmenetileg enyhült az akár koalíciós szakítással is fenyegető konfliktus Ausztria kormánypártjai között. Rudolf Anschober egészségügyi miniszter, a környezetvédő zöld párt egyik legfontosabb embere hétfőn egyhetes betegállományából tért vissza - egy éve nem volt szabadságon, napi 16 órát dolgozik, összeomlott a vérkeringése - , s haladéktalanul felmondott Clemens Martin Auernek. A filozófus végzettségű, 63 éves néppárti főtisztviselő, aki korábban kancellári tanácsadó is volt, nem csupán a minisztériumban volt csúcspozícióban, de alelnöki tisztséget is betöltött az Európai Unió oltásbeszerző testületében, az úgynevezett Steering Boardban. Egyúttal Ausztriát képviseli az Egészségügyi Világszervezetben (WHO), ez a tisztsége meg is maradt.
A botrány a múlt héten robbant ki, amikor az osztrák kancellár számára világossá vált, hogy miközben Ausztria az uniós beoltottság tekintetében a középmezőnyben áll, s a közvélemény egyre inkább csalódott, s kaotikus állapotokról beszél, vannak országok, ilyen például Málta, amely háromszor annyi covid elleni szérumhoz jutott, mint amennyi népességszáma alapján járna neki. Sebastian Kurz múlt péntekre sajtóértekezletet hívott össze, s ebben az unió „bazárinak” mondott gyakorlatát illette éles bírálatokkal. Azt mondta, hogy bár a tagországok korábban abban állapodtak meg, minden ország a lakossága számarányában jut szérumhoz, olyan gyakorlat alakult ki, hogy bármelyik állam a mások által le nem hívott adagot jó pénzért megkaparinthatja.
Az uniós illetékesek tiltakoztak, Bécs pedig belső vizsgálatba kezdett. Kiderült,
hogy a mindenható Auer - állítólag a saját szakállára - még 2020-ban csak 1,5 százalékot hívott le a 2 százalékos osztrák Pfizer keretből, s ezzel 750 ezer adagról lemondott. Januárban nem vett részt a „bazáron“, ahol vásárolni lehetett volna a 27 országnál fölöslegessé vált mennyiségből, konkrétan 100 ezer adag Pfizert. A tisztviselő állítólag erről nem tájékoztatta miniszterét, mint ahogyan arról sem, hogy Brüsszelben országa nevében megszavazta, a vakcina osztás alapja ne az országok lélekszáma legyen, hanem a korábbi megrendelt osztásmennyiség. Auernek az volt a meggyőződése, hogy inkább a vektoralapú vakcinákból érdemes vásárolni (ez az Unió által jóváhagyott oltásokból egyedül az AstraZeneca), nem bonyolult a tárolása, könnyebb a szérum elosztása és olcsóbb is, mint a Biontech-Pfizer vagy a Moderna. Állítólag Gernot Blümel pénzügyminiszter - időközben megtagadott - irányelvét követte, aki még tavaly 200 millió eurós összeget szabott vakcina vásárlásra. Auer nyomán az osztrák kormány a brit-svéd vakcinára alapozta országos oltási koncepcióját, amelyről nem csupán különféle mellékhatások derültek ki az utolsó napokban, de korábban az is, hogy a cég az első negyedévben a megígért mennyiségnek csak a felét tudja szállítani. Bécs egyelőre kitart az AstraZeneca mellett. S bár ezzel is Auert vádolják, hírek szerint a kormány egyhangúan határozott arról, hogy az őszre érkező Johnson and Johnson vakcinájából a kínálkozó 3,9 millió dózisból csak 2,5 milliót vásárolnak az országnak.
Kurz, aki covid ügyben március elején Jeruzsálemben járt, s talán Pfizer „gyorssegélyt” kért atyai jóbarátjától, Benjamin Netanjahutól, beérte Auer fejével. Így Anschober miniszter maradt, s a neki küldött fenyegetések ellen rendőri védelemben is részesítették. A koalíció bukásának a veszélye így, legalábbis egyelőre, eloszlott, mindkét érintett vezető mosta kezeit. A kancellár kedden már hivatalába hívott három miniszterelnököt, olyan országok vezetőit, amelyek szintén megkárosítva érzik magukat a vakcinaelosztás által. Így Bécsbe látogatott a cseh Andrej Babis, a bolgár Bojko Boriszov és a szlovén Janez Jansa. Hozzájuk csatlakoztak aztán a lettek és a horvátokat és együtt követeltek rendkívüli uniós csúcsot, s egy az elosztást érintő korrekciós mechanizmus felállítását. Ezt annál is könnyebb lesz teljesíteni, mert a menetrendszerű EU-csúcs március 25-26-án esedékes.
A tavaly január óta koalícióban kormányzó, nézetüket tekintve egymástól merőben különböző két politikai csoportosulás kezdetben megpróbált egymás mellett létezni, ahogy fogalmaztak, „mindkét világból a legjobbat kihozni.” Felosztották egymás között az irányítandó területeket, s az élni és élni hagyni” módszerrel vezetni az országot. Ezt a kísérletet sokáig az is segítette, hogy a zöldek már kormányzati szerepvállalásukat is kiemelten fontosnak tartották, különösen azután, hogy a jobboldali populista Osztrák Szabadságpárt után kerültek kormányra. Az első igazi szakítással fenyegető konfliktus idén januárban volt, amikor a nagyobbik kormánypárt három, az országban született migráns kislányt kutyás rendőrökkel kitoloncoltatott Ausztriából. A zöldek kiválását a kormányból a párt vezetője, Werner Kogler akadályozta meg, rendkívüli szakértői bizottság felállítását kezdeményezve. Ezt követően a környezetvédők kezdtek támadásba, elsősorban a néppárti belügyminisztérium vezetőinek túlkapásait vizsgálva. Sebastian Kurz csapata egyelőre visszafogja magát, tudja, hogy a szakadást követően már csak a szociáldemokratákkal alkothatnának koalíciót, de velük már túl jól kiismerték egymást az elmúlt évtizedekben.
