“Nem vonulunk vissza, nem adjuk meg magunkat” - skandálta a tömeg a felkelés tizedik évfordulóján az északnyugat-szíriai Idlibben. A koronavírus-járvány ellenére nagyjából kétezren gyűltek össze hétfőn a fegyveres ellenzék ellenőrizte legnagyobb városban, hogy a forradalmat éltessék, mintha még mindig reális lehetőség lenne Bassár El-Aszád szír elnök megbuktatása. Egy helyi aktivista az AP hírügynökségnek arról beszélt, hogy a lázadók majdani győzelme a szabadságot és az igazságot is elhozza számukra. A felkelők diadaláról szőtt álmok azonban nem többek hiú ábrándnál, elvégre az egymással is feszült viszonyt ápoló, részben dzsihádista milíciák kizárólag Törökország közbenjárásának köszönhetik, hogy a kormányerők - orosz és iráni támogatással - nem verték szét teljesen őket.
Teljesen esélytelen az is, hogy Szíriában felelősségre vonják az Aszád-rezsimet az olyan bűntettekért, mint például a civil lakosság elleni vegyi támadások, a börtönökben történt kínzások, kivégzések, illetve a kórházak, iskolák és lakóövezetek szétbombázása. Az igazságszolgáltatásra a nemzetközi intézményrendszer sem kínál lehetőséget, mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsában vétójoggal rendelkező Oroszország és Kína rendre meggátolta az erre irányuló kísérleteket. Ezért nem jöhetett létre a jugoszláv háborúk vagy a ruandai népírtás példáját követve egy olyan ad hoc törvényszék a Szíriában végrehajtott emberiesség elleni bűncselekmények ügyek felderítésére, és ezért nem kapott felhatalmazást a hágai központú Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) sem az eljárások lefolytatására. Abban azonban lehet bízni, hogy külföldi bíróságok - az egyetemes joghatóság elve alapján - kimondják az igazságot és talán esetenként még meg is büntetik az elkövetőket.
Februárban Németországban már született egy reménykeltő ítélet: a koblenzi bíróság bűnrészesnek találta a menekültként érkezett Eiad al-Garibot, a szír titkosrendőrség egykori tagját emberiesség elleni bűncselekményekben, mivel tüntetőket tartóztatott le, miközben tudta, hogy a börtönben brutális kínzás vár rájuk. Az igazság a felkelőket is utoléri, ebben a tekintetben egy svédországi kerületi bíróság 2015-ben hozott precedens értékű döntést, amikor háborús bűnökért elítélte a lázadók egy harcosát. A külföldön lefolytatott eljárásoknál azonban a legnagyobb kihívást a bizonyítékokhoz való hozzáférés jelenti - ezek összegyűjtésében többek között civil szervezetek és az ENSZ által 2015-ben életre hívott úgynevezett “Nemzetközi Pártatlan és Független Mechanizmus” (IIIM) tagjai segédkeznek. Utóbbi csoport vezetője Catherine Marchi-Uhel hétfőn arról számolt be, hogy egy tucat - többnyire európai - ország hatóságaival működnek együtt és már 39 ügyben tudtak információval szolgálni.
Jogvédők arra is törekszenek, hogy a bíróságok a rezsim vezetőinek felelősségét is megállapítsák a különböző atrocitásokért. A Soros György-féle Nyílt Társadalom Igazságügyi Kezdeményezés (OSJI) Franciaországban és Németországban is feljelentette Aszádot ideggáz-támadások elrendeléséért, a Guernica 37 nevű nemzetközi igazságügyi kamara bejelentése alapján pedig a brit hatóságok emberiesség elleni bűncselekményekre való felbujtás gyanújával vizsgálódnak a szír államfő brit állampolgársággal is rendelkező feleségével, Aszma ügyében. A szíriai konfliktus jelenlegi állását tekintetbe véve kétséges, hogy az elnöki pár valaha is felelni fog tetteiért, ám már az is eredmény jelent, ha az igazság legalább ideát feltárul.
