Komplex módon mutatja be Auschwitz traumáját egész estés filmjében Cseke Eszter és S. Takács András, az On the Spot című dokumentumfilm-sorozat két alkotója. A holokauszt nemzetközi világnapján, vagyis a mai napon bemutatandó Born in Auschwitz (Születési helye: Auschwitz) című dokumentumfilm öt éven át készült, és azt a folyamatot szemlélteti, hogyan öröklődnek át három generáción keresztül a haláltáborban elszenvedett traumák, és vajon az egyén képes-e arra, hogy megszabaduljon a terhüktől.
A film a két főszereplő, a lágerben született Orosz Angéla és a lánya, Kati kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, és érzékenyen mutatja be kettejük eltérő személyiségét és szemszögét. A történet origója Angéla születése, akit édesanyja 1944 decemberében néhány nappal karácsony előtt hordott ki egy kilóval az auschwitzi haláltáborban. Az anyának a kisbabát öt hétig kellett rejtegetnie a barakkban, mivel a zsidó újszülöttekre vagy a gázkamra, vagy Mengele halálos kísérletei vártak, míg fel nem szabadították a tábort.
Anya és lánya a háborút követően visszatért Budapestre, de mivel nem találták az édesapát, Dr. Bein Tibort, ezért Sárospatakra költöztek, hátha ott lelnek rá. A férfinek azonban nyoma veszett, az anya viszont nemsokára megismerkedtek Angéla későbbi mostohaapjával. A család noha békében élt, 1956-ban származásuk miatt újabb atrocitások érték őket, melyek folyományaként az apa belehalt a stresszbe, a kislány pedig az anyjával Kanadába emigrált.
Angélát az édesanyja túlélőnek nevelte, így ő is ugyanezt tette saját, Kanadában született lányával, Katival: már három évesen a boltba küldte, és egész fiatalon szembesítette a holokauszt borzalmaival, ami miatt a lánynak folyamatos rémálmai lettek. Az anya hozzáállása így Katit nem erővel, hanem állandó bűntudattal és szorongással töltötte el, melynek feldolgozásához a lány kénytelen volt terapeutához járni. „A mi házunkban nem láttál és nem mutattál ki érzelmeket” – emlékszik vissza Kati, akinek fő célja az volt, hogy megszabaduljon a traumától, és hogy ne örökítse azt tovább a gyerekeire.
A filmben azonban nemcsak Kati próbálja meg feldolgozni a múltat, de Angéla is szembenéz a történtekkel egy Drezdában megrendezett konferencián, ahol elmondja, hogy édesanyjának Auschwitz-ot követően milyen lelki fájdalmakat kellett átélnie. A borzalmak kimondása mellett a film továbbá a szülő-gyermek kapcsolatra is figyelmet szentel: a legerősebb jelenetek egy fekete térben játszódnak, ahol anya és lánya szemtől szemben ülve vallják meg egymásnak legőszintébb érzéseiket.
