A világhálóra feltett kommentek közül a legenyhébb, hogy a Rothschildok hozták a világra a Covidot, de felmerült az is, hogy ők irányítják a világ szinte minden bankját, beleértve a jegybankokat, a titkosszolgálatokat, a hadseregeket, a NATO-t, tetszésük szerint robbantanak ki, fejeznek be háborúkat. Hogy miért az indulatok, arra nehéz józanul válaszolni, itt és most csak felvillantunk a család történetéből néhány epizódot, hozzásegítve az olvasót a saját kép kialakításához.
Több, mint két évszázadra kell visszamenni a történelemben, az időutazást Frankfurtban kezdjük. Az itteni gettóból indult a zsidó család, amelyhez a modern bankrendszer létrehozását kötik. A dinasztia alapítója, az 1744-ben született Mayer Amschel Rothschild 12 évesen már rutinosan mozgott a korabeli üzleti világban, nem csak rongyokkal, de a pénzzel is ügyesen bánt, eljutott Hannoverbe, ahol Wolf Jacob Oppenheim pénzügyi vállalkozásánál tanulta ki a szakma csínját-bínját. 18 évesen már elismert érmekereskedő, pénzügyi szakember volt. Teli zsebbel tért vissza Frankfurtba, ahol érmékkel, régi ékszerekkel, gravírozott antik tárgyakkal, és mellékesen gyapjúval, pamuttal, cukorral, nyúlszőrrel kereskedve, hitelleveleket kiállítva építette üzletét - és kapcsolatait a legmagasabb körökben is. Öt fia mindent kitanult, mielőtt kezükbe adta a vándorbotot, és mellé a pénzeszsákot. Nathan 20 000 fontsterlinggel indult Manchesterbe, Salomon Bécsbe került, Carl Nápolyban, a legfiatalabb, Jakob pedig Párizsban kezdte meg bankári tevékenységét. A legidősebb, testvér, Mayer Amschel Frankfurtban maradt. Az öt fiú szerződést írt alá apjuk akaratának megfelelően, miszerint minden jövőbeli nyereségen hozzájárulásuk arányában osztoznak, s ha elhagyják a közös vállalkozást, nem vehetik ki a részüket, továbbá a vállalkozást csak a fiú leszármazottak vihetik tovább, leányok, feleségek, vejek kizárva az üzletből.
Nathan Rothschild Manchesterben 1799-ben alapította meg a Rothschild Brotherst, textillel, indigóval, drágakővel és borral is kereskedett. A század elején áttette székhelyét Londonba, itt már a pénzügyi tevékenység került a középpontba. Frankfurban Mayer építette a családi üzletet, pénzügyi tranzakcióinak köszönhetően a császárság pártfogoltja lett, mentesült számos, zsidókat egyébként sújtó adóktól és kötelezettségektől. Jakob Párizsban 1817-ben alapította meg a Rothschild Frères-t, elsősorban Londonban élő testvére pénzérme kereskedését segítve. Hamarosan a francia kormány bankára lett, királyok, miniszterek vették igénybe szolgálatait Európa szerte. Nyersanyag-kereskedőket finanszírozott, befektetett vasútépítésbe, iparfejlesztésbe, és nem mellesleg a brit kormány megbízásából testvérével megoldották a Napóleon ellen harcoló Wellington herceg csapatainak pénzellátását. Ebben az általuk létrehozott titkos, versenytárs nélküli gyorsposta hálózat kulcsszerepet játszott, ahogy abban is, hogy a Waterloo-i csata kimeneteléről, Napóleon bukásáról 1815-ben a Rothschildok hajója elsőként vitte meg a hírt Londonba.
