közfoglalkoztatás;közmunkás;

- Bajban a régi közmunkások

Félezren érik el július második felében a tíz éves határt, ameddig közfoglalkoztatottként dolgozhat valaki. Most úgy tűnik, az állam elengedi a kezüket.

A kormányhivatalok levélben hívták fel a polgármesterek figyelmét nemrég arra: a jelenlegi szabályok szerint, ha valaki – legfeljebb fél éves megszakításokkal – tíz éve közfoglalkoztatott, akkor így már nem dolgozhat tovább. Az első érintettek július 26-án érhetik el a tíz éves évfordulót.

A február 15-ei adatok szerint 91,1 ezren állnak közfoglalkoztatási jogviszonyban. 2021-ben az egy közfoglalkoztatónál eltöltött időtartam 523 fő esetében haladja meg a kilenc évet, vagyis az ő jogviszonyuk időtartama emelkedhet tíz év fölé a nyáron, ha idén is közmunkásként dolgoznak – tájékoztatta a Népszavát a Belügyminisztérium (BM).Törvénymódosítás nélkül nekik kell más megélhetési lehetőséget találni a nyáron.

Az önkormányzatoknak a saját nyilvántartásuk alapján tudniuk kell, ki az a helyiek közül, aki már tíz éven túl benne lenne a rendszerben, s rájuk már nem igényelhetnek közfoglalkoztatási támogatást – olvasható a lapunkhoz is eljutott kormányhivatali tájékoztató levélben.

A hajdúsági Polgáron egy embert kellene elküldeni, ha a belügyi tárca nem talál időben megoldást a régi közmunkások további foglalkoztatására, de Tóth József polgármester úgy értelmezi a kormányhivataltól kapott értesítést, hogy ha más közfoglalkoztatóval kötne szerződést, ő is maradhatna. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) megyei tagozatvezetője úgy látja, egy évtized hosszú idő és a közfoglalkoztatottak többsége legalább egyszer megpróbált piaci munkahelyen elhelyezkedni, van, aki többször is kilépett a rendszerből, majd visszatért, tehát az egybefüggő tíz év nem érint tömegeket. A 8500 fős településen 2014-2015-ben, a csúcson, majdnem 400 közmunkás dolgozott, most nagyjából ennek a létszámnak a harmada.

A hosszú távú intézményi közfoglalkoztatás keretében alkalmazzák az említett egy embert, dajkák, kézbesítők, takarítók vannak benne az önkormányzati feladatellátást segítő körben. Ha innen esik ki valaki, az „nagy gáz”, mert a mostani pénzügyi helyzetben a település nem tudna a helyére minimálbéren vagy garantált béren foglalkoztatott munkavállalót felvenni, ezt a munkát nem végezné el senki – sorolta a következményeket a kisváros vezetője.

Jánoshida polgármestere legalább 70 százalékra teszi azoknak a közmunkásoknak az arányát, akik a képzettségük, koruk, egészségügyi és szociális gondjaik miatt nagy valószínűséggel nem tudnának elhelyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon. A 2400 fős jászsági településen jelenleg 44 közfoglalkoztatottnak adnak munkát, de itt senkit nem érint a tízéves korlátozás – tudtuk meg Eszes Bélától. Ugyanakkor nagy gondot okoz, hogy aki közmunkából megy nyugdíjba, az 30-40 ezer forintos ellátásra jogosult, amiből nem lehet megélni – árnyalja a képet.

Nálunk nem képzelhető el, hogy elküldünk valakit, aki dolgozni akar – jelentette ki határozottan Veresegyház polgármestere. Pásztor Béla szerint az időkorlátról szóló jogszabályt olyanok írták, akik elképzelni sem tudják egy közmunkás hétköznapjait, ő mindenesetre azt vallja, ez a foglalkoztatási forma még mindig jobb, mint ha valaki semmit nem csinálhat.

– Vásárosnaményban tavaly bezárt a legnagyobb foglalkoztató, mégsem nőtt meg a közmunkára jelentkezők száma, így fel sem tudjuk tölteni a 201 fős keretünket – adott helyzetképet Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből Filep Sándor. A polgármester szerint a vírusválság ellenére két újonnan megnyitott varrodában vagy a környező településeken találnak munkát az elküldött emberek, stagnál az érdeklődés a közmunka iránt, jelenleg 160 embert tudnak foglalkoztatni, de nem találtak köztük olyat, aki beleesne a tíz éves korlátozásba, s az egész járásban is csak egy ember szerepel a listán.

Kérdésünkre, hogy ezekre az emberekre kidolgoznak-e külön közmunkaprogramot, a belügyi tárca azt válaszolta, hogy ezt nem tervezik. Szerintük a közfoglalkoztatóknak lehetőségük van például arra, hogy saját állományba vegyék az érintett személyeket, de „a Belügyminisztérium erre nem hívhatja fel az önkormányzatokat” – fogalmaztak. Közölték azt is, hogy a tárca nem tud a polgármesterek álláspontjával azonosulni, amely szerint akik már több mint tíz éve bent vannak a közmunkaprogramban, képtelenek a normál munkaerőpiacon elhelyezkedni, vagyis foglalkoztatásuk inkább szociális jellegű. Arra a kérdésünkre, elképzelhető-e, hogy a tíz éves „közmunkaviszonyt” elérők semmilyen juttatásban nem részesülnek a jövőben, nemmel válaszoltak, a BM szerint mindent megkapnak, amit más álláskeresők is. Ez azt jelenti, hogy most nagyjából 57 ezer forintot visznek haza, ha megszűnik a közfoglalkoztatotti jogviszonyuk, ennek 60 százalékára számíthatnak három hónapig, majd jön a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás és ha megfelelő igazolások nélkül abból is kizárják őket, akkor nulla forint, jobb esetben szociális segély. A kilátásokhoz érdemes tudni, hogy most januárban az álláskeresők 49,4 százaléka már semmilyen pénzbeli támogatást nem kapott.

