Orbán vakcinapluralizmusa iskolát teremthet – írja a svájci konzervatív liberális újság. Azt érti ezalatt, hogy a miniszterelnök mindenhonnan vásárol oltóanyagot, ideértve az oroszokat és a kínaiakat is, aminek eredményeként bővül a külpolitikai mozgástere. Amit tesz, az nem törvénytelen, ám keresztezi az unió szándékát, hogy a tagállamok együtt járjanak el, és egyben oly módon erősítsék a lakosság bizalmát, hogy csak olyan szert rendeljenek, amelyet már jóváhagyott ez európai gyógyszerhatóság.
Magyarország arra hivatkozik a külön útnál, hogy gondok vannak az uniós beszerzésekkel. Ugyanakkor a Szputnyik V idáig nem bizonyult csodaszernek a magyaroknál. Alighanem azért, mert a kormány nem szeretne újabb támadási felületet adni, mivel bírálat érte a gyorsan keresztülhajszolt, ám csak kevéssé átlátható engedélyezési eljárás miatt. Azon kívül Moszkva csupán korlátozott mennyiséget tud szállítani.
A közeljövőben érkezik 20 ezer adag, de ez is csak azt mutatja, hogy az ország mennyire rá van utalva az EU által vett oltóanyagra. Orbán, aki alapvetően nemzeti kategóriákban gondolkodó populista, nemigen törődik olyasmivel, mint a szolidaritás, amikor válság van és az a rezsimjét fenyegeti.
A magyar egészségügy erősen küszködik a ragállyal, a 13 ezer halott igen soknak számít a közösségen belül.
A gazdaság gyors talpra állásától függ, miként szerepel a Fidesz a választáson. A kormány sokat nyer azzal, hogy az unió közösen vásárolja meg az ellenanyagokat, mert így sokkal alacsonyabb az ár. Ugyanakkor zavartalanul beleillik az EU szokásos szapulásába, hogy Orbán ezúttal Brüsszel oltási stratégiáját bírálja fennhangon. Viszont már csak azért is opportunista és ápol látványosan jó kapcsolatokat Moszkvával, illetve Pekinggel, mert gazdasági előnyöket remél tőle.
És ha tovább tartanak a nyugati gyártók nehézségei, akkor Magyarország könnyen követőkre találhat. Már Németország, Ausztria és Csehország is jelezte: esetleg felülvizsgálja elutasító álláspontját az orosz és kínai vakcinákkal szemben.
A vezető francia lap két napon belül a másodszor foglalkozik azzal, hogy a bíróság megfosztotta a működési lehetőségtől az első számú független rádióadót, ami jól mutatja, miként szorul vissza a sajtószabadság az illiberális rezsimben. Ezért vasárnap éjféltől csak csendet lehet majd hallani a 92,9-es URH-sávon. Pedig a Klubrádió csaknem 20 éven át arról volt ismert, hogy a szólásszabadságot képviseli és hogy mennyire fontos a hallgatóinak, ám a nacionalista Orbán Viktor híveiből álló Médiatanács elvette tőle a sugárzási engedélyt – írja a lap.
Ahogy Arató András elnök mondja, olyan vétségért, amiért a hatóság írd és mondd, 100 eurós bírsággal büntetett. A rádió sorsa 2010 óta összefonódott a sajtószabadság elnyomásával. Orbán először a közmédiában hajtott végre tisztogatást, majd a magánkézben lévő orgánumokat vette célba. Így a Klubrádió egyszer már elvesztette a frekvenciaengedélyét, de a nagy tüntetések, az EU és az USA közbenjárása, továbbá a Legfelsőbb Bíróság bátorsága folytán megmenekült és legalább Budapesten folytathatta az adást. Azóta a közönség tartotta fenn.
Közben olyan szerkesztőségek függetlenségét számolták fel, mint az Origo és az Index, a Magyar Nemzet, a Népszabadságot pedig az új tulajdonos azonnal bezárta. Viszont Biden azt jelzi, hogy Washingtonban új hangra kell felkészülni az illiberális magyar változások kapcsán. Európában pedig életbe lépett a jogállami mechanizmus, bár még nem alkalmazzák és bizonytalan megfogalmazása miatt kétséges, hogy be lehet-e vetni olyan esetekben, amikor a sajtószabadság forog kockán.
Viszont mint mindig, amikor Magyarországon szorul vissza a jogállam, hogy kormány mossa kezeit, mondván, hogy minden a lehető legtörvényesebben történt. Kovács Zoltán szerint a Klubrádió súlyos dolgokat követett el, így teljesen jogos, hogy nem működhet tovább. A szóvivő azonnal hozzáfűzte, hogy teljes képtelenség, ha bárki vitatja a magyar média függetlenségét.
A jobboldali-populista magyar kormány újabb szakaszgyőzelmet ért el, hogy a maga igényei szerint alakítsa át a sajtót: a hatóságok lekapcsolják a hatalommal szembenálló Klubrádiót. A nagyjából államinak tekinthető KESMA, benne majdnem 500 szerkesztőséggel, hozzávetőleg a piac 80 százalékát uralja. Mellette az ellenzéki, illetve független hangok nemigen tudnak megnyilvánulni. A Klubrádió elnémításával a viták és a média sokszínűség egyik utolsó fóruma tűnik el a színről.
