Színház- és Filmművészeti Egyetem;Bagossy László;Karsai György;Upor László;

- SZFE: Sokan kockáztatják az egzisztenciájukat

A most induló szemeszter kezdetén huszonhat tanár mondta fel a szerződését a Színház-és Filmművészeti Egyetemen.

Többen rég úgy gondoltuk, hogy ezzel a vezetéssel, ebben az új, nyomasztó légkörben lehetetlen és fölösleges tovább próbálkozni – mondta lapunknak Upor László, az SZFE volt rektorhelyettese –, de megvártuk, hogy az első szemeszter biztonságosan lezáruljon a hallgatók számára. Mindannyian úgy akartunk elmenni, hogy a maradóknak a legkisebb kárt okozzuk.

Az elmúlt egy évről úgy fogalmazott, hogy nyár végéig az egyetem vezetése – bár folyamatosan hangoztatta az ellenvetéseit – mindent elvégzett, amit a fenntartó kért. De a kifogásaikat nem hallgatták meg, a tiltakozó gesztusaikat nem vették figyelembe, végül „írásba adták” az önrendelkezés elvételét, ezért augusztusban lemondott a szenátus, felállt a teljes vezetőség.

- Augusztus 31-én azt mondtam az Ódry Színpadon tartott sajtótájékoztatón, hogy megpróbáltuk volna videójátékos formában feldolgozni az eltelt félévet, de hamar rájöttünk, hogy ez csak akkor lehet érdekes és érvényes, ha minden csomópontnál van legalább két lehetőség, ha megvan a minimális esély, hogy ne minden csak úgy történhessen, ahogy a játék tervezője elgondolta. De a játéktervező a mi esetünkben egyetlen ponton sem volt hajlandó módosítani a terveit a másik fél véleményének figyelembevételével – jegyezte meg Upor László.

A volt rektorhelyettes elmondta, hogy ebben a szemeszterben nem vitt saját osztályt, ahol pedig tanít, abban egyezett meg az osztályfőnökkel, hogy az egyhónapos felmondási ideje alatt sűrítve megtartja az egész szemeszterre vonatkozó óráit. Vannak olyan tanítványai is, akik passziváltatták a most indult félévüket, velük máshol folytatja majd.

- Én pedig keresek házmesteri állást. Mi, akik felmondtunk, nemcsak az elmúlt tanítással teli évtizedeket hagyjuk ott, hanem az egzisztenciánkat is kockáztatjuk. Senki se gondolja, hogy mostantól az egyesülettől húzunk havi fizetést – tette hozzá.

A maradók között van Karsai György, az SZFE Doktori Iskolájának a vezetője, aki elmondta, hogy a Doktori Iskola autonómiája érintetlen, ezt tiszteletben tartja az alapítvány. Azt viszont szomorúnak tartja, hogy négyen - Báron György, Gábor György, Földényi F. László és Upor László – a Doktori Tanácsból is távoztak, amely még így is határozatképes maradt. A Doktori Iskola a továbbiakban a Szentkirályi utcai épületében működik tovább. - Ha az alapítvány ellenünk fordul, vagy nem korrekten lép, akkor további felmondások is lehetnek – tette hozzá Karsai György.

Ellentmondó információk jelentek meg a napokban a következő tanévre jelentkezők számáról. „A felvételi vizsga jelentkezési díját befizetők számát tudjuk, ez közel 1200 fő, azaz majd hetven fővel, öt százalékkal több a tavalyi adatnál” - mondta egy lapinterjúban Vidnyánszky Attila, az alapítvány elnöke. Azt nem tette hozzá, hogy most tizenhat szakot indítottak, a tavalyi hét helyet Ám a felvi.hu hivatalos adatai szerint, pontosítva korábbi információnkat, tavaly 7 szakra 1390-en jelentkeztek, tehát az idei számok, jóval több meghirdetett helyre, semmiképpen sem mutatnak növekedést.  

