„A Gyurcsány-lista pártjai oltásellenesek, most ismét bizonyították, hogy a hatalom megszerzése érdekében mindenre képesek” – nagyjából így hangzik a 2022-es kampány mestermondata. (Noha a konkrét elhangzás irreleváns, a történelmi hűség kedvéért álljon itt: ez volt a Fidesz válasza arra a DK-s felvetésre, miszerint mindenki választhassa meg, hogy milyen vakcinával oltják, és emiatt semmilyen hátrány ne érje.)
A recept a régi: végy egy gonosz bűnbakot és takard ki a kormányzást. Ami az első tételt illeti, nem kérdés, hogy Gyurcsány Ferenc klasszikus mumus, aki korábban maga mondta a VH-nak, hogy egyszerre katalizátora és plafonja (értsd: elutasítottsága okán) a Demokratikus Koalíció növekedésének – és ezt a plafont 15-20 százalék körül jelölte meg. És nem kérdés, hogy a Fidesznek mázlija van, amiért az ellenzékből (legalábbis a pártpolitikusok közül) egyedül Gyurcsány Ferenc látszik. Nem véletlen, hogy a Jobbik elnöke, Jakab Péter, illetve a Momentum első embere, Fekete-Győr András rajthoz áll a miniszterelnök-jelöltet castingoló előválasztáson (lásd: később). A második tétel sem újdonság: a kormányzás hiányát eddig rezsipénzzel, migránsokkal, illetve Soros Györggyel takarták ki.
Csak ha becsatornázzák
Hogy a járvány kapóra jött-e a Fidesznek mint fedősztori, vagy épp halálcsapda, azt lényegében az dönti el, hogy az egyéni elégedetlenségek milyen gyorsan állnak össze tömeges elkeseredettséggé (és kerekít-e az ellenzék érdemi reményvíziót). Mert pár fájdalmas cetli kevés. Az egyik egy budapesti kávézó üvegajtaján hirdeti, hogy „Bármilyen hihetetlen, ma, 2021 02 24-én 105 nap után megérkezett a bértámogatás! 12 főre a járulékok levonása után 4 hónapra összesen 500 ezer forintot, azaz nettó büszke 10416 fő/hó. KÖ-SZÖN-JÜK!”. Szóval hiába munkál esetleg több százezer emberben hasonló indulat, ha ezt nem lehet politikai pártokhoz csatornázni, akkor önmagában kevés. És az is nagyon fontos, hogy hol (ez mint földrajzi fogalom értendő) hág magasra az elégedetlenség. Ugyanis a jelek szerint a kormány egy politikai határhaszon-számítás után kettéválasztotta az országot: olyanokra, akit meg kell vásárolni, és olyanokra, akikkel nem kell többé törődni.
Közhely, hogy a Fidesz saját táborára, pontosabban annak egyben tartására koncentrál (ez jelenleg mintegy 2,4 millió embert jelent). Azzal, hogy az ellenzéki pártok összesített támogatottsága hónapról hónapra meghaladja a Fideszét, az is kimondható: hogy érdemben a Fidesz a politikával nem tudja bővíteni szimpatizánsi körét. (Ez akkor is igaz, ha a hatalom az ellenzéki oltásellenességre építi kampányát, ugyanis a vakcina beadatása egyrészt mindenkinek a személyes döntése, másrészt a kormány hatásköre, úgyhogy viszonylag nehéz felmutatni, miképp tehet keresztbe az átoltottságnak az oppozíció.)
Voksshopping
Következésképp a kormánynak meg kell vásárolnia/meg kell osztania egyes rétegeket. A legkézenfekvőbb a legnagyobb, lényegében homogén és igen aktív szavazótömeg hűségének biztosítása: a 2,2 millió nyugdíjas egyrészt kap 13. havi nyugdíjat. Ehhez a pénzhez lépcsőzetesen, négy év alatt jutnak hozzá az idősek – a választások évében pont félhavi pénzzel gazdálkodhatnak többől. Legalábbis hivatalosan. Információink szerint ugyanis a kormány kacérkodik a gondolattal, hogy 2022-ben nem a tervezett plusz egyheti tételt adja oda, hanem mindjárt kéthétnyi nyugdíjrészt biztosít. (Ez mintegy 80 milliárd forint pluszkiadást jelentene.) Amire bizton számíthatnak a nyugdíjasok, az a menetrendszerűen érkező egyösszegű plusz (illetve vásárlási utalvány).
A másik célzott réteg a fiataloké: a 2022-ben mintegy 770-780 ezer főt számláló 18–25 éves korosztály nem lelkesedik a kormánypártokért: ahogy a Népszava korábban írta, a fővárosban mindössze 18 százaléka, a megyeszékhelyeken 22 százaléka, a városokban 24 százaléka, a falvakban pedig már 30 százaléka szereti a kormánypártot – míg az ellenzék számai, főleg a városokban, határozottan kedvezőbbek. Épp ezért rukkolt elő a kabinet a 25 év alattiak adómentességével (ennek ára mintegy 150 milliárd forint), hogy a jobboldalra húzó, de passzív fiatalokat megmozdítsa, az alapvetően balra szavazókat pedig elbizonytalanítsa.
