Nemzetietlen, gyáva, sunyi és arrogáns döntésnek véli Sopsits Árpád filmrendező, hogy a Nemzeti Filmintézet nem támogatja a hét éve készülő, 42 karcsapás című művet, mely Halassy Olivér úszó-vízilabdázó előtt tisztelegne. Halassy csonkolt bal lábbal jutott a csúcsra olimpiákon és Európa-bajnokságokon, és nem mellékesen Magyarország náci megszállása alatt zsidókat mentett. A filmes, aki pénteken rendkívüli online sajtótájékoztatót hívott össze, leginkább a párbeszédet hiányolja a döntéshozók részéről – illetve azok szakmai hozzá nem értését kifogásolja.
A rendező szerint Halassy Olivér egyedülálló jelenség a magyar és az egyetemes sporttörténetben és a filmmel minden olyan ember előtt szerettek volna tisztelegni, aki szembe mer menni az adott politikai társadalmi környezettel, és közben megmaradni mindennapi, nagyszerű karakternek. A három történelmi korszakon átívelő történet készülő film forgatókönyvének első verzióját Vészíts Andrea írta, majd Tasnádi István vette át, akitől négy éve Sopsits vette át vezető íróként a stafétabotot. A mű dramaturgja Divinyi Réka volt, de a rendező a két korábbi íróval is folyamatosan konzultált. A Magyar Nemzeti Filmalap 2019 novemberében 19,8 millió forint gyártás előkészítést szavazott meg a produkciónak, Sopsits szerint már ez is szakmaiatlan volt, hiszen ez a tervezett büdzsé egy százalékát sem teszi ki ez az összeg, miközben Nyugat-Európában ez öt-tíz százalékot is eléri. Mindemelett érdemes megjegyezni, hogy a Kincsem előkészítésre 97 milliót, a meg nem valósult, Szász János rendezőhöz köthető Hunyadi meg 120 millió forintot kapott.
A 42 karcsapás 2,8 milliárd forintos költségvetésével a második legdrágább film lett volna a már említett Kincsem (2,9 milliárd) után. Sopsits Árpád szerint a film, mely a magyar sport messze két legsikeresebb ága, az úszás és a vízilabda méltó bemutatása lehetett volna, egyszerűen nem érdekelte a most működő Nemzeti Filmintézet vezetőit, hovatovább az sem, hogy a producerek mintegy 345 millió forint piaci támogatást is szereztek – noha ekkora „nemzeti összefogás” rekord magyar film esetében. A direktor szerint hiba, hogy az intézmény öt tagú döntőbizottságának kettő tagja gazdasági szakember, egy pedig manager, viszont ellenben egyetlenegy valódi mozgókép-, vagy azzal rokonítható művész sincs. Szavai szerint az egyetlenegy játékfilmet jegyző kormánybiztos, Káel Csaba sem az, a többiek pláne.
Ám Sopsits szerint az a legnagyobb baj, hogy nem történt semmiféle párbeszéd a megrendelői és az alkotói oldal között. Csupán egy húszperces találkozó volt tavaly tavasszal online keretek között, a bizottság tagjai közül többen nem voltak ott. „Nem ezért kapják a fizetésüket?” – érvel a filmes. Summa summarum, az NFI vezetői semmibe vették az alkotókat és a szakértő sportolókat, ez afféle szakmai dilettantizmus, mely szembegy a meghirdetett elvekkel. Sopsits szerint a nagy szavak mellé nulla tett párosul az NFI-nél. Orbán Viktornak pedig üzeni: az ő általa megadott intencióknak sem felel meg a film megvalósulásának ellehetetlenítése. Sopsits szerint ugyanis Halassy igazi magyar hős, keresztény, valódi hívő, aki egy egyetemes katasztrófa idején segített a zsidókon. Kemény, kitartó, munkát becsülő ember volt, aki hazájának sikert és dicsőséget hozott – effektíve „NER-kompatibilis”.
Mindemellett Sopsits Árpád kitért arra is, hogy léteznek „listák”. Jelesül, hogy van olyan személy, aki egy évben hét-nyolc pályázatával is nyer (egyértelműen Lajos Tamásra utalva), miközben mindenki előtt világos, hogy kettő-három projektnél többet nem tud véghez vinni egy évben a szakmáját komolyan vevő és tisztességesen dolgozó producer. Miféle szakmai jövőt vetít ez elénk? – húzta alá Sopstits Árpád.
