- A Híd és az MKP elnökei közös új magyar párt létrehozását jelentették be. Sokan kételkednek a sikerben. Ön hisz benne?
- Attól függ, mit tekintünk sikernek. A közös párt létrejötte is lehet siker, ez minden bizonnyal meglesz. Hogy ennek a pártnak lesz-e olyan programja, amivel érdemben hozzászól a szlovákiai társadalom problémáihoz? E felől kétségeim vannak. Nyilván lehet jó etnikai programmal indulni, de ez számomra még mindig kevés, hiszen ettől nem lesz jobb az országban a környezetvédelem, a munkavállalók helyzete, a szociális rendszer, az iskolarendszer stb. A lokális megoldások fontosak, de csak egy átfogó reform keretén belül. Mondom ezt úgy, hogy a klímaválság vagy a munkavállalók helyzete szempontjából Szlovákia is lokális jellemzőkkel bír. A siker további mérője a sikeres parlamenti választás – itt még nagyobb kétségeim vannak, hiszen a szlovákiai magyar közösség egy jelentős része a több mint százéves léte során mindig is idegenkedett az etnikai politizálástól. Másrészt nagy munka lesz meggyőzni az eddig elvakult Híd-ellenességre nevelt fanokat a közös párt szükségességéről.
- Véleménye szerint a hárompárti – MKP, Összefogás és a Híd augusztus óta tartó egyesülési kísérlete miért futott zátonyra?
- Eleve sok buktatója volt ennek a folyamatnak. Egyrészt az, hogy az MKP (+ Összefogás) választási eredmény szerinti erőfölénye miatt a nem etnikai politizálás esélye egyenlő lett a nullával. Ez azért problémás a számukra, mert a szlovákiai magyar társadalomban nem csak a múltban, de napjainkban is nagy számban vannak az etnikai politizáláshoz nem ragaszkodó, vagy azt elutasító szavazók, ami a szlovák pártokra leadott magyar szavazatokból is jól látszik. Utóbbiak jó része a magyar pártválasztékot elutasító protestszavazat. Nem kérdéses az új magyar párt konzervatív-nemzeti irányultsága sem, és az sem, hogy a Fidesszel jó viszonyt fog ápolni.
- Miből gondolja ezt?
- Jó példa erre, hogy az SZFE-s diákok és tanárok őszi helytállása során támogató módon megszólalt a Híd elnöke, Sólymos László, amire egy durva ledorongoló reakció érkezett az MKP-s elnök, Forró Krisztián részéről. De az Összefogás is odaszólt, miközben egy korábbi elnökségi tagja és képviselő-jelöltje a SZFE állami kuratóriumának titkáraként működik. S akkor a párt finanszírozásának homályos kérdéseiről még nem is beszéltünk. De a problémát nem az új párt ideológiai irányultságában látom, legfeljebb sok más szlovákiai magyar szavazóval együtt más pártra adom a voksom, hanem abban a viszonyban, amit a hiteltelen és vállalhatatlan Fidesz-kormánnyal kialakít majd, és ami már most felsejlik a háttérben. Gondolom, ezeket is végig kellett tárgyalni, ami egy sor feszültséggel járt. Illetve ott volt az Összefogás, az önellentmondások pártja, amely zajos és érthetetlen lépésekkel tette lehetetlenné a higgadt tárgyalást, és próbálta magát elhelyezni egy soha nem létezett közéleti és tárgyalási pozícióba.
- Valós az „Orbánisztántól” tartók aggodalma? Mennyire vált a NER áldozatává a magyar politika és közélet?
- Szlovákia volt az az ország, amely a legtovább ellenállt Orbán Viktor befolyásának. Köszönhető ez annak is, hogy a 2009-ben megalakult Híd párt sikeres lett. Sikere pedig onnan is ered, hogy a többi határon túli régióhoz képest a szlovákiai magyarokat már a kezdetektől fogva kevésbé hozta lázba a nemzeti retorika. A Híd tíz éven át volt parlamenti párt, két alkalommal kormányon, s egyszer ellenzékben. Azon a gondolaton alapult, hogy Szlovákiában a közös problémákra kell fókuszálni, és azokat közösen megoldani, nem etnikai alapon, hanem problémacentrikusan, mindezt egy konzervatív, liberális keverékideológiával megspékelve. A Híd ezzel a felfogással úgy volt tíz évig a parlamentben, hogy közben az önmagát etnikai pártként definiáló, a Fidesz stratégiai partnereként működő MKP nem tudott a parlamentbe jutni, ugyanakkor regionális szinten, az önkormányzatokat tekintve sikeresnek volt mondható.
- A 2020-as választások azonban új fejezetet nyitottak.
- Igen, sem a Híd, sem pedig az MKP és az Összefogás választási koalíciója, a Magyar Közösségi Összefogás nem jutott be a parlamentbe. Először maradtak így parlamenti képviselet nélkül a szlovákiai magyarok. A Híd ráadásul a 3 százalékos küszöböt sem érte el, ami fölött egy párt állami támogatásban részesül.
- Mi okozta Ön szerint ezt a választási kudarcot?
- A választási kudarc több dolognak a következménye. Az egyik, hogy a Híd a Kuciak-gyilkosság után nem lépett ki a Fico vezette kormánykoalícióból. Sokak számára már a 2016-os kormányralépés is csalódás volt, de ezzel végképp hitelét vesztette a szlovák politikai szcéna addig felé hajló részében. Ezzel a Híd szavazókat vesztett szlovák oldalon, de a nevezetes himnusz-törvény miatt („véletlenül” megszavazták, hogy ne lehessen más országok himnuszát énekelni Szlovákia területén, csak speciális esetekben, de pl. focimeccsen már nem), illetve a célzott MKP-s és MKÖ-s lejárató kampány miatt a magyar oldalon is. Mindamellett a korrupciós és politikai botrányok és az eredeti iránytól eltérni látszó politizálás sem hatott jól a párt népszerűségére.