Az új észt miniszterelnök asszony úgy látja, hogy a populizmus Trump után is erős marad a világban. Kaja Kallas, akinek országa éppen az előző kormány idején végzett kísérletet egy szélsőjobbos párttal a koalíció részeként, azt mondja, hogy a népbutítást egyhamar nem lehet kiseprűzni egy sor nyugati államból, noha a nacionalisták meggyengültek például Szlovéniában. Ugyanakkor Magyarország és Lengyelország nem adja jelét, hogy felhagyna a demokratikus értékek lebontásával. Sőt a járvány miatt még inkább fenyeget a veszély, hogy új erőre kapnak azok a körök, amelyek közrehatottak Trump győzelmétől kezdve a Brexitig.
És ezen az sem segít, hogy Biden költözhetett a Fehér Házba, viszont távozott onnan az előző elnök, a populista pártok bálványa. Az észt vezető megjegyezte, hogy Trump követői már eddig is a populizmus felé tolták a politikai főáramlatot. A szóban forgó észt EKRE pédául bevándorlás-ellenes, és azt sürgeti, hogy az országban fenn kell tartani a fehér lakosság uralmát. Ezen kívül rendszeresen kirohan a melegek ellen és megsértett egy sor külföldi méltóságot, Helsinkitől Washingtonig.
A vezércikk kiemeli, hogy az EU külpolitikai főképviselőjét jókora megaláztatás érte Moszkvában, ám ez nem maradhat válasz nélkül, egyben a pofon azt mutatja, hogy az uniónak nincs stratégiája Oroszországgal szemben. Borrell azért vállalkozott az útra, hogy enyhülést érjen el a kétoldalú viszonyban, amit alaposan megterhelt Putyin több külföldi agressziója, illetve hazai tekintélyuralma. Ám a vendég azt kapta, hogy Lavrov megbízhatatlan partnernek nevezte az uniót és kiutasított három európai diplomatát.
A látogatást rosszul időzítették és eleve bajos ötlet volt, hiszen Európa fel van háborodva a Navalnij elleni merényletkísérlet, a politikus bebörtönzése és az azt követő tiltakozó megmozdulások leverése miatt. De igazából azt sem lehet tudni, mi volt a tárgyalások pontos célja. Mindenesetre az oroszok propaganda lehetőséghez jutottak, hogy népszerűsítsék a Szputnyik V-t. A vendég némán hallgatta a szemrehányásokat, és ez még inkább ártott a Bizottság hitelének az elbaltázott vakcina beszerzések után.
Erőt kellett volna mutatni, ehelyett az EU gyengének bizonyult. A szervezet a szankciók mögé bújik, miközben erősen megosztott, hogy kell-e további anyagi büntetéseket hatályba léptetni. Berlin láthatólag el van szánva, hogy nem áldozza be az Északi Áramlat 2-t. A kudarcért jórészt a tagállamok a felelősek, mert rendre olyan külpolitikai fő képviselőt neveznek ki, akiről úgy gondolják, hogy nem lesz túlzottan erős.
Az unió befolyását a kereskedelempolitika, a szabályozás és az egységes piac adja. Gyengének pedig azért gyenge, mert képtelen összehangolni a stratégiai és gazdasági érdekeket. Borell pokoljárása azonban arra jó lehet, hogy határozottabb akciókra serkentse a közösséget. Merthogy Moszkva az egész EU-nak dobott kesztyűt. Ezt pedig nem szabad annyiban hagyni.
Oroszország nem Belarusz és Navalnij nem Tyihanovszkaja – állítja Slawomir Sierakowski, a neves lengyel politológus, a varsói Haladó Tanulmányok Intézetének igazgatója, a német Külkapcsolati Tanács kutatója, aki tavaly augusztusban Minszkben, a helyszínen követte végig az elcsalt választás után kirobbant tömegtiltakozásokat.
Úgy ítéli meg, hogy igazából nem sok hasonlóság van az orosz és a belarusz fejlemények között, ráadásul az eltérések sokkal fontosabbak. Így az, hogy Navalnij messze nem annyira népszerű, mint fehérorosz kollégája. Azon kívül az oroszoknál ha valaki hatalomra kerül, az szinte automatikusan bizalmat és törvényességet kölcsönöz neki. Ez magyarázza, hogy Oroszországban miért nincsenek akkora tüntetések, mint a szomszédban Lukasenko ellen. Arról nem beszélve, hogy Belaruszban tömegmozgalom van vezető nélkül, az oroszoknál ezzel szemben Navalnij mögött nincs jelentős mozgalom.
Továbbá az ellenzéki politikus a korrupciót vette célba, miután Putyin változatlanul a tolvajok tényleges fejedelme. A Transparency International szerint az oroszoknál egészen tragikus a megvesztegetések gyakorlata, míg Minszk ebből a szempontból sokkal jobban áll. Veri például Magyarországot, Romániát és Bulgáriát.
Tyihanovszkaja látszólag gyenge, aki azonban ki meri mondani az igazságot. Ezért a megfelelő ellenfél Lukasenkóval szemben. Navalnij pont az, akire Putyinnak szüksége van, de ha még képes volna is kellő népszerűségre szert tenni, akkor sem tudná megkerülni a nacionalizmust. Márpedig ebben a tekintetben többször is szélsőjobbos mezőkre tévedt.
Lehet, hogy az orosz elnök megbukik egy nap, de az orosz módra megy majd végbe. Merthogy a lakosság sokáig tűri, csak tűri az abszolút hatalmat, ám hirtelen hátat fordít a vezérnek, aki tegnap még isten volt a szemében. Oroszország ugyanis nem ismeri a kompromisszumot, mint ahogy Navalnij sem.