Hosszúra nyúlik a távozók névsora

A 2020/2021-es tanév őszi félévének befejeztével a Színház- és Filmművészeti Egyetem alábbi oktatói felmondták munkaviszonyukat az egyetemmel, nem írták alá szerződésüket a következő félévre, illetve megszüntették tagságukat az SZFE Doktori Tanácsában:

Ari Zsófia,

Bagossy László,

Báron György,

Bodor Johanna,

Csató Kata,

Csizmadia Tibor,

Dávid Attila ,

Fekete Ádám,

Földényi F. László,

Gábor György,

Garai Judit,

Gigor Attila,

Gimesi Dóra,

Kárpáti Péter,

Kovács D. Dániel,

Nagy Zoltán,

Németh Gábor,

Pálfi György,

 Róbert Júlia,

Ruttkay Zsófia,

Sellő Hajnal,

Schulze Éva,

Schwechtje Mihály,

Szórád Máté,

Tóth Péter,

Upor László.

Korábban mások mellett felmondott Ascher Tamás, Enyedi Ildikó, Fullajtár Andrea, Máté Gábor, Szász János, Székely Gábor és Zsámbéki Gábor.  

Kiszolgáltatott helyzetben

Nem kell ahhoz cenzúra, hogy a hatalmon lévők nyomást gyakoroljanak a színházi és filmszakmára, valamint képzésre, hangzott el a sajtó- és művészi szabadságot sújtó korlátozásokról rendezett online eszmecserén, amelyet az Európai Parlament (EP) szocialista frakciója szervezett hétfőn. A két magyar meghívott, Orbán Eszter, a Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke, és Keszég László, a Magyar Színházi Társaság elnöke röviden ismertették a legutóbbi kormányzati lépéseket és módszereket, amelyekkel a Színház- és Filmművészeti Egyetemet megfosztották autonómiájától, a művészi szabadságot pedig ideológiai és politikai viták tárgyává züllesztették. Keszég szerint a kulturális szektor soha nem volt olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint manapság.

Daisy Sinardet, a Szabad Európa (RFE) főszerkesztője sokkolónak nevezte, hogy az amerikai Kongresszus által finanszírozott médiumnak 2020-ban vissza kellett térnie Magyarországra. Az online tartalmat szolgáltató RFE azokban az országokban kezdte újra a működését, ahol a médiapluralizmus gyenge lábakon áll, és ahol nagy szükség van egy kiegyensúlyozott hírforrásra, szögezte le.

A tanácskozás bolgár, francia, horvát és szlovén résztvevőinek beszámolóiból kiderült, hogy a sajtó- és művészi szabadságot érő támadások nem pusztán magyarországi jelenségek az EU-ban. — Az illiberális államot építők tanulnak egymástól, ezért kell összefognunk, megóvnunk a demokráciát, és minden lehetséges európai uniós eszközt bevetnünk a védelmében — mondta zárszavában Dobrev Klára, a DK európai parlamenti képviselője. 

