Pontosan egy éve, 2020. március 16-án zárt be először minden oktatási intézmény Magyarországon és tért át tantermen kívüli, digitális munkarendre a koronavírusjárvány miatt. Bár néhány iskolának már volt tapasztalata a digitális távoktatás terén, a legtöbb intézményt váratlanul és felkészületlenül érte a váltás, a tantestületeknek néhány napjuk volt csak, hogy kitalálják, hogyan folytassák a tanévet. Most, egy évvel később, a Covid-19 harmadik hullámában ismét arra kényszerültek a döntéshozók, hogy minden iskolában távoktatást rendeljenek el. Kérdés, az elmúlt hónapok elegendőek voltak-e arra, hogy az intézmények felkészüljenek a karanténoktatásra?
– A gyakorlati tapasztalatok miatt most könnyebb volt az átállás, de ez leginkább az iskolák érdeme, nem a kormányé. Érdemi digitális fejlesztés az elmúlt egy évben sem történt – vélekedett Turcsányi Ildikó általános iskolai tanár, a Pedagógusok Szakszervezetének egyik budapesti titkára. Leginkább egy átfogó digitális tananyagfejlesztést hiányol, ami szerinte mindmáig nem valósult meg. Az iskolák eszközellátottságán is javítani kellene, igaz, az elmúlt időszakban ők kaptak néhány tabletet és számítógépet. Az oktatással kapcsolatban azt mondta: tapasztalatai szerint már a harmadik, negyedik osztályos gyerekekkel is lehet jól dolgozni az online térben, de a kisebbek szülői segítségre szorulnak.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szerint viszont számos fejlesztés történt. Megkeresésünkre közölték: a fenntartói felmérések alapján tavaly tavasszal mintegy 8 ezer, az őszi-téli időszakban pedig mintegy 18 ezer korszerű, új eszköz beszerzéséhez biztosítottak lehetőséget. Emellett részletes, speciális igényű csoportokra is kiterjedő módszertani útmutatót tettek közzé az Oktatási Hivatal weboldalán, a Nemzeti Köznevelési Portálra pedig interaktív okostankönyveket is feltöltöttek, amelyeken naponta 100 ezres pedagógus és tanulói aktivitást regisztráltak. Megemlítették az iskolai KRÉTA tanulmányi rendszerben elérhető Digitális Kollaborációs Teret (DKT) is, amelyet tavaly ősztől használhatnak a diákok és a tanárok, s elvben lehetővé teszi a digitális órák megtartását, feladatok kiadását és nyomon követését.
A DKT fejlesztéséről és beüzemeléséről a Népszava is több alkalommal beszámolt, az eddigi tapasztalatok finoman szólva is „vegyesek”. A rendszer sokszor akadozik vagy leáll, az elmúlt hetekben erre többször is sor került – legutóbb épp március 8-án, az újabb iskolazárás első napján volt teljesen használhatatlan. Turcsányi Ildikó lapunknak azt mondta, iskolájukban legfeljebb adminisztrációra használják a KRÉTA-t és a DKT-t is, feltéve, ha be tudnak lépni. Digitális oktatásra a Microsoft Teams platformját használják, mert az stabilan és megbízhatóan működik. Pedig szerinte a DKT-ban is lennének hasznos lehetőségek, ha nem lenne kiszámíthatatlan a működése.
Az egyik ilyen – mint arra az állami iskolafenntartó Klebelsberg Központ (KK) is felhívta a figyelmet –, hogy a DKT nem igényelne plusz adminisztrációt a tanároktól sem az értékelések, sem a tanulói csoportok kialakítása során, mert mindez automatikusan megjelenik a KRÉTA felületén is. A KK érdeklődésünkre az is elárulta, mintegy 2 ezer, a legelmaradottabb régiókban található, tankerületi központok által fenntartott intézmény részesült digitális eszközökben egy uniós projekt keretében.
– A tanulói és tanári eszközök kiosztásánál minden esetben a területi lehatároláson túl figyelembe vesszük a tanulói, pedagógusi létszámadatokat is – írták. Hozzátették: az elmúlt három évben 45 630 notebookot osztottak ki a pedagógusok között, tavaly pedig 24 ezer tanulói tablettel, 16 ezer, a problémamegoldó gondolkodást fejlesztő LEGO robottal, decemberben további 3200 tanulói notebookkal is támogatták az intézményeket. Mindezen felül mintegy 10 ezer, a hátrányos helyzetű diákok lemorzsolódása ellen küzdő pedagógus kapott két részletben, bruttó 500 ezer forintos támogatást uniós forrás felhasználásával.
– A technikai ellátottság több helyen valóban javult valamennyit, de ennél sokkal markánsabb állami segítségnyújtásra lett volna szükség – állítja Szűcs Tamás, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyei regionális ügyvivője. Szerinte a legszegényebb régiókban, településeken szinte semmit nem változott a helyzet tavalyhoz képest. Különösen az általános iskolák vannak nehéz helyzetben, ahol sokszor rendszergazdák sincsenek, hogy beüzemeljék az eszközöket, szoftvereket. Tapasztalatai szerint a szegény családok eszközellátottsága sem javult, s az iskolák sem tudnak elég laptopot, tabletet kölcsönözni.
Összeségében úgy látja, hogy elkezdődött valamiféle módszertani megújulás a digitális oktatás terén, de paradigmaváltásról továbbra sem lehet beszélni.