A nemzetközi tőkepiac alapkőletételeként is lehet értékelni a porosz kormány számára szervezett 5 millió font értékű, 1818-as kötvénykibocsátást. Salomon is helyt állt Ausztriában, neki is köszönhető, hogy 1822-ben az osztrák császár nemesi (Freiherr) címet adott a fivéreknek, akik 1825-ben hajón szállítottak pénzt Angliába, így mentve meg a fizetésképtelenségtől a Bank of Englandot. Az első európai gőzvasút is a Rothschildok nevét dicséri. Ausztriában Salomon alapította meg a Nordbahn vasúttársaságot, az első vonal 1837-ben Floridsdorf és Deutsch Wagram között épült meg. Pénzelték a manchesteri hajózási csatornát, ami 12 millió fontot emésztett fel, majd asszisztáltak a 100 évvel későbbi eladáshoz is. 1886-ban az orosz Kaszpi- és Fekete-tenger melléki olajmezők kiaknázására alapítottak társaságot, amit 1912-ben továbbadtak a Royal Dutch Shellnek. Finanszírozták az 1800-as évek végén szárnyait bontogató De Beers-t és a Szuezi-csatorna 4 millió fontsterlinget felemésztő építkezését. A Rothschild név felbukkan a Lánchíd hajdani részvényesei között is; amikor még kevesen bíztak abban, hogy a hatmillió forintra duzzadt építési költségek megtérülnek, Salomon Rothschild egy bécsi pénzemberrel együtt lejegyezte a részvények egyharmadát.
Már a XX. század története a 20-as években történt két magyar kötvénykibocsátás, amelyet a Rothschildok menedzseltek a londoni piacon, előbb egy 8 millió font értékűt, majd egy 2,225 milliósat, sikerrel. Ausztriában nem hagyták cserben a Creditanstalt-ot 1931-ben, amikor a család által alapított intézmény legfontosabb ügyfele, a Steyr-Werke fizetésképtelenné vált. Az újkori tranzakcióik egyik legemlékezetesebbje a British Telecom Rothschildok közreműködésével megvalósult privatizációja, amely 10 milliárd font bevételt hozott az angol kormánynak. A Rothschildok adtak tanácsot a Reuters 1984-es tőzsdei bevezetésekor, majd 30 évvel később a nagynevű gazdasági lap, a The Financial Times eladásakor is, amelynek vevője a japán Nikkei volt. Asszisztáltak a British Rail, a British Petroleum, a Cable & Wireless, a British Steel, a British Coal privatizációjánál. Felbukkant a Rothschild név a Volvo eladásakor; 1993-ban a kínai Geely Holding 1,8 milliárd dollárért szerezte meg a patinás svéd gyártót. A világ legtekintélyesebb borászatait birtokló Rothschildok - a Château Lafite-ot Jakob vette meg, a Château Mouton-t Nathan még a XIX. században - Kínába is elvitték a bordeaux-i nedűt, 2011-ben egy állami befektetési társasággal közösen borgazdaságot létesítettek, francia szőlőfajtákat telepítettek Shandong tartományban, évi 120 000 palack előállításának reményében. Ki más, mint a Rothshildok tanácsai segítették a Wembley Stadion 2018-as értékesítési tervét, igaz mindig is nagy sportrajongók voltak, Ausztriában például Nathaniel von Rothschild kikapcsolódást kereső kertészei alakították meg az első bécsi futballklubot. Az pedig már végképp nem meglepő, hogy tanácsokkal látták el a Wimbledon-i teniszpályákat is működtető társaságot, több alkalommal is, legutoljára két éve, amikor 200 millió fontos banki refinanszírozást kerestek egy golfklub megszerzéséhez.
A sikertörténetek mellett azért néhány ügyük kisiklott. Ilyen volt France Telecom privatizációja, amelyet mostanság gyakran felhánytorgat a francia sajtó. 1997-ben magasan szállt az internetlufi, és az akkor állami cég vezetését a Rothschildok bátorították felvásárlásokra. Bekebelezték a brit Orange-t, a német MobilComot, egy lengyel szolgáltatót, elverve két év alatt 80 milliárd eurót. A tranzakciókért egyenként 1-5 százalék közötti jutalékot vettek fel a Rothschildok, a France Telecom pedig 70 milliárd euróval a világrekorder lett a vállalati adósság terén. A 2000-es évek 70 000 ember elbocsátását, és öngyilkosságok sorozatát hozták a cégnél.
