“Ha végrehajtod a Brexitet, akkor egy nagyszerű európai unió fog szétesni” - akár ezt is jövendelhették volna Boris Johnsonnak a delphoi jósdában, ha az ókori Görögország híres szentélye még ma is üzemelne. Sajnos megszűnt, manapság leginkább kristálygömbbel szemfényvesztő kuruzslók, illetve a kormánypárti tévécsatornák műsoraiba meghívott polihisztor “szakértők” szoktak kétes értékű prognózisokat közölni. Ők is azt mondják, amit elvárnak tőlük, de hiányzik jóslataikból a Delphoi orákulumaira jellemző ködösítés, az a szándékos kétértelműség, ami mindenképpen igazzá tette a próféciát. A legenda szerint az egyik leghíresebb delphoi papnő, Püthia azt jövendelte a Lüdia királyának, Kroiszosznak (ismertebb nevén Krőzusnak), hogy ha megtámadja perzsákat, akkor egy nagy birodalom fog elbukni. Kroisszos a hallottakon felbátorodva nekiment a hatalmas Perzsiának, de veszített, a lüd birodalma omlott össze és lőn a jóslat bevált - csak nem úgy, ahogyan ezt az uralkodó elképzelte volna.
Ha a delphoi jósda még mindig létezne, akkor elképzelhető, hogy Boris Johnson átlátott volna a szitán, elvégre a nyilvánosság előtt felvett bamba bohóc személyisége oxfordi végzettségű, klasszikus műveltségű értelmiségit takar. Az elképzelt jóslat híján azonban Johnsont tulajdonképpen semmi nem figyelmeztette arra, hogy a Brexit nem feltétlenül az Európai Unióra, hanem a brit unióra, vagyis az Egyesült Királyságra nézve lehet végzetes. No persze, rengeteg elemző szólt előre, dehát rájuk egy populistának nem szokása hallgatni. A britek kiléptek és ezzel saját sorsukat pecsételték meg: csak idő kérdése az egykori nagy birodalom maradványainak a széthullása.
Először a skótok válhatnak ki, hiszen ők már 2014-ben is hajlottak volna a kiszakadásra, jelentős részüket kizárólag az a tudat marasztalta, hogy a kiválással valószínűleg Skóciát az EU-ból is kiléptették volna. A Brexit lezárultával ez már nem szempont, így nem véletlen, hogy az utóbbi hónapokban a felmérések rendre függetlenségpárti többséget mutattak. A brit kormányfő tegnap ugyan elzarándokolt a Skót-felföldre, hogy győzködje ottani honfitársait, ám nem igazán van ütőkártya a tarsolyában. Hogyan is érvelhetne Johnson azzal, hogy a skótok jobban járnak a kevesebb szuverenitással, önállósággal és kontrollal, mikor a Brexit-kampányban éppen ennek ellenkezőjét hangoztatta az Egyesült Királyság egészére nézve?
A brit kilépés második következménye az ír egység megteremtése lesz, mivel Johnson egy olyan Brexit-megállapodást kötött, amely rögzítette az Írország és Észak-Írország közötti szoros kereskedelmi kapcsolatot, miközben lazítja az észak-írek Nagy-Britanniához való kötődését. Hogy Skócia és Észak-Írország kiválását követően mi lesz Wales és a brit tengerentúli területek sorsa, az nem teljesen világos, de nem zárható ki a dominó-hatás, hogy nekik is megjön a kedvük a függetlenedésre. Ha nem történik semmi váratlan, akkor akár évtizedeken belül darabjaira hullhat az évszázadokon át megbonthatlannak hitt brit királyság. Persze ez is csak egy jóslat, amiből hiányzik a delphoiakra jellemző kétértelműség, mely biztosítaná igazzá válását.