Mint az elfolyó víz, olyan az orbáni hatalom. Úgy terül szét, szivárog be mindenhová. Elsőként a piacot igazította kézhez, utána jött az államigazgatás átállítása, majd sorban a többi. De ez sem elég. Minden (is) kell. Főként az, ami még itt sincs. Az unió pénze. A helyreállítási alap 2500 milliárdja, az új hét éves ciklus 11 ezer milliárdja. Bődületesen sok pénz még Fidesz mértékkel nézve is. Ők pedig szeretnének megvédeni minket attól, hogy megszédüljünk a sok pénztől, és rossz vágányra álljunk át, ami a libernyákos romlás felé, a meleg mesekönyvek stadion nélküli világába vinne gyorsan zakatolva. Majd ők döntenek és költenek helyettünk.
Az Európai Parlament a maga nagy mamut módján érzékelte is a veszélyt és belevette a helyreállítási alapról szóló határozatába, hogy a kormányok azt csak a helyi érdekeket és igényeket a felső hatalomnál sokkal jobban ismerő önkormányzatokkal egyeztetve költhetik el. Jó, nem az egészet, de a nagy részét. A fővárosi önkormányzat a választás óta módszeresen lobbizott és szervezkedett ezért, tudván tudva, hogy az orbáni hatalom az asztalról lehulló morzsákat is elsepri majd előle. Szerencséjére az Európa boldogabbik felén lévő városok is úgy vélik, ők jobb célokra, hatékonyabban használnák fel az uniós támogatásokat, mint a felülről szerteszét nézegető politikusaik. Összeálltak és együtt nyomták ebbe az irányba az uniós mamutgépezetet. Ha nehezen is, de az Európai Parlament megszavazta, hogy a kormányoknak egyeztetniük kell a helyhatóságokkal a források felhasználásáról.
Az Orbán-kabinet készült erre, és már novemberben benyújtott egy minden részletet nélkülöző sajtpapírt arról, mire költenék a 2500 milliárdot. Most pedig azt sulykolja Brüsszelben, hogy már 15 ezer szakemberrel egyeztetett erről. Csak éppen itthon senki nem találkozott eggyel sem közülük. Sem Karácsony Gergely, sem az önkormányzati szövetségek vezetői. Ha az unió egy kicsit is komolyan veszi magát – azért erre ne fogadjunk túl nagy tétekben –, akkor az így összeállított, az önkormányzatokat és a jogszabályi kötelezést semmibevevő végleges projektlistát nem fogadja el Magyarországtól.
Ha így lenne, akkor nem jönne a pénz, és a kivérzett gazdaság a földön maradna még egy ideig. És ez aligha lenne jó bárkinek is. De nem jobb a helyzet a hét éves ciklus forrásaival sem, amelyekből alig 5 milliárdot szánnának fővárosi projektekre, mármint olyanokra, amit nem állami cég irányít. Az ellenzéki városok sem remélhetnek kedvezőbb elbánást. A lényeg: egyetlen fillér se legyen elkölthető nélkülük. Az sem, ami éppenséggel nem tőlük és nem is az uniótól jön, hanem egy cég adja. Főként, ha alkalmatlannak tartott libernyák önkormányzata van a településnek. Jó példa erre Göd, amelyet egyetlen jól irányzott csapással kiemelt gazdasági övezetté nyilvánítottak, ami lehetővé teszi az ott megtelepedett Samsung adójának elvonását.
Csak remélhetjük, hogy a mesékben mégis van egy szemernyi igazság és a nagyravágyó halász a pereputtyával együtt visszakerül oda, ahonnan jött: az eceteshordóba.