Napjainkban két pénzintézet fémjelzi a család aktivitását. Az egyik a Genfben működő Edmond de Rothschild Holding (lásd keretes írásunkat), a másik a nálunk jobban ismert brit-francia pénzintézet, a párizsi székhelyű Rothschild & Co. Utóbbi, ma is többségi családi tulajdonú intézményt a 40. évét épp hogy betöltő Alexandre de Rothschild irányítja, ő már a család nyolcadik generációját képviseli. A cég hagyományos kereskedelmi banki tevékenysége alapján nem tartozik a nagyok közé, pénzét zömmel pénzügyi tanácsadással, vállalatfúziók nyélbe ütésével, vagyonkezeléssel keresi. Az 1817-ben alapított Rothschild Bank alapjain létrehozott vállalkozást a francia szocialista kormány 1982-ben államosította. Akkoriban Guy de Rothschild azt mondta, hogy Pétain alatt a zsidó bélyeget kellett viselnie a családnak, most pedig Mitterrand páriáiként élnek. Azonban sikerült talpra állniuk, majd 2012-ben összevonták az addig külön működő francia és angol bankjaikat, a közös intézmény 2015-től Rothschild & Co néven folytatta működését.
Lépéseiket, különösen a Telecom-botrány fényében, árgusan figyelik Franciaországban. Néhány évvel ezelőtt egy számvevőszéki vizsgálat kiderítette, a francia jegybank 2015-ben 80 millió eurót fizetett a Rothschildoknak egy Rembrandt képért. Történt ez abban az időben, amikor egy bizonyos Emmanuel Macron volt a gazdasági miniszter, aki korábban a Rothschild bank alkalmazottja volt. A párizsi sajtó rögtön felidézte az 1962-ben történteket; ekkor nevezte ki de Gaulle miniszterelnökké Georges Pompidou-t. Pompidou 1954-58 között, majd 1959-62 között is igazgatta a Rothschild bankot. 45 évvel később Macron személyében újabb "Rothschild-palánta” került a hatalom közelébe, előbb kabinetfőnök, majd gazdasági miniszter lett, hogy azután Pompidou-hoz hasonlóan a legmagasabb tisztségbe emelkedjen. A mai francia államfő állítólag 2011-ben 1,5 millió eurót keresett a Rothschildnál, ő bábáskodott annál a 9 milliárd eurós ügyletnél, amelynek során a Nestlé megszerezte a Pfizer gyerektápszer üzletágát. De nem ez a legnagyobb bajuk a franciáknak, hanem, ahogy ők nevezik, a „Rothschild-törvény”. Ez egy 1973-ban elfogadott szabályozás, ami a költségvetés külső finanszírozásra szoruló államot, a jegybank helyett a privát bankokhoz kényszeríti. Ha a szándék az állami eladósodottság csökkentése volt is, az eredmény fordított lett, az állam pedig a magánbankok túszává vált.
Populista körök szívesen idézik Napóleon mondását: "Ha egy kormány a pénz miatt a bankároktól függ, akkor ez utóbbiak lesznek a helyzet urai, mert a kéz, amelyik ad, az felette van annak amelyik kap…” Arra is emlékeznek, hogy Nathan Mayer Rothschild, ha másképp is fogalmazott, ugyanezt mondta: „Nem foglalkozom azzal, hogy milyen báb ül Anglia trónján, a királyságban, ahol a nap soha nem nyugszik le. Aki a brit pénztömeget ellenőrzi, azé a hatalom. És ez én vagyok." Az elmúlt években Párizsban barikádokra vonuló sárga-mellényesek hangadói is muníciót kaptak ebből. Facebook-oldalukon nem kevesebbet állítanak, mint, hogy a világon összesen kilenc olyan ország van, amelynek jegybankját nem a Rothschildok irányítják. Az ilyen jellegű kijelentések megszokottak a populistától, ám az nem, hogy a legnagyobb francia bank, a nemzetközi szinten is a tekintélyek közé sorolt BNP Paribas oldalán színes hírként jelent meg, és egy hónapig fenn is maradt 2019-ben, hogy „a világ szinte minden központi bankját Rothschildok irányítják”. A Le Monde szerint a BNP Paribas közölte, weboldalát „egy külső cég gondozza, és a társaság figyelmét elkerülte ez a tartalom.” Egyúttal bocsánatot kértek az érintettektől…