Nem lehet mindenkit betuszkolni a munkaerőpiacraHa innen is kizárnak, nem tudom, mi lesz! Eddig sem kellettem sehová, majd pont ötvenöt évesen sikerül munkát találnom! János reményvesztett arccal legyint, aztán indul a raktárba a motoros fűrészért. A kaposvári agglomeráció félezres falujában élő férfi tőlünk tudta meg, hogy a jelenlegi jogszabályok szerint június közepétől elvileg nem dolgozhat közfoglalkoztatottként, ugyanis lejár a tíz éve, amit ebben a státuszban eltölthet. Az 55 éves férfi 2011, vagyis a kezdetek óta közfoglalkoztatott, s azt remélte, ez így is marad, míg eléri a nyugdíjkorhatárt. – Lassan negyven éve, hogy megszereztem a szakmunkás-bizonyítványt – meséli. – Karosszérialakatos a végzettségem, több cégnél is dolgoztam karbantartóként 2009-ig. Egyik helyről sem magamtól jöttem el, mindenütt belefutottam a nagy leépítésekbe. Az utolsó helyről azért küldtek el, mert az édesanyám megbetegedett, s hogy ápolni tudjam, elmentem táppénzre. Néhány hét után a főnököm szólt, hogy ez így nem megy, és elköszöntek. Másfél év munkanélküliség után a közfoglalkoztatás szinte szó szerint mentőövet jelentett Jánosnak. Végzettsége, képesítései miatt nélkülözhetetlen emberré vált a faluban, munkáját a mai napig megbecsülik, a polgármester úgy tekint rá, mint bármilyen, teljes foglalkozású szakemberre. – Mivel van szakmunkás-bizonyítványom, eddig sem volt egyszerű bekerülni a közfoglalkoztatásba – teszi hozzá. – A munkaügyi központ az előírások szerint minden új program indulásakor kiközvetített három helyre, s mindenhonnan papír kellett az elutasításról, hogy maradhassak közfoglalkoztatott. Persze esélyem sem volt sehol, mindenütt azzal kezdték, értek-e a számítógéphez, mert náluk az alapfeltétel. ’Nyolcvannégyben végeztem, amikor ez még fel sem merült, ahogy később egyetlen munkahelyemen sem. Képzést azóta sem kaptam, így a szakmámban bezárult minden kapu. Lászlónak is csak gondot okozna, ha vissza kellene térnie a munkaerőpiacra. A 44 éves férfi hat évet húzott le fakitermelőként az erdészetnél, majd a kaposvári húskombinátban dolgozott többféle munkakörben, mígnem 2009-ben a válság miatt elbocsátották. Másfél év munkanélküliség után az indulásnál került a közfoglalkoztatásba, ma már ő a csapat vezetője: néhány éve még 27-en tartoztak alá, most már csak féltucatnyian. De nemcsak a vezetői képessége, hanem a szakértelme miatt is fontos a falujának: egyedül neki van traktorvezetői engedélye, s kisgépkezelőként is nélkülözhetetlen. – Itt szükség van rám, elismernek, egy gyárban egy lennék a tömegből, akit bármikor le lehet cserélni – mondja. – Ahogyan az meg is történt már: 11 hónapig voltam táppénzen, mert kétszer műtötték a térdem, amint lejárt, elküldtek. Ilyen emberekre, mint én, nincs szükség sehol, s ha kellenék, bizonyos munkahelyekre nem is tudnék bejárni. Innen három műszakba szinte lehetetlen bejárni Kaposvárra, ha az embernek nincs autója, a tömegközlekedést ugyanis nem a munkaidőkhöz alakították. Előfordult, hogy a műszak végén már nem tudtam hazajönni, bent aludtam a gyárban. – Ilyen feltételekkel pedig miért akarnék úgynevezett normális munkát. Akkor inkább itthon maradok, kevesebb a pénz, de legalább nem az tölti ki az életem, hogyan tudok elmenni dolgozni, majd hogyan jutok haza. Ez kevés pénz, de biztos. Ha megpróbálnék elhelyezkedni, három hónapra csak próbaidőre vennének fel, a végén indoklás nélkül elküldhetnének, viszont a közfoglalkoztatásból is kiesnék – árad a panasz a férfiból, és még hozzáfűzi – Nem kellene variálni: én már elfogadtam, hogy csak ebből tudok megélni. Otthon munka nélkül megőrülnék, s ez is éppen olyan értelmes meló, mint állni a gépsoron. Az államnak is be kellene látnia, mindenkit nem lehet betuszkolni a munkaerőpiacra. Vas András

Baritz Laura Domonkos-rendi szerzetesnővér is megkapta az elismerést.