A Twitteren terjedő karikatúrán egy orosz orvos látható, kezében fecskendővel, s épp azt a kérdést szegezi a rá meglehetősen bizalmatlan pillantást vető Alekszej Navalnijnak: „Készen áll a második dózisra, Navalnij úr?”
Lehetnek kétségeink afelől, hogy lélekben fel lehet-e készülni erre a nem sok jót ígérő második dózisra. Már az első adaggal is kis híján kioltották Navalnij életét. Csak az orosz orvosok gyorsaságának, a német diplomácia szemfülességének és a berlini Charité kórház kiváló stábjának volt köszönhető, hogy az ellenzéki politikus felgyógyult a mérgezésből. Ám a jelek szerint az orosz titkosszolgálat sem a régi, amit az is jelez, hogy oknyomozó újságírók pontosan felgöngyölítették, mi történt, és azt is tudni lehet, kik hajtották végre a mérgezést.
Putyin Oroszországában azonban az elkövetők a jók, és az áldozatok kerülnek a vádlottak padjára, amint ez pillanatok alatt be is bizonyosodott, miután Navalnij hazatért Oroszországba. Rögtön harmincnapos elzárásra ítélték, de ez csak a kezdet, sikkasztással is vádolják, és könnyen lehet, hogy élete jelentős részét a rács mögött kell eltöltenie.
Azt azonban már akkor tudta, milyen sors vár rá, amikor vasárnap Berlinben felszállt a moszkvai gépre. Bátorsága azonban nagyon komoly kihívást jelent a Kreml számára még úgy is, hogy Navalnij hazájában nem számít ünnepelt hősnek, és a megkérdezettek többsége úgy látja: a vele szembeni mérgezéses akció valójában a saját műve volt, vagy valamelyik nyugati titkosszolgálat ármánykodása áll a háttérben.
Vlagyimir Putyin eddig a nevét is alig volt hajlandó kiejteni, általában valamilyen lekicsinylő metaforával illette. Most azonban meglehetősen éles a kontraszt, ami még azoknak is feltűnhetne, akik majdnem mindent elhisznek a csapból is folyó propagandának. Putyin alig mer kimozdulni Novo Ogarjovo-i rezidenciájáról, nehogy megfertőzze a vírus, Navalnij viszont tudatosan vállalta a megpróbáltatásokat. Ha ezen nem gondolkodik el a hatalom állításait kritika nélkül átvevő orosz társadalom, akkor tényleg semmin.