Vlagyimir Putyin (1952–) orosz elnök nem tartozik az extravagáns hatalmasságok közé, éppen ellenkezőleg: megjelenése, viselkedése önfegyelemről, józanságról és mértéktartásról árulkodik. Az egykori KGB-tisztből lett politikus két évtizede ápolgatja a katonás, a macsóságig férfias vezető imidzsét. Ezért különösen kínos neki az a kétórás videó, amelyet Alekszej Navalnij tett közzé az interneten. A letartóztatott korrupcióellenes aktivista az elnök fekete-tengeri rezidenciáját mutatja be. „Ez Oroszország leginkább őrzött palotája, állam az államban. Putyin legnagyobb titka, több száz, talán több ezer ember – őrök, kertészek, és az ország leggazdagabb és leghíresebb embereinek dolgozó építészek – szolgálja ki”, állítja.
A komplexum területe több mint 17 ezer négyzetméter, a szárazföldről, a tengerről és a levegőből is elérhető. Saját templom, uszoda, kaszinó, bár, műjégpálya, színházterem, amfiteátrum, borászat és üvegház működik benne. 70 négyzetkilométeres biztonsági zóna, sűrű erdő veszi körül, amely hivatalosan ugyan az FSZB-é (Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a KGB utódszervezete), de 2068-ig bérbe adták az ingatlan tulajdonosának, a Binom elnevezésű cégnek. Ezt a vállalkozást Navalnij szerint a Putyin unokaöccséhez, Mihail Selomovhoz kötődő emberek igazgatják, ám ők csupán strómanok: a tényleges gazda maga az államfő. Az autóval érkező vendégek több ellenőrzőponton haladnak át, légterében tilos repülni. Az alkalmazottak kamerás mobiltelefont sem vihetnek munkába.
„Putyin barátai jogot kaptak, hogy mindent ellophassanak, amit csak akarnak, ezért hálásak az államfőnek. Le is adtak a pénzből, és összegyűjtöttek 100 milliárd rubelt (mintegy 400 milliárd forint – a szerk.), amelyből felépítették főnökük palotáját” – mondja Navalnij a videóban, amit az első héten 86 millióan láttak. Az alacsony olaj- és földgázárak, illetve a pandémia miatt Oroszország súlyos gazdasági gondokkal küszködik, fokozódik az elégedetlenség. A méregdrága olasz vécékefe a hatalom csúcsáig érő korrupció jelképévé vált. Putyin a tavalyi alkotmánymódosítással elérte, hogy akár 2036-ig hatalmon maradhat (84 éves lenne akkor), azután pedig családtagjaival együtt örökös büntetlenséget élvez. A palotáról hétfőn csupán annyit mondott: nem az övé.
Diktátorok és paloták
Az őrült diktátor klasszikus figuráján remekül szórakozunk, ha nem a mi bőrünkre megy a játék, csak a moziban látjuk. Charlie Chaplintől (1940) Sacha Baron Cohenig (2012) világhírű komikusok alakítottak fiktív zsarnokokat a filmvásznon, de a kigúnyolt eredetiek gyakran túltettek rajtuk. A korlátlan hatalom deformálja a lelket. Sokan elveszítik a realitásérzéküket, mintha párhuzamos valóságban élnének. Fred Coolidge pszichológus, a Coloradói Egyetem professzora szerint a diktátor látszólag öncélú hivalkodásának praktikus oka, hogy demonstrálja alattvalói előtt: bármit megtehet, akár a legvadabb, legesztelenebb dolgokat is, mert ő az úr, senki és semmi sem tarthatja vissza. Ez súlyos személyiségzavar tünete is lehet, hiszen sokuk pszichiátriai eset: narcisztikus, paranoiás, esetleg szadista (is).
Caligula (12–41) római császár az őrült zsarnok archetípusa. Vélhetően csak anekdota, hogy konzullá nevezte ki a kedvenc lovát, de így is sokat elárul róla: a római polgárok akármilyen elvetemültségre képesnek tartották. Lovainak házat építtetett, a rabszolgák aranyserlegből nemes bort kínáltak az állatoknak. Megesett, hogy a császár hajókat állíttatott sorba a Nápolyi-öbölben, mert száraz lábbal akart átsétálni a tengeren. Noha az utókor elmebetegként tartja számon, Peter Wiseman történész (University of Exeter) úgy véli, Caligula pontosan tudta, mit csinál. „Egyszerűen kiaknázta az abszolút hatalommal járó lehetőségeket, hogy elkényeztesse magát.” A gyűlölt-rettegett ifjút alig négy év uralkodás után agyonszurkálták a cirkuszi játékok közben. Alábbi összeállításunk szereplői, hírhedt múlt századi diktátorok közül is többen túlfeszítették a húrt, merénylők vagy felbőszített alattvalóik keze által vesztek.
