A labdarúgás eredete több ezer évre tekint vissza, időszámításunk előtt 2000 körül Kínában Huang-ti császár a gyalogos katonák kiképzésében használta. A modern szabályok alapjait a 19. század közepén fektették le, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget (FIFA) pedig 1904-ban alapították meg. A játék szabályrendszere azóta is számos változáson esett át, elég, ha csak mondjuk a hazaadás-szabályra gondolunk. A koronavírus hatására sok helyen három helyet ötöt lehet cserélni, néhány évvel ezelőtt pedig a videóbíróval is megismerkedhettünk.
Napjain egyik legvitatottabb, sokak szerint elavult előírása az idegenben lőtt (több) gól szabálya, amit az európai szövetség (UEFA) 1965-ben vezetett be az akkori Kupagyőztesek Európa-kupája (KEK) és a Bajnokcsapatok Európa-kupája (BEK) az évi kiírásában. Ezt megelőzően, ha két mérkőzésen nem tudták dűlőre vinni a továbbjutás kérdését, akkor jöhetett a harmadik ütközet.
Érdekesség, a Ferencváros úgy nyerte meg a Vásárvárosok kupája – amely az UEFA Kupa, illetve az Európa-liga elődje volt – 1964-65-ös kiírását, hogy háromszor is harmadik meccsre került sor, s ha az idegenben lőtt gól számított volna, már a második fordulóban búcsúzott volna.
Akkoriban a tömegkommunikáció nem volt annyira elterjedt, az internetről nem is beszélve, így a csapatok számára egy idegenbeli túra ugrás volt az ismeretlenbe. Nem feltétlenül tudták, hogy az ellenfél mekkora játékerőt képvisel, milyen lesz a pálya, a szállás, az étel vagy hangulat a stadionban. Éppen ezért jobbára otthon támadtak, idegenben védekeztek. Az UEFA erre válaszul emelte meg a vendégként elért gólok értékét.
A szabály eleinte megosztotta a közvéleményt, mivel sokak szerint nem jogos továbbjutás az olyan, ahol a csapat nem győzi le ellenfelét, ennek ellenére mára már minden szinte nagyobb sporteseményen alkalmazott szabály, amelynek első nyertese a Budapest Honvéd volt: a magyar csapat így jutott tovább a csehszlovák Dukla Praha ellen a KEK második fordulójában.
A szabály tökéletlenségét ugyanakkor jól jelzi egy 2003-as párosítás. Ebben az évben az AC Milan és az Internazionale a Bajnokok Ligája elődöntőjében összekerült, az első mérkőzésen 0-0-s, a másodikon 1-1-es döntetlen született. Mint ismert, mindkét milánói klub a San Siróban játssza hazai mérkőzéseit, azaz a Milan annak köszönhette továbbjutását, hogy a második összecsapáson volt pályaválasztó. Napjainkban egyre többen gondolják úgy, hogy a szabály kontraproduktív, mivel a hazai csapat kényszerül védekezésre, nehogy gólt kapjon, amellyel rendkívül nehéz helyzetbe kerülne.
Diego Simeone, az Atlético Madrid vezetőedzője 2018-ben egy edzőkonferencián szólalt fel, s elavultnak nevezte a szabályt. Az argentin szakember szerint döntetlen esetén hatalmas előnybe kerül a visszavágót idegenben játszó csapatot, hiszen, ha mindkét mérkőzés 0–0-ra végződött, és a hosszabbításban szerez gólt az idegenbeli csapat, a hazaiaknak már rögtön kettőt kell rúgniuk a továbbjutáshoz.
Az idegenben lőtt gól szabálynak újabb színezetet adott a világjárvány. Mint ismert, Nagy Britanniában elkezdett terjedni a vírus egy új variánsa, ami miatt a helyi hatóságok lezárták a határokat. Éppen ezért több csapat sem tudta saját otthonában fogadni ellenfelét, sőt az Európa-ligában az is megesett, hogy az Arsenal–Benfica párharc során Rómában és Athénban bonyolították le a küzdelmeket. A második mérkőzés 88. percéig úgy tűnt, a portugál együttes 3-3-as összesítéssel továbbjut, mert az Arsenal athéni pályaválasztásakor több gólt lőtt. A hajrában aztán Pierre-Emerick Aubameyang betalált, így az angol együttes jutott a legjobb 16 közé.
„A 60-as években hozták ezt a szabályt, de azóta nagyot változott a foci. Napjainkban már túlzott a jelentősége az idegenbeli góloknak” – jelentette ki 2015-ben az Arsenal akkori menedzsere, Arsene Wenger, aki 2019 novembere óta a FIFA labdarúgás fejlesztéséért felelős igazgatója. A francia szakember tehát azóta illetékes személlyé vált az ügyben, hogy megváltoztassák azt a szabályt, amely ellen évekkel ezelőtt ő maga is szót emelt.
