A történet majd' negyedszázada, 1996 végén kezdődött, amikor 15 környezetvédelemre szakosodott újságíró elhatározta, hogy megalakítja a „rész-szakma” civil szervezetét, amelyet a következő év elején Környezetvédelmi Újságírók Társasága (KÚT) néven be is egyeztek a bíróságon. A KÚT a Környezetvédelmi Újságírók Nemzetközi Szövetségének (IFEJ) tagjaként még az év októberében megszervezte Budapesten a szervezet ötödik konferenciáját. Az első sikeren felbátorodva a tagok egy nyomtatott környezetvédelmi újság kiadását tervezték, illetve egy honlap létrehozásába is belevágtak. A print lap mindössze egy számot ért meg, és a két évvel később elindult, kut-hu című weboldal sem járt sokkal jobban, számos korabeli online kezdeményezéshez hasonlóan nem élte túl a csecsemőkort. Mivel azonban a szándék és a szakújságírói hozzáértés továbbra is adott volt, 2001 január végén elstartolt az első – ráadásul ma is létező – hazai tematikus zöld honlap, a Greenfo, amelyre a teljes hazai mainstream sajtó – a Népszava is – gyakran hivatkozik.
A KÚT alapítóit az a cél vezérelte, hogy az elektronikus és az írott sajtóban több, szakmailag is megalapozott színvonalas tartalom jelenjen meg a környezet- és természetvédelemről. A 2000-es évek elején a nyomtatott sajtóban még voltak tematikus ismeretterjesztő, szemléletformáló zöld oldalak, rovatok, műsorok, mára azonban a többségük megszűnt (némelyik, például a Népszabadság esetében, az orgánummal együtt), és a környezetvédelmi témák átkerültek a katasztrófa-hírek közé: a nagyobb szennyezésekről, környezetpusztításokról, illetve a (párt)politikai vonatkozásokról továbbra is beszámolt a sajtó, a tematika viszont – ahogy a hazai politikában is – leértékelődött.
Az utóbbi években mintha fordulna a kocka: egyrészt a fenntarthatóság – főként a mélyülő klímaválság miatt – a címlapokon is helyet kapott, a nagy lapok és portálok is létrehozták a maguk zöld almárkáit (a Népszava a sajátját Zöldtérítő néven), a zöldszervezetek honlapjai is sokat fejlődtek tartalmi szempontból, és megjelentek kisebb, egy-egy résztémára szakosodott online hírforrások is. A végig kitartó Greenfo pedig olyan gyűjtőportállá vált, ahol a téma iránt érdeklődő olvasó a saját anyagok mellett minden fontos hírt megtalál.
A KÚT honlapja eredetileg egyesületi háttérrel, az első tíz évben minimális minisztériumi segítséggel üzemelt, 2010 óta viszont semmilyen állami támogatást nem kért és nem kapott, (szaktárca híján nem is lett volna kitől), azóta reklámokból igyekezett talpon maradni. A KÚT – az egyesület több tagjának halála miatt – 2015-ben megszűnt, azóta a Greenfo-t az alapító főszerkesztő, a rádiós Sarkadi Péter viszi tovább. A weblap a húsz év során eddig háromszor esett át dizájn- és struktúraváltáson. Az utolsó változás 2019 nyarán történt, azóta – a közösségi működés irányába tett lépésként – a felhasználók is nagyon egyszerűen beküldhetnek saját tartalmakat az oldalra, a szakdolgozatoktól az álláshirdetésig, a programajánlóktól a cikkekig. A szerkesztői kontroll továbbra is működik, de a közvetlen kapcsolat az oldal és követői között segíti az információk gyors megosztását.
A kapacitásra jellemző, hogy 2020-ban a Greenfo tartalomkínálata 1600 saját cikkel bővült – így a 20. születésnapján már 45.250 tétel között kereshetnek az olvasók a lap archívumában (egy személyes példa: amikor a Népszabadság megszűnt, és átmenetileg az online kiadás is elérhetetlenné vált, a saját zöld cikkeimet is csak a Greenfo keresőjéből tudtam elővarázsolni). A napi frissítésű sajtószemle rovat tavaly közel 8 ezer bejegyzéssel gyarapodott, így most már mintegy 126 ezer környezetvédelmi cikket tartalmaz. Facebook oldalukat pedig szinte percrekészen aktualizálják a közel 14 ezer követő számára. A törzsolvasókhoz (nagyjából 4 ezer emberhez) immár 10 éve minden vasárnap megérkeznek a Greenfo-hírlevelek; a feliratkozók között zöld aktivistától kezdve cégvezetőig, politikai szereplőtől érdeklődő állampolgárig sokféle ember megtalálható.
Tavaly lapunk is beszámolt a portálnak a Föld Napján elindított zöld podcastjáról; azóta minden szerdán közzétesznek egy új epizódot, hiánypótló közszolgálatként ismeretterjesztést, zöld portrékat sugározva. Nemrég készült el a 40. interjú, Fülöp Sándor ex-zöldombudsmannal készült, többek között a zöld jogról, de szóba került az állampolgári részvétel lehetőségeinek szűkülése és a civil szféra kivéreztetése is. Korábban volt már exkluzív beszélgetés Ángyán József agrárprofesszorral, megjelentek az adásokban állatmentők, környezeti nevelők, civil környezetvédők, ökoközgazdászok, botanikusok, ökológusok, hogy beszéljenek munkájukról, szakterületükről, saját életükről. A kész műsorokat térítésmentesen odaadják utánközlésre az érdeklődő médiumoknak - egy pécsi közösségi, és egy budapesti kerületi webrádió már rendszeresen él ezzel a lehetőséggel.
A jövőről szólva Sarkadi Péter szavaiban egyszerre van jelen a kincstári és a valódi optimizmus, miközben a körülmények inkább a borúlátásra adnak okot. A Greenfo-t is sújtják a reklámpiac ismert torzulásai – hirdetők híján az aktuális receptet követve ők is az olvasókhoz fordultak, és érkeznek is adományok, de ezek – az olvasótábor méreteiből adódóan – nem oldják meg tartósan a finanszírozást. A hosszú távú megoldás az lehetne, ha újra lennének hozzáférhető pályázati források a zöld orgánumok támogatására, ami jelenleg inkább illúzió, mint valóság. A remélt realitás egy szakmai befektető, vagy a környezetvédelemben, zöldenergiában érdekelt támogató, segítve a két évtizedes munka folytatását, és az újabb (például videós) tartalmak közreadását célzó tervek megvalósítását.