Nicolae Ceauşescu (1918–89) pompás rezidenciákat építtetett a nyomorgó szocialista Romániában. Hírhedt bukaresti márványpalotája, a Primaverii (Tavasz) méltó emléke a házaspárnak. A megalománia „a Kárpátok géniuszát” idézi, a tobzódó ízléstelenség a feleségét. Elena, a first lady személyesen válogatta a pompás mozaikokat, csillárokat, bútorokat. Negyedszázadon át egy giccsparádéból kormányozták az országot. Az épület 80 helyiségből áll, volt benne mozi, úszómedence, télikert és szökőkút, alatta pedig bunker. Arannyal vontak be mindent, a fürdőszobai csapoktól a faragott díszekig. Ceauşescu büszkén mutogatta külföldi vendégeinek, köztük de Gaulle-nak, Nixonnak, Castrónak. Az 1989-es forradalom alatt feldúlták és kifosztották. Hiába próbálták eladni az új rendszer kormányai, nem találtak rá vevőt, még bérlőt sem, ami a csillagászati fenntartási költségek miatt érthető. Így az állam nyakán maradt, 2016 óta múzeum.
Szaddám Huszein (1937–2006) élt-halt a palotákért. Az elveszített első Öböl-háború után 48 új épülettel ajándékozta meg magát Irak-szerte. Merénylettől tartva nem aludt ugyanott kétszer egymás után. Bukásakor az emberek döbbenten bámulták az Ezeregyéjszaka mesés gazdagságának groteszk paródiáját. A bagdadi Köztársaság-palota bejáratánál a diktátor gigantikus mellszobra állt. Odabenn alabástrom-, márvány- és mozaikburkolat, fényűző berendezés ékesítette a neobarokk enteriőröket. Az Eufrátesz partján ókori mezopotámiai toronytemplomot (zikkurat) mintázó palotája volt, asszír és perzsa motívumokkal, aranyozott monogramja ismétlődő motívum a padlón. Egy ősi romokra épült palota domborművei egymás mellett ábrázolják Szaddámot és Hammurápit, Babilónia híres uralkodóját. Az építkezésnek végül a nemzetközi kereskedelmi embargó tett keresztbe, Irak nem importálhatott több márványt. Sok palotából minden mozdíthatót elvittek az amerikai invázió zűrzavarában (2003), azóta az épületek gazdátlanul omladoznak.
A Türkménbasi, Szaparmurat Nyijazov (1940–2006) a posztszovjet diktátorok közül is kilógott tragikomikus személyi kultuszával, mintha csak tanítómesterét, Sztálint akarta volna lepipálni. A Türkmén Kommunista Párt főtitkárából lett élethossziglani elnök hivatalosan felvette „a türkmének atyja” nevet. Tizenöt méter magas, aranyozott szobrának talapzata lassan fordult a főváros, Asgabat közepén, hogy minden órában ragyogjon rá a nap. Nem sajnálta a közép-ázsiai ország erőforrásait: építtetett palotát jégből, mesterséges tavat a sivatag közepén. Átneveztette a hónapokat, a januárnak a saját nevét adta. Elnevezett magáról sok közintézményt, néhány várost, még egy meteoritot is. Ugyanakkor betiltotta az operát és a balettot, férfiak nem viselhettek szakállt és hosszú hajat. Bölcsességeinek gyűjteménye kötelező olvasmány lett az iskolákban, még a jogosítvány megszerzéséhez is vizsgázni kellett belőle.
Mobutu Sese Seko (1930–97), Zaire elnöke afrikai tempóban költekezett. Szülővárosába, Gbadolite-ba „őserdei Versailles-t” álmodott. Három palotája mellé saját kórházat, könyvtárat és egy kínai stílusú pagodát építtetett, valamint olyan repülőteret, hogy egy Concorde is leszállhasson. XIV. Lajos idejét idéző bútorok és a carrarai márvány úszómedence körüli hangszórókból gregorián dallamok szóltak. Mindezt megcsodálhatták a vendégek, köztük a pápa és az ENSZ főtitkára. 700 szolga, szakács, sofőr, továbbá 300 katona tartozott a személyzethez. A kontinens első atombunkerét titkos alagút köti össze a közeli katonai támaszponttal. A párducbőr fejfedőt kedvelő elnök fontolgatta, hogy olimpiát rendez, de ez már nem jött össze neki. A halálakor derült ki, hogy voltak külföldi ingatlanjai is, egy XVI. századi spanyol kastély, egy 32 szobás svájci villa, több párizsi luxuslakás, nyaraló a francia Riviérán, házak Olaszországban, Portugáliában, Belgiumban és Elefántcsontparton. A kis Versailles-t lassanként visszafoglalja az esőerdő.
