Két nemzetközileg elismert történész áll a lengyel bíróság előtt. Az ítélethirdetést február 9-re ígérték. Vajon a törvényszék képes-e ilyen kérdésekben dönteni, kimondani, hogy a kutatók által összegyűjtött, rendszerezett és kiadott második világháborús vallomások „sértik a lengyel nemzet becsületét”?
A történet nem most kezdődött, pár éve adta ki a Lengyel Tudományos Akadémia Holocaust-kutató Központja Barbara Engelking és Jan Grabowski túlélők vallomásaiból, elbeszéléseiből álló kötetét, amelynek címe hevenyészett fordításban: Vég nélküli éjszaka. A két kutató egyetemi tanár, a lengyel vészkorszak szakértője, s a könyv számtalan elképesztő és brutális történetet tartalmaz. Sok szó esik benne az embermentés nagyszerű hőseiről, de még több azokról, akik részt vettek a zsidók elleni hajszában: feljelentettek, öltek, raboltak. Ezek az esetek nem illenek a mai lengyel politikai vonalba. Törvényt is hoztak, amely súlyos büntetést kilátásba azok ellen, akik lengyeleknek tulajdonítják a német hitleristák által elkövetett tetteket. Az ügy pár éve komoly nemzetközi politikai és tudományos vihart kavart és a lengyel állam kénytelen volt visszavonulni, módosították a Nemzeti Emlékezet Intézete (IPN) működéséről hozott friss törvényt.
Ezzel együtt a tendencia tovább tart, ahogy létezik az az intézmény is, amelyet a Jog és Igazságosság (PiS) kormányzó szélsőkonzervatív párthoz közeli politikusok alapítottak. Ez a társaság magát „lengyel rágalmazásellenes ligának” aposztrofálja – utalva az amerikai zsidók antiszemitizmussal küzdő szervezetére. Alapító vezetője Maciej Swirski PiS-közeli vállalkozó, akit a kormánypárt tekintélyes állásokba helyez. Volt a Lengyel Nemzeti Alapítvány alelnöke, most éppen a Lengyel Rádió felügyelőbizottságát vezeti. Ő találta meg a könyv egyik szereplőjének, a kelet-lengyelországi Malinowo falu elöljárójának 80 éves unokahúgát, aki nagybátyja, Edward Malinowski becsületének védelmében hajlandó volt rágalmazás címén feljelentést tenni. Filomena Leszczynski hazugságnak tartja azt, amit a kilencvenes években egy Estere Drogicka nevű túlélő mondott el Engelkingnek. Az asszony elmesélte, hogy Malinowski elvette kevéske megmaradt holmiját, amikor kiszökött a felszámolásra ítélt gettóból. Ugyanakkor az elöljáró segítette őt abban, hogy munkást vállaljon a birodalom területén, sőt még üzleteltek is együtt. Drogicka azt is elmondta, hogy amikor Malinowski megtudta, hogy huszonkét zsidó bujkál az erdőben, a csendőrségnél feljelentette őket. A háború után Malinowskit a helyiek feljelentették, de Drogicka és két másik túlélő is mellette tanúskodott. Most az ő háború utáni vallomására hivatkozva perlik Engelkinget.
A kutató szerint a túlélők a háború utáni években nem akartak konfliktusba kerülni a helyiekkel. Ráadásul a környéken még 1949-ben is kommunistaellenes partizáncsoport ténykedett, amely megfélemlítő akciókat folytatott Malinowski védelmében. Leszczynski 100 ezer zlotyt (kb. 8,5 millió Ft) követel, valamint bocsánatkérést és a szerinte rágalmazó kitétel eltávolítását a könyvből.
Nemzetközi hírű tudósok, Holocaust-kutató intézmények sora tiltakozik az ügy kapcsán. Legtekintélyesebb közöttük a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet. A történelmi kutatás szabadsága elleni támadásról beszélnek, arról, hogy a lengyel hatalom által pénzelt szervezet politikai okokból akarja megakadályozni a teljes második világháborús történet bemutatását. A sajtóban megjelenő cikkek, s a velük úszó szenny-komment áradat tanúsítja, micsoda gyilkos antiszemita indulatok szabadultak el – szerencsére egyelőre csak verbálisan.
Az elmúlt évtizedekben Lengyelországban több olyan intézmény létesült, amely a lengyel-zsidó együttélés teljességét kívánta bemutatni. Ezek egyik célja, hogy megkönnyítsék a társadalomnak a múlt sötét foltjainak feldolgozását. Sok évtizedes elhallgatás után azonban nehéz tudomásul venni, hogy a lengyelek nem csak áldozatai voltak a nácizmusnak, de tömegével vettek részt zsidó szomszédjaik elpusztításában, esetleg feljelentők voltak, akik ezért pénzt kaptak a németektől. A PiS egyik fő politikai vonala mindennek tagadása. A lengyel hősök voltak, vagy áldozatok, de semmiképpen nem bűnösök – állítják. Az olyan tudományos intézmények, mint a varsói Polin Lengyel Zsidók Múzeuma, a 74 éves Zsidó Történelmi Intézet és az akadémiai Holocaust-kutató központ zavarják ezt a narratívát. Egy kis hazafias, idegengyűlölő kampány pedig a koronavírus-járvány botrányosan inkompetens kezeléséről is jótékonyan eltereli a figyelmet.