A harmadik réteg a vidéki értelmiségé/vállalkozóké, ha úgy tetszik, a kisközösségi hangadóké. A Népszava úgy tudja, újra előkerült a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2018-ban megszellőztetett elképzelése, miszerint 100 millió forint éves árbevételig legyenek adómentesek a mezőgazdasági kis- és közepes méretű gazdaságok. Ez az ötlet több tízezer családot érint, és 100 milliárdos.
Előre elkölti
A közbeszédben az egy nyitott kérdés, hogy mennyire befolyásolja az esetleges szavazatirányítást, ha az EU esetleg sikerrel blokkolja az újraépítési csomagból a Magyarországnak járó mintegy 5700 milliárd forintnyi támogatást, illetve kedvezményes hitelt. Forrásaink szerint ha a választásig nem ér ide a közösségi pénz, az nem szűkíti Orbán lehetőségeit – majd megelőlegezi a büdzsé terhére, legfeljebb hagyja, hogy ugyanúgy elszaladjon a költségvetési hiány, mint 2020-ba. (Tavaly ez a tétel 4 ezermilliárd forintra rúgott, azaz a GDP mintegy 9 százalékára.)
És nemcsak a társadalmi státusz (képzettség, vagyoni helyzet, kor) számít a választási kategorizálásnál, hanem a földrajzi elhelyezkedés, pontosabban a településtípus is. A hatalom és az ellenzék abban egyetért, hogy lényegében az összes budapesti választókerületet viszik a demokratikus pártok. Emlékeztetőül: a fővárosban választott 18 képviselőből most csak 5 kormánypárti – alapvetően az LMP-nek és a kusza együttműködésnek köszönhetően. Ha az előző országgyűlési választásokon az ellenzék minden pártja együtt mozdul, az említett öt választókerület is meglenne, a szavazatszámokat nézve mindenképpen.
Képtelenségbizonyítás
Épp ezért a fővárost a kormány elengedte, politikai érdekei azt diktálják, hogy hagyja „elesztergomosodni” (amikor a város lakói nem fideszes polgármestert választottak, a közgyűlés kormánypárti többsége a városvezető minden javaslatát blokkolta, így egy időre részben leálltak a közszolgáltatások, hibádzott a szemétszállítás vagy a közvilágítás). Már csak azért is, mert ha valami alapjaiban fel nem forgatja az erő- és népszerűségi viszonyokat, akkor Karácsony Gergely emelkedik az ellenzék miniszterelnök-jelöltjévé. Márpedig egy kormányfőaspiránsról nem lehet jobban bizonyítani, hogy képtelen a kormányzásra, mint ha az általa vezetett város káoszba bukik.
Persze a kormányzóképtelenség bizonyítása eminens érdeke a vidéki városokban is – nem véletlen, hogy a kabinet a vállalkozásoknak minimális terhet, a településeknek viszont a túlélést jelentő iparűzési adó befizetését engedte el a járványra hivatkozva. A látszatra természetesen ügyelni kell, hiszen ha az összes ellenzéki vezetésű várost kivéreztetik, akkor ott indokoltan lehetne a kormány bosszújáról beszélni, így pár nagyváros borítékolhatóan kap pluszjuttatást (az egyik ellenzéki vezetésű megyei jogú városhoz épp most futott be 2 milliárd forint, hogy befejezhesse iskolái felújítását). Így a kormány megalapozottan építheti azt a mondást, hogy ahol hatékonyan képviseli lakói érdekét és vezeti a várost, az igenis partnere a kormánynak. Ráadásul ez a taktika sikeresen osztja meg a nagyvárosokat, hiszen egy-egy fontos szociális/infrastrukturális fejlesztés elmaradásán elmehet az önkormányzati választás.
Ahhoz, hogy stabilan győzni tudjon, a kabinetnek a 20 ezer fő alatti településeket kell tarra vágnia – és erre meg is van minden esélye. Az előző három országgyűlési választás azt bizonyította, hogy az 5 ezer fő alatti településeken az ellenzék lényegében nincs jelen, a 20 ezer fő alattiakban is csak ímmel-ámmal. (Ezt a problémát hivatott orvosolni az ellenzéki szövetségben a Jobbik és részben az MSZP, egyelőre kevéske eredménnyel.) A tarolásra pedig minden esélye megvan ezen a placcon a Fidesznek – bármit is mondanak a közvélemény-kutatások. Amelyekben Budapest a nagyvárosokkal együtt felülreprezentált, csakhogy a tapasztalatok azt mutatják: szavazáskor fordul az arány, és a kicsik lesznek a hangsúlyosabbak (főként, ha működik a megosztási technika).
(Az ellenzék helyzetéről szóló írásunkat lásd: a jövő heti Visszhangban.)
