vírus;hírek;koronavírus;álhírek;

- Tatár Sándor: „Tempora mutantur”

"de most még ez van: isteni csoda"

Olyan szavak közt éltünk, mint „fegyverbarátság”,

„békeharc” vagy kedvencünk, a „közveszélyes munkakerülés”

– tudtuk: ez maga a háromdimenziós agyrém,

megcsúfolása nyelvnek s józan észnek; valami őrült,

pervertált elme (már ha elme lehet ennyire

megzápult s gonosz) bocsátotta ránk ezt a lidércnyomást,

s eközben tudtuk azt is: ez maga

a hétköznapi, minden ízében normál valóság,

és sokáig az tűnt hagymázos álomnak, szánnivalóan

jámbor képzelgésnek, hogy vége szakadhat valaha.

Most olyan szavak közt éltünk, mint „agresszív dzsenderideológia”,

„balliberális véleményterror”, „hazaáruló globalisták”, „antimagyarok”

– tudjuk: ez maga a háromdimenziós agyrém,

megcsúfolása nyelvnek s józan észnek; valami őrült,

pervertált elme (már ha elme lehet ennyire

megzápult s gonosz) bocsátotta ránk ezt a lidércnyomást,

s eközben tudjuk azt is: ez maga

a hétköznapi, minden ízében – khm!… – normál valóság;

a cybertér, a hírportálok kommentjeivel s főként

a Facebookkal az élén: egyetlen aréna, ahol minden józan hang

eltemetődik, elhal, míg a kölcsönös gyűlölet izzik és fröcsög;

nem hisszük – nem hihetjük, hogy így maradhasson,

de most még ez van: isteni csoda,

hogy kapunk még levegőt (ha sokat/eleget nem is)

koronavírus-fertőzés nélkül is.

Miért érdemes Mészöly Miklós műveit olvasni – újra és újra? Mit tudnak a szövegei a humanizmusról és a hatalomról? Hogyan válik a XXI. század elején ismét megkerülhetetlenné a XX. század második felének egyik legnagyobb magyar prózaírója, akit mesterükként tisztelnek az utána jövő írógenerációk? Szolláth Dávid irodalomtörténészt kérdeztük minderről, akinek rendkívül invenciózus és vaskos monográfiája Mészöly Miklósról az író centenáriumára időzítve jelent meg.