Demonstráció a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai épülete előtt Második figyelmeztetés: ZsákUtcaBál címmel
„A demokratikus óhajt képviseljük”Bagossy László rendezőt, a Színházművészeti Intézet volt vezetőjét, egyetemi tanárt, a távozás okairól kérdeztük.  -  Tanártársaival együtt miért most döntöttek úgy, hogy szerződést bontanak az egyetemet tavaly ősszel átvett alapítvánnyal?  - Egyrészt bizonyos csaták most értek véget, beleértve az őszi szemeszterét folytatott küzdelmet. Másrészt fontosnak éreztük,  hogy közösen álljunk fel, s ne egy lassú leszalámizás következzen.  - Hogy látja, meg lehetett volna akadályozni valahogy ezt a végkifejletet?  - Azt hiszem, mindent megpróbáltunk. Az sajnos látszik, hogy nem elég nagy a társadalmi támogatottságunk, még a szakterületünkön, az akadémiai szférán belül sem. Az az elvárás pedig mindig is naiv volt, hogy nekünk kellene megbuktatnunk az Orbán rendszert. Mi megelégedtünk volna annyival is, ha valahogy sikerül megállítani a demokráciarombolást az egyetemi autonómia eltiprásának megakadályozásával. Szomorú, hogy a többi modellváltásra kényszerített egyetem polgársága milyen szelíden hódol be a kormány akaratának. Csak egy nagyon szűk kisebbség emeli fel a hangját.    - Néhány helyen, például Szegeden azért voltak tiltakozók.  - Igen, mindenütt vannak bátran megszólaló nagyszerű emberek, akik tisztában vannak ennek a dolognak a súlyával, de az egyetemi közösségekre inkább a közömbösség jellemző. Fiatal emberek tömegei, akik a jövő értelmiségének szerepére készülnek. Nem vagyok optimista.  - Korábban ön mégis azt mondta, hogy szinte minden a hallgatókon múlik. Az SZFE diákjai egyetemet foglaltak, tüntetéseket szerveztek. Most visszanézve lett ennek bármilyen eredménye?  - Sajnos nem sok. Hamis illúziókat keltettünk bizonyos ellenzéki körökben. Most egyesek szemrehányásokat tesznek, hogy nem végeztük el a megkezdett munkát, nem döntöttük meg Orbán Viktor hatalmát. Ez azért elég megmosolyogtató. Ugyanakkor kétségtelen, hogy rendszerszintű problémáról van szó. Ennek a rendszernek a gépezete darált be bennünket is. Ahhoz hogy ez ne így legyen, az egész rendszernek meg kell változnia, ehhez azonban egy művészeti egyetem tanárai, illetve növendékei nem elegendőek. Ehhez szélesebb körű demokratikus óhaj szükséges. Ezt még nem nagyon látom, de ez nem akadályoz meg bennünket abban, hogy mi csak azért is ezt a demokratikus óhajt képviseljük. Most a Freeszfe Egyesülettel megpróbálunk ehhez menedéket találni. De fel vagyunk rá készülve, hogy mindenütt a nyomunkban lesznek és megpróbálnak hitelteleníteni, ellehetetleníteni bennünket.  - Önnek végzős rendező osztálya van, mi lesz velük, kapnak diplomát?  - A diplomához közelebb állók könnyebben szakítanak az egyetemmel. Önállóbbak és a szabadságvágyuk erősebb. Az alsóbb évfolyamok hallgatói kiszolgáltatottabbak, jobban egymásra és a tanáraikra vannak utalva: intenzív, komoly munkát kell végezniük, ahhoz, hogy fejlődni tudjanak. Ami a tanítványaimat illeti, olyan aláírásokkal lenne tele a diplomájuk, amire nem hiszem, hogy büszkék lennének. Ráadásul ezek a fiatalemberek pontosan látják már, hogy mi vár rájuk egy  NER-dominálta színházi életben, s ugyanez vonatkozik a filmfinanszírozás egyablakos szisztémájára is. A filmtervével pénzért házaló alkotók számára itthon egyféle forrás maradt. Az ablak mögül Káel Csaba és Lajos Tamás mosolyog vissza rájuk. És nem lehet más ablakhoz menni.  - Arra van esély, hogy külföldi egyetemek befogadnának hallgatókat?  - Dolgozunk ezen, amikor eljön a megfelelő pillanat, akkor beszélni is fogunk róla. Ráadásul az egyetemi autonómia európai ügy. Ez a harc folytatódik és az Szfa-n maradóknak is lesz dolguk, hiszen sok ügy lezáratlan jogi szakaszban van. Bízunk abban, hogy több kérdésben is a jog igazságot szolgátat majd nekünk.  -  Hogy látja a jövőt?  - A következő időszakban sok dolgunk lesz a Freeszfe Egyesületben. A mostani állapot még átmenetinek tekinthető, szeretnénk megteremteni azokat a feltételeket, amelyek azok számára, akik nem akarnak a Színművészeti Egyetemen maradni vonzóak lehetnek. Erős tanári kar állt mellénk. Sok múlik azon hogyan sikerül megszervezni a működésünket. A Damjanich utcai intermezzo után új bázist keresünk. Bízunk a támogatóinkban.  

Megnyitották az osszáriumot és felszínre hozták az első, csontokat tartalmazó fémládákat.