Gulyás Gergely kancellária miniszter a kormányinfón úgy fogalmazott, nem tudja, az-e a súlyosabb, hogy egy jobbikos politikus álhírt terjesztett, vagy az, hogy titkos adatot sértett meg. De mint mondta, azzal tudja megvédeni Stummer Jánost, hogy a Puskás Aréna alagútja ügyében semmi olyan nincs, aminek titkosnak kell lennie, így szerinte nem indokolt az elmozdítása a nemzetbiztonsági bizottság éléről. Ami azt jelenti, hogy Gulyás a titkos alagutat lényegében átnevezte politikus-bejárónak. És ha félretesszük a kijelentés ellentmondásait, kötelező lejárató mondatrészeit, akkor elégedetten dőlhetünk hátra: végre egy normális gondolat.
Természetesen ebből az egy kijelentésből nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, nem gondolhatjuk, hogy a Fidesz rájött: többet árt magának Stummer kiebrudalásával, mint ha a helyén hagyja, de legalább egy biztató jel. Ám ez a jel egyáltalán nem tűnt fel a Klubrádió ügyében, ahol a betiltással többet ártott magának a Fidesz, mint ha hagyta volna szabadon működni az éterben a csatornát. És a Színház- és Filmművészeti Egyetemen sem látunk olyan jelet, ami a visszavonulást sejtetné. Vidnyánszky nyugodtan mondhatja, hogy azért nem nevezi meg az SZFE – államilag dédelgetett – új tanárait, nehogy támadás érje őket a balliberális média részéről. Legyen ez titok, netán szigorúan őrzött nemzetbiztonsági kérdés – gondolhatja a rendező.
És miért ne gondolhatná, ha egyszer ebben az országban mostanában már minden így megy? Ha valaki kitalálhatja, hogy egy a világ számos pontján létező, a védett személyek közlekedését biztosító alagút megépítése nem kerülhet a nyilvánosság elé; ha egy balatoni partszakaszt a kormánypárti polgármester minden különösebb indoklás nélkül kiemelt gazdasági övezetté nyilváníthat; ha törvényeket nyújthatnak be az éj leple alatt; ugyanígy szállíthatnak el vagy a helyszínre szobrokat; ha Kövér László szamizdatba próbálhatja üldözni az ellenzéki képviselőket - akkor minden mást is meg lehet tenni.
A Fidesz, amely a rendszerváltozás előtt a pártállami titok-rendszer ledöntésén fáradozott, ma már épp az ellenkezőjét teszi. Minden demokratikus intézményt csak díszletként használ, illetve megfordítva is igaz: ha az érdekei úgy kívánják, ezeket az intézményeket veti be ellenfeleivel szemben. Ezért is támadtak rá először oly vehemensen Stummerre: titkos adatot hozott nyilvánosságra, távoznia kell! A kormánypárt berkeiben nem szokás azt a logikus kérdést feltenni: vajon mivel lehet megmagyarázni egy ilyen beruházás nemzetbiztonsági bizottsági kezelését? Talán az alagút építőit is C-típusú átvilágításnak vetik alá, és titoktartási kötelezettséget íratnak velük alá?
Lehet, hogy kivételesen Gulyás Gergely eljutott odáig, hogy felmérje: képtelen helyzetbe sodorja magát, ha ragaszkodik az eredeti verzióhoz. És így kerülhetett el a jobbikos képviselő Pintér Sándorig, minden ügyek megoldódójáig, hogy közösen találjanak kivezető utat az alagútból.
Várom, mikor találkozik Vidnyánszky Attila is Pintér Sándorral.