Péntekre virradóra az Egyesült Államok iraki síita milíciák szíriai állásait bombázta. A Reuters forrásai szerint 17 fegyveres halt meg, de a célba vett csoportok mindössze egy áldozatot ismertek el. Ez volt a január 20-án beiktatott Joe Biden első komolyabb hadművelete, az amerikai elnök a légicsapásokkal az elmúlt két hét rakétatámadásaira válaszolt. Az Irán támogatását élvező síita fegyveres csoportok négy hónap viszonylagos nyugalmat törtek meg azzal, hogy február közepe óta többször is rakétákat lőttek ki amerikai célpontokra Irakban. Az első, az észak-iraki Erbíl nemzetközi repülőtere ellen intézett támadás halálos áldozatot is követelt, az amerikai hadsereg egy szerződéses külföldi alkalmazottja veszítette életét.
A provokációk súlyos dilemma elé állították Bident, akinek számításba kellett vennie, hogy mindenképpen a helyzet elfajulását kockáztatja: ha tétlen marad, azzal azt üzeni a milíciáknak, hogy büntetlenül támadhatják az amerikaiak állomáshelyeit, de ha a megtorlást választja, akkor olyan erőszakspirált indíthat el, mint elődje, a 2019 végén keményen visszavágó Donald Trump. Akkor a milíciák ellen elrendelt légicsapások az Egyesült Államok bagdadi nagykövetségének ostromához vezettek. Washington Kászim Szulejmáni iráni kémfőnök likvidálásával állt bosszút, mire a perzsa állam ballisztikus rakétákat lőtt ki amerikai támaszpontokra. A háború kitörését leginkább az akadályozta meg, hogy az iráni támadás nem követelt halálos áldozatokat. Látszik, hogy a Biden-kormányzat okult az esetből: a válaszcsapás előkészítésekor és utólagos kommunikációjánál is azt tartották szem előtt, hogy minél kevésbé korbácsolják fel az indulatokat.
A Trump-adminisztráció például azzal követett el hibát, hogy 2019 végén a bagdadi kormány hozzájárulása nélkül Irakban bombázta az Irán-barát síita milíciák létesítményeit és iktatta ki Szulejmánit. Az ország szuverenitását figyelmen kívül hagyó akciók akkorra felháborodást keltettek, hogy az iraki parlamentben tavaly januárban az amerikaiak kivonulását követelő határozatot fogadtak el. A Biden-kormányzat most ügyelt arra, hogy ne feszítse tovább a húrt, ezért a fegyveres csoportoknak a határ közelében, de szíriai oldalon lévő állásaira mértek csapást. Az amerikai tisztségviselők is merőben más üzenetet fogalmaztak meg: a 2019-2020-as csapások idején azt ismételgették, hogy az Egyesült Államok készen áll az újabb megtorló akciókra, most viszont arra fektették a hangsúly, hogy Washington a feszültség csökkentését szeretné. Látszólag apró különbségekről van szó, de éppen az ilyen nüánszokon múlhat, hogy beindul-e az erőszakspirál.
Biden a tegnapi légicsapásokkal bizonyította, hogy az elmúlt évtizedek amerikai vezetőihez hasonlóan ő is kész „odacsapni”, amennyiben a helyzet úgy kívánja, de azt is megmutatta, hogy körültekintőbben jár el Trumpnál. A bombázások valószínűleg elérték céljukat és átmenetileg elrettentik az iraki síita milíciákat a további rakétatámadásaktól. A fenyegetettség azonban mindaddig megmarad, amíg a gyenge iraki államhatalom képtelen megtörni a fegyveres csoportok domanincáját. A bagdadi kormány szempontjából jó hír azonban, hogy az amerikai elnök a jelek szerint tisztában van a problémával és prioritásnak tekinti annak orvoslását – ezt jelzi, hogy a kedden felhívott Nyugat-barát Musztafa Al-Kádimi iraki miniszterelnök volt az első arab vezető, akivel Biden telefonon beszélt.
