Élhetetlenségi spirálba került Budapest. A városban élők jelentős része jövedelmének felét lakhatásra költi, holott a kívánatos mérték legfeljebb egyharmad lenne. De jelentős probléma a légszennyezés és a gépjárműforgalom ugrásszerű növekedése. Mindezek eredőjeként az elmúlt öt évben 60 ezerrel több többen költöztek el Budapestről, mint amennyien beköltöztek. Ez egy kisebb-közepes kerület lélekszáma. A főváros népessége 1960 óta a felére csökkent, miközben az agglomerációban 60 százalékkal többen laknak ma, mint akkor. A városvezetés meg szeretné fordítani ezt a trendet. Az ehhez szükséges programokat a hétvégén bemutatott hét évre szóló Integrált Településfejlesztési Stratégiában gyűjtöttük össze – jelentette ki Balogh Samu kabinetfőnök egy mai háttérbeszélgetésen.
Az elvándorlás mindenkinek hátrányos – állítja a kabinetfőnök. - A kiköltözők többsége gyorsan szembesül a mindennapi ingázás gyötrelmével és az sem ritka, hogy a sűrűsödő beépítés miatt a vágyott zöldből sem marad semmi. Az őslakosok nehezebben férnek hozzá a település közszolgáltatásaihoz, míg az önkormányzatok képtelen lépést tartani a rohamosan növekvő közművesítési, óvoda, iskolalétesítési igényekkel. Az egyetlen mindenki számára valós megoldás a spirál megtörése. Ez pedig Balogh Samu szerint nem az elővárosi vasút fejlesztésével, hanem Budapest élhetővé tételével érhető el.
Ezt a célt szolgálja az „Otthon Budapesten” címet viselő fejlesztési koncepció, amely kétszer hármas bontásban foglalja össze a feladatokat. Az esélyteremtés a megfizethető lakhatás mellett a zöld fejlesztések a közlekedés és a városüzemeltetés javítását, a zöldfelület növelését, míg a nyitott város a közös döntéshozatalt tűzi ki célul. A másik hármas bontás első eleme az élhető belváros, ahol a fővárosiak harmada él. A legfontosabb feladatok közé tartozik a közterületek minőségének javítása, a városi autópályák humanizálása és a zöldfelületek arányának növelése. A VI. és a VII. kerületben most kevesebb, mint 2 négyzetméter zöld jut egy lakosra, de a fővárosi átlag – 6 négyzetméter – is elmarad a WHO ajánlásában meghatározott 9 négyzetmétertől. A zöldterületek ügye a „Kék-Zöld hálózat” című munkarészben is előkerül, ahol a parkok fejlesztése mellett nagy hangsúlyt kap a Budapest természetes vizeinek rekultivációja is. A harmadik célterület a rozsdazónák „ökovárosrészekké” alakítása, ahol környezetkímélő modern megoldásokkal teremthetőek új lakónegyedek, óvodával, iskolával, játszótérrel, parkokkal.
A Népszava tervek megvalósításához szükséges forrásokat firtató kérdésére Balogh Samu azt válaszolta: „pénz abszolút van”. Ez alatt elsősorban az unió most induló hét éves pénzügyi ciklusának forrásaira, illetve a helyreállítási alapban elérhető milliárdokat értette. Mint fogalmazott: „bármilyen rossz is a költségvetési helyzet most, kell hogy legyen egy víziónk a jövőről és arról, hogy mire költenénk az uniós támogatásokat, ha megkapjuk”. A stratégiának létezik egy minimum, egy alkalmazkodó és egy ambíciózus változata. Az első hét éves költségigénye 400-700 milliárd forint, középút megvalósítása 700-1000 milliárdba kerülne, míg a nagy ábránd ára 1000 milliárd fölötti összeg.
Az uniós támogatás konkrét projektekre hívható le, így a fővárosi stratégia programokat is tartalmaz. Köztük a Nagykörút komplex megújítását beleértve a Nyugati téri felüljáró elbontását, a Városháza tömb és a Blaha Lujza tér felújítását, zöld sétány kialakítását az Andrássy úton, a pesti belvárosi Duna-part megújítását, a Népliget, a Gellért-hegy, a Mocsárosdűlő és a Római-part megújítását és a villamoshálózat bővítését több irányba.