- És minek köszönhető az, hogy a magyar választási koalíció is a parlamenti küszöb alatt maradt?
- A magyar választási koalíció csak abban az esetben válhatott volna sikeressé, ha a lehető legszélesebb, ha létrejön a teljes magyar egység. Hogy ez nem így történt, annak hátterében főleg az akkor még új formációnak számító Összefogás állt, akik a Híd és az MKP megegyezését trollkodták szét sikeresen a választás előtti őszön (és a mostani egyesülési tárgyalások kerékkötői is ők voltak). Hogy ebben mennyi szerepe volt a magyarországi akaratnak, csak találgatni lehet. Nyilván kényelmetlen lett volna az addig szinte teljesen ignorált Híddal is tárgyalni az MKP mellett a magyar félnek. Mindenesetre olyan spekulációk is napvilágot láttak, hogy Orbán Viktornak érdeke volt parlamenti képviselet nélkül hagyni a szlovákiai magyarokat, hogy ő lehessen az, aki érdekvédőként fellép. Véleményem szerint csak simán elszámították magukat. Az, hogy az etnikai/nemzeti koalíció kis híján ugyan, de végül nem jutott be a parlamentbe, azt bizonyítja, hogy az etnikai politizálásnak továbbra sincs akkora népszerűsége a szlovákiai magyarok körében, mint ahogy azt láttatni akarják.
- Pedig a több mint tíz éve szembeálló Híd és az MKP újraegyesülését látszólag tényleg a teljes felvidéki magyar közélet támogatja, ami nem arra utal, hogy az etnikai politizálásra nincs igény.
- Ilyenre mindig is volt igény, a szlovákiai magyar társadalom meglehetősen sokszínű. A választási kudarcot követően lépni kellett, a szlovákiai magyar politikai pártok előtt pedig két út állt – az egyik egy nagykoalíció létrehozása etnikai alapon, a másik pedig a két politikai irányvonal fenntartása a megfelelő pártcsoportosulások mentén. Személy szerint én ez utóbbit választottam volna azzal, hogy a nagyon meggyengült, pozícióit vesztett Híd a saját progresszív ideológiáját és szakmaiságát újra a fő profiljává emeli, és azok mentén szlovák pártokkal keres kapcsolatot, és velük közösen vág neki a következő parlamenti választásnak. Alkalmas szlovák partner könnyen található. Ugyanakkor a 2020-as kampány is már azt jelezte előre, hogy etnikai fordulat állt be a Hídnál: a választási lista első 20 helyén szinte csak magyar politikusokkal találkozhattunk, két szlovák, két ruszin és egy roma szerepelt rajta mindössze, ők is inkább a második felében. Nők alig voltak a listán, mindössze három az első 20-ban, és a választási program, de főleg a kampány is sokkal inkább szólt a szlovákiai magyarságról, mint a közös problémákról, és más etnikumokról. Egyértelműen látszott, hogy ez már nem az a párt, amit 2009-ben megismertünk. A szlovákiai magyar közélet nagy része pedig a 2020-as kudarc után egy erőteljes jobboldali fordulattal a pártegyesítésben látja a szlovákiai magyar politika jövőjét, szerintük így érhető el a parlamenti jelenlét. Szinte tapintható a pánikhangulat, ennek felhajtóereje is látszik, kérdés, meddig tart ki és mire lesz elég mindez a magyar szavazatokat elszívó szlovák pártok mellett.
- Az utóbbi évek választási adatai azt is jelezték, hogy jelentősen megcsappant a magyar pártok támogatottsága a fiatalok körében, akik egyre nagyobb számban irányulnak az új szlovák demokratikus pártok felé. Mennyire tudja megfogni, megtartani ez az egyre inkább elszigetelődő magyar világ Felvidéken a fiatalokat?
- Ez megint csak kettős folyamat Szlovákiában. Nagyon erős ugyanis a nemzeti-keresztény Összefogás esetében a fiatalok támogatottsága – köszönhetően annak is, hogy a párt vezetésében helyet kapott a Gombaszögi fesztivál főszervezője, illetve annak, hogy működésük egy már begyakorolt, a fiatalokat megszólító kampánnyal vette kezdetét. A másik oldalon vannak azok a fiatalok, akiket az etnikai és nemzeti problémáknál jobban érdekelnek az ország, a társadalom egészének problémái. Ezek száma is jelentős, ők részben a szlovák pártokra, részben pedig annak feltámadásában reménykedve a Hídra voksoltak. Fontos ebből a szempontból, hogy a Progresszív Szlovákia párt magyar platformmal jelentkezett, amelynek magját szintén fiatalok adják, s jól láthatóan fontosabb számukra a korrupció ellenes harc, a környezetvédelem, a gazdaság, az egészségügy kérdései, mint a nemzet szimbolikus kérdései – mindamellett a nemzetiségi problémákat is figyelemmel kísérik. Ha sikerül szakmai tanácsadókra, rutinra szert tenniük, fontos tényezők lehetnek a következő parlamenti választáskor abban a kérdésben, hogy az új „egységes” magyar párt bejut-e a parlamentbe. Azt azonban kutatások igazolják, hogy a szlovákiai magyar fiataloknak viszonylag kis hányada jár szavazni.