François Duvalier (1907–71), Haiti ura üldözési mániában szenvedett, de mint tudjuk, ebből nem következik az, hogy valójában nem üldözik az embert. Hatszor törtek az életére, ám ő minden merényletet megúszott. Noha eredeti szakmája szerint orvos volt – innen híres beceneve, a Papa Doc –, a vudu mindenható erejében hitt. Varázslókkal, mágusokkal vette körül magát. A 22-es volt a szerencseszáma, csak a hónap 22. napján hagyta el szigorúan őrzött lakhelyét. Kennedy meggyilkolásakor, 1963. november 22-én(!) azt állította, hogy fekete mágiával ő okozta az amerikai elnök végzetét. Babonás tébolyában egyszer elrendelte, hogy minden fekete kutyát irtsanak ki a szerencsétlen karibi szigetországban. Elnöki palotája, a port-au-prince-i Palais National kétszer akkora volt, mint a washingtoni Fehér Ház – azóta pusztító erejű földrengés döntötte romba (2010).
Ferdinand Marcos (1917–89) hatalmas vagyont lopkodott össze, amíg a Fülöp-szigetek elnöke volt. De hiába az ötvennél is több palota, az utókor emlékezetébe a first lady fantasztikus cipőgyűjteménye vésődött be kitörölhetetlenül. Imelda asszonynak legkevesebb 3000 pár lábbelije volt; amikor az épületet megrohanta a lázadó nép, senki sem állt neki végigszámolni. Volt olyan tengerparti palotájuk, amelyet csak azért húztak fel több millió dollárért, hogy elkápráztassák a Miss Universe szépségverseny résztvevőit. Az ingatlanok horribilis fenntartási költségeiből egy ötvenezres város minden lakója jóllakhatott volna egy teljes éven át. Marcosék rajongtak a drága ékszerekért is, bukásukkor üres maradt az államkassza. A bíróság mindenétől megfosztotta a családot, palotáikat köztulajdonná nyilvánították, és az idegenforgalomban próbálják hasznosítani.
A Kim dinasztia, az egyetlen (névleg) kommunista uralkodóház paranoiásan titkolózik belső viszonyairól. Az észak-koreai rendszer grandiózus katonai parádékkal ünnepli magát. Új időszámítást vezettek be, kezdete az alapító atya, Kim Ir-szen (1912–94) születése – az idei a 110. év. A második generációs „Kedves vezető”, Kim Dzsong-il (1941–2011) nem vetette meg a luxust. Ha Oroszországba látogatott különvonatával – repülni félt –, helikopterrel szállítottak utána az állomásokra friss homárt. Eközben tízezrek haltak éhen a „remetekirályságban”. Kim Dzsong-un (1984–) szerénytelen hajlékáról keveset tudni; dél-koreai sajtóhírek szerint 17 palotát és egy privát szigetet tart fenn. Le sem tagadhatná, hogy szereti a hasát. Vagyonért hozat orosz kaviárt, japán marha- és dán sertéshúst, jóféle európai borokat. Mintegy száz páncélozott luxusautó közül választhat; kedvence állítólag az a Mercedes, amely mellett testőreit láttuk futni. Szép gyűjteménye van drága karórákból is.
Moamer Kadhafi (1942–2011), aki 42 éven át vasmarokkal irányította Líbiát, még az excentrikus diktátorok között is különcnek számított. Ruhatára meglepetéseket tartogatott. Szerette a tányérsapkás operettuniformisokat sötét napszemüveggel, máskor beduin népviseletben parádézott, retro hangulatú amerikai öltönyökben vagy szafariingben és Afrikát formázó nyaklánccal, esetleg futurisztikus űrruhában. Személyesen válogatta női testőrségének tagjait, akik szüzességi fogadalmat tettek neki, hogy életüket az Ezredes védelmének szentelhessék. Egy időben egy csinos ukrán ápolónővel flangált. Ajándékokkal és zavarba ejtő bókokkal halmozta el Condoleezza Rice amerikai külügyminisztert, a „drága afrikai fekete asszonyt”. Kadhafi paloták helyett egyedi, luxuskivitelű, golyóálló beduin sátrakban érezte jól magát, főleg, ha a bejáratnál tevék legelésztek. Nem bírta a nyugati szállodákat, különösen a liftektől viszolygott, ezért sátorral indult külföldi hivatalos látogatásaira.
Így járt el a líbiai diktátor akkor is, amikor az ENSZ közgyűlésén szólalt fel New Yorkban, 2009-ben. A városi hatóságok azonban nem járultak hozzá, hogy Manhattan közepén, a Central Parkban sátorozzon, ezért Kadhafi a közeli Bedford városában bérelt telket – történetesen éppen Donald Trump (1946–) ingatlanmágnástól. Bizarr véletlen. De ha már szóba került, vessünk egy pillantást a bukott amerikai elnök régi-új otthonára is. Trump a fővárosból Palm Beach-i birtokára vonult vissza. Mar-a-lago Florida állam második legnagyobb ingatlana, „a tengertől a tóig” trumpi Disneyland. Neogótikus-andalúziai stílusú bejárati oszlopcsarnokával, 128 agyondíszített szobájával, aranyozott csillárjaival, továbbá a házigazdát ábrázoló olajfestményeivel olyan elképesztő giccs, hogy egy világvégi diktátor büszkesége lehetne.
