A Magyarságkutató Intézet egyik tudományos tanácsadója szükségét látná történészkamara megalakításának, erről szóló nézeteit egy történészek – és a történelem iránt érdeklődők – számára létrehozott levelezőlistán fejtette ki. A lapunkhoz eljutott, tavaly ősszel született okfejtés szerint a kamara feladata egyebek mellett az lenne, hogy meghatározza a történész definícióját, távol tartsa a kontárokat a szakmától, etikai normákat állapítson meg – és őrködjön azok betartása felett –, fellépjen a szakmai normákat megsértők ellen.
Példaként hozott fel egy szerzőt, aki néhány témába vágó könyv elolvasása után trilógiát írt Trianonról. A tanácsadó úgy vélte, hogy a történészkamara segíthet a „mainstream” meghatározásában, egyúttal hozzájárulhat az „ex cathedra” (megfellebbezhetetlen) kijelentések gyakorlatának felszámolásához. A maga részéről Ungváry Krisztiánnak tulajdonított ilyen megnyilvánulásokat.
Kerestük a tudományos tanácsadót, aki azonban már önmagában azt „provokációnak” minősítette, hogy felhívják egy „baloldali laptól”, olyan témában, ami szerinte kizárólag a történészekre tartozik. Becsmérlő kifejezésekkel illette a Népszavát, majd feljelentést helyezett kilátásba arra az esetre, ha nevét összefüggésbe hozzuk a levelezőlistán közzétett javaslatával.
Mivel a tudományos tanácsadóval folytatott beszélgetésünk terméketlennek bizonyult, kérdéseket küldtünk Horváth-Lugossy Gábornak, a Magyarságkutató Intézet főigazgatójának. Szerettük volna feltérképezni, hogy a történészkamara létrehozásának szándéka csupán kósza ötlet, vagy olyan terv, amit érdemes komolyan venni. Megkérdeztük a főigazgatót, hogy akár ő, akár a Magyarságkutató Intézet egyetért-e javaslattal, és van-e tudomása arról, hogy az elképzelés élvezi a kormányzat támogatását.
Némi meglepetésünkre a főigazgatónak címzett kérdéseinkre a szóban forgó tudományos tanácsadó reagált. Levélváltásunk során megtiltotta, hogy e-mailjeiből „egyetlen sort is” idézzünk. Ugyanakkor felhívta rá a figyelmünket, hogy az említett levelezőlistán rajta kívül mások is a történészkamara létrehozása mellett foglaltak állást. Az ötlet eredetileg nem is tőle, hanem egy jobboldalisággal nem vádolható történésztől, Pritz Páltól származik.
„Valóban, és nem csupán felvetettem, hanem egyik jogász végzettségű munkatársammal a kilencvenes évek elején ki is dolgoztattam a kamara tervezetét. Hiszen 1989-től az MTA Titkársága Társadalomtudományi Főosztályának helyettes vezetője voltam, majd 1993-tól 2006-ig vezettem ezt a hivatali egységet” – számolt be lapunknak Pritz Pál.
Tisztultabb körülmények között szerinte egyszer majd valóban sort kell keríteni a történészkamara létrehozására. A mai viszonyok között ellenben „nem lenne helyes a régi terv megvalósítása mellett kardoskodni” – hangsúlyozta Pritz Pál. A viszonyok érzékeltetésére elmondta, hogy tavaly még Romsics Ignácot is „nem lebecsülendő politikai hátszelű helyekről nemtelen, egészen elképesztő, semmiféle szakmai minimummal nem indokolható támadások érték”.
Pritz Pál felidézte, hogy a rendszerváltás után kezdtek megjelenni azok a figurák, akik politikai-ideológiai indulataikat nem tudták kellő szakmai kontroll alá helyezni. Mivel nem is rendelkeztek komolyabb szakmai tudással. Ha valaki nem tagja az ügyvédi kamarának, mégis ügyvédnek adja ki magát, annak súlyos következményei vannak. Pritz Pál ebből indult ki annak idején, amikor arra gondolt, hogy a történész szakma becsülete érdekében hasonló szakmai-érdekvédelmi szervezetet kellene alakítani – így megvédenék a szakmát a pártpolitikai csatározások rongáló hatásától.
„Ha ma létezne ilyen kamara, akkor, bár az MTA doktora megtisztelő cím birtokosa vagyok, lehetnének kételyeim az én kamarai tagságommal szemben is” – ironizált a magát elkötelezett baloldalinak valló történész. Véleményét részletesebben nem fejtegette. Ezzel ugyanis óhatatlanul aktuálpolitikai terepre tévedne, amit viszont mindenképpen szeretne elkerülni: „a történészi tudásommal mindig keményen politizálok, ám annak szintje jóval felette van a mai elvadult pártpolitikai összecsapásoknak”.
„Most hallok erről először” – közölte a kamara létrehozását firtató kérdésünkre Szakály Sándor, a kormány által alapított VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója. Szakály Sándor úgy tapasztalja, a hivatásuk iránt elkötelezett történészek szakmai vitákban sok esetben képesek közös nevezőre jutni, függetlenül attól, hogy máskülönben a jobb- vagy a baloldalhoz sorolják-e őket.
Történészkamara alakításának Szakály Sándor nem látná értelmét. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületébe való felvétel szerinte megfelelő szakmai szűrőt jelent.
Ungváry Krisztián történész lapunknak elmondta, hogy korábban már írt a Magyarságkutató Intézet tudományos tanácsadójának, visszautasította a személyére vonatkozó vádat. „Nem szoktam ex cathedra kijelentéseket tenni, ezzel szemben többször előfordult, hogy nagy nyilvánosság előtt beláttam tévedésemet” – jegyezte meg. Vitára hívta az illetőt, aki erre nem vállalkozott.
A történészkamarát Ungváry „abszurd ötletnek” tartja. Annak ellenére, hogy kóklerek szerinte is léteznek: például pont a Magyarságkutató Intézetnél. A megszólalástól és a publikálástól azonban a kóklereket sem lehet eltiltani. Ungváry Krisztián nem lát más lehetőséget, meg kell tanulni együtt élni velük. Azzal viszont – állapította meg – „egyáltalán nem vagyok hajlandó együtt élni, hogy a Magyarságkutató Intézet kóklerei erőből kívánják megsemmisíteni azok egzisztenciáját, akik tőlük eltérően képzelik el a történetírást